Nincs mit veszíteni, van mit nyerni!

Még a választásokig sem bíznak semmit a véletlenre… (Vagy mégsem annyira biztosak az elsöprő győzelemben?) Gazdasági okokra hivatkozva – különös módon – a közéleti(!) műsorokat „likvidálták” az adófizetők pénzéből működő köztelevízióból a láthatatlan kezek. Sokatmondó tény, hogy a most sülylyesztőbe került műsorok olyan személyekhez kötődnek, akik az Orbán-kabinet idején is/már mellőzöttek voltak. A most helyükre állítottak pedig korábban (is) bizonyították elkötelezettségüket.
Különös, hogy mindebben az az MTV Közalapítvány kuratóriumi elnöksége asszisztál(t), amely féltucatszori nekifutásra sem volt képes első számú vezetőt választani a nemzeti médium élére… (Ezek után talán nem rosszhiszemű feltételezés a grémium alkalmasságát megkérdőjelezni, annál is inkább, mert ha a médiatörvényt betartanák, már a testület nem működhetne, fel kellett volna oszlatnia magát.) Nem elhanyagolható tény továbbá, hogy a jogszabály szerint a kuratórium nem(!) rendelkezhet műsorügyekkel kapcsolatos döntésekben. A nézők érdekében, a gondolatok közötti szabad választás jogát elvitatni egy közszolgálati televízióban egyébként is kicsinyes és stílustalan megoldásra vall.   
A Nap-kelte, a Tv ügyvédje, az  A’ la carte (csak néhány cím a száműzöttek közül) nézhető, továbbgondolásra alkalmas, tartalmas produkciók (voltak). Egyetlen kimondatlan „bűnük”: készítőik nem engedtek a politikai nyomásnak! Az egyoldalúság vádjáról annyit: a Fidesz prominensei – a tisztázó beszélgetések elől menekülve – önszántukból(!) bojkottálták a médiamegjelenést, diszkriminálva ezzel a nekik nem tetsző műsor(oka)t, a munkájukat végző újságírókat. Vélelmezhető tehát, hogy valahol/valakik háttéralkut kötöttek a túlélés/elfogadás okán. A téma kapcsán az Orbán- kormány hajdani szóvivője, ma az egyik hetilap főszerkesztője szerint „a történtek üdvözlendőek, a lépés a normalitás irányába mutat, a hoppon maradt nézőknek pedig már amúgy sincs vesztenivalójuk”. Véleményét tiszteletben tartva, azért megkérdezhető: biztos ebben a sommás megállapításban?
Ez a valóban gyermeteg „balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél’” szindróma ékes bizonyítéka annak, amit húsz év alatt megtapasztalhattunk: egyes politikai erők szemléletében összemosódik a diktatúra és a demokrácia fogalma! A magukat polgári (?) és nemzeti (?) eszméket valló médiumok publicistái és műsorvezetői tenyerüket dörzsölve, szinte kéjelegve azon élcelődnek, hogy miként „vérzik ki” a regnáló kormány és vizionálják a szocialisták megsemmisítő vereségét. Formálódó össznépi (?) médiabirodalmukban cinikus módon, pánikhangulatot teremtve igyekeznek megtéveszteni/befolyásolni a médiafogyasztót. Gyanítható, akik ezt a „minél rosszabb nekik, annál jobb lesz nekünk” elvet követik, önmagukat csapják be. Vele együtt persze – önző módon –, a tömegkommunikációból tájékozódókat is félrevezetik/manipulálják.
A nyilvánosság erejét alattomos módon kihasználó pártkomisszárok ízléstelen retorikája lehetetlenné teszi a társadalmi konszenzus kialakulását. A plurális sajtó megkövetelte minden oldalú tájékoztatáspolitikát egyetlen, magát haladó szelleműnek mondó politikai platform sem vitathatja. A sajtó- és szólásszabadság felelőtlen elnémítói önös érdekek mentén cselekszenek. Ha valakit zavar az övétől eltérő vélemény, az fél valamitől!  
Dr. Nagy Zoltán Debrecen, médiakutató

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!