Kedves Naplóm!

Nézegetve a különböző tévécsatornák műsorait, gyakran látni hol feltűnően csinos hölgyeket – urakat kevésbé – vagy kevésbé csinosakat, akikről elárulom, fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen kicsodák ők. Nem énekesnő, nem színésznő, még csak nem is atomtudós – akkor hát kicsoda?
– Celeb – mondja a feleségem.
Ez – azt hiszem, nem csak nálunk – új „foglalkozási ág” lett. Megkérdezünk egy kisgyereket: „No, Pannika, mi leszel, ha nagy leszel?”; azt válaszolja: „Celeb”. Az egyik ismerősöm hatéves kisfiának nagy álma, hogy majd ha felnő, ő lesz Győzike… Szép gondolat. De mit kell majd ezért tanulni, dolgozni? Semmit. 
Az egyik napilapban azt olvasom, hogy mi kell ahhoz, hogy „csak úgy” ismertté váljunk. Az első jó tanács: „Lépj ki a munkahelyedről!”  Tehát egy biztos: dolgozni nem kell, és ez sokak számára csábító.
De többek között ajánlott még „vetkőzni jó pénzért”, vagy „naponta csinálni valami balhét”, „partikra járni, és ott névjegykártyát osztogatni” stb., és kész a siker, megvan a népszerűség, hurrá, híresek lettünk! Persze lehet még különböző valóságshow-kban szerepelni, főzőműsorokban gusztustalankodni – de ahhoz már „valakinek” kell lenni.
De azért celebnek lenni sem fenékig tejfel. Az embert állandóan felismerik, autogramot kérnek tőle, az utcán megállítják, simogatják, rajongják és csodálják, egyszóval az emberek többsége tiszteli benne, hogy semmiből lett senki.
A celeb élettartama nem tart sokáig. No de a tiszavirág sem szokott húsz-harminc évre előregondolni.
Vannak persze másfajta celebek is. Ők a politikai pályát választják, csak ők sokkal hosszabb életűek…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!