Élhetőbbé teszi életünket a zöldenergia

l Szokatlan hirtelenséggel lett a nyárból tél idén. A gyors húszfokos hőmérsékletzuhanást is a klímaváltozás okozta?
– Egy-egy meteorológiai eseményt hiba felcímkézni azzal, hogy a globális felmelegedés miatt következett be, azt ugyanis a statisztikai átlag változása méri. Extrém időjárási események mindig is voltak, lesznek. A tendencia abban mutatkozik meg, hogy mind többször fordulnak elő és mind szélsőségesebbek. A globális felmelegedés miatt több az energia a légköri rendszerben, s ezért erősebbek lettek a szelek, hevesebbek a viharok, nagyobbak a hőhullámok és az aszályok. S nő az egyszerre lehulló csapadék mennyisége, emiatt az árvizek is nagyobbak.
l Október 24-én lesz az Éghajlatvédelmi Világnap. Van mit ünnepelni? Vagy ez a világméretű katasztrófára készülődés napja?
– A világnap arra jó, hogy felhívjuk az emberiség figyelmét: ha sürgősen nem változtatunk meg bizonyos folyamatokat, ha nem indul be egy új ipari forradalom, akkor annak előbb sok kis katasztrófa lehet a következménye, s ha ezek mind bekövetkeznek, akkor már nagyon nagy is lehet. Magyarországon is látjuk az előjeleket: évszázados – korábban száz év alatt egyszer előforduló nagyságú – áradás volt az utóbbi száz évben már háromszor is; gyakoribbak itt is az aszályok, a nagy erejű viharok és látható egyes növény- és állatfajok „inváziója”. Az itt honos fajok nehezebben boldogulnak ezen az éghajlaton, s megjelentek helyettük a könnyen elterjedők és alkalmazkodók, a kullancsok, a gyapjaslepke, az aknázómoly. Távolabbra tekintve azt látjuk: gleccserek tűnnek el vagy válnak kilométerekkel kurtábbá Norvégiában, az Alpokban a Himalájában, olvad a grönlandi, a sarki jégtakaró, s a világtenger szintje a XIX. század óta mintegy 20 centivel emelkedett.
l Újabban kérdéses lett, valóra válik-e a rémálom, a 6 fokos hőmérséklet-emelkedés, a sarki jég elolvadása, a mélyebben fekvő szárazföldek tenger alá kerülése. Egy magyar fizikus, dr. Miskolczi Ferenc – a NASA korábbi vezető kutatója – arra jutott: az eddigi 0,75 fokos hőmérséklet-emelkedés természetes és nem is kell tartani az emberi tevékenység miatti üvegházhatás-növekedéstől, azt a természet kiegyensúlyozza. Osztja ezt a nézetet?
– A cikket nem találtam meg a nemzetközi referált, tehát szakmailag elfogadott irodalomban, s az elméletét alátámasztó más cikket sem találtam. Ez talán még nem baj, ugyanis a kutatókat az ehhez hasonló ellenvélemények arra sarkallják, hogy alaposan utánajárjanak, igaz-e,
amit állítanak. Lehet még az is – bár úgy lenne! –, hogy nem téved, hisz’ az emberiség szerepét illetően eddig nagyon ellentmondóak voltak a szakmai nézetek. De mára a világ éghajlatváltozást kutató tudósainak többsége – beleértve a „szellemi agytrösztöt”, az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete mögött álló majd’ ezerfős szakértői csapatot, amely persze az ellenérveket is mérlegeli – konszenzusra jutott: az éghajlatváltozás létező tény és szerepet játszik benne az emberiség is. Fizikusként ezt fogadom el.
l Mik a valóságos, cáfolhatatlan tények? Mi az, amit már biztosan igazolt a globális felmelegedés kapcsán a tudomány és mi az, amit nem?
– 2007-re már 95 százalékos valószínűséggel bebizonyosodott, hogy az eddigi éghajlat változóban van, és ez  részben emberi hatásra jött létre. A Föld hőegyensúlya sok mindentől függ; a Nap ciklikusan változó sugárzásától, a vulkáni tevékenységtől, az atmoszféra összetételétől, ezen belül legjobban az úgynevezett üvegházgázok mennyiségétől. Az ipari forradalom kezdete óta az emberiség majdnem megkétszerezte a légkörben a széndioxid- koncentrációját, s hasonló mértékben nőtt a Földet felmelegítő üvegházhatás. Ez azonban igen lassan érvényesül; eddig háromnegyed Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet. Ez statisztikailag kimutatható tény. Úgy tartják, hogy a mostani és a következő két és fél évtizedben a természetes okok alapján körülbelül 2 tizedfoknyit melegedik az atmoszféra – ám erre az emberi folyamatok még körülbelül 6 tizedfoknyit fognak rátenni. S ami igazán aggasztó, az az, hogy olvad a jég az állandóan fagyott sarkvidéki területeken, és az olvadozó foltokon, lyukakon a légkörbe jut az eddig „jégcsapdába zárt” metán. Ebben több a szénatom, mint az összes szénben, kőolajban és földgázban tárolt mennyiség. Ha a sok metán kiszabadul, akkor a felmelegedés átbillenhet a kritikus ponton és valóban katasztrofálissá válhat az éghajlatváltozás… Hisz’ máris savasodnak a tengerek, a korallok kezdenek sérülni, a féltekénken északra tolódnak az állat- és növényfajok elterjedtségi határai… Évekig azt hittük, hogy a „csúcsig” körülbelül még fél fokot melegszik a Föld további kibocsátások nélkül is, ám az ENSZ legújabb tanulmánya már 1,5 és 4 fok közötti további melegedést prognosztizál, csupán az eddig kibocsátott üvegházgázok alapján.
l Megfelelő-e az emberiség hozzáállása?
– Ha nem jól alkalmazkodunk, akkor a természet valóban „korrigálhatja a hibát”: kipusztulhat az emberiség többsége és összeomolhat a civilizáció. S elsőül épp ott, ahol a legtöbben élnek: a trópusokon, a szubtrópusokon. Mi lesz, ha 9 milliárdnyian leszünk és nő a hőmérséklet 6-8 fokkal? Ha megváltozik a csapadék tér- és időbeli eloszlása, az eddig is száraz területeken hatalmas aszály alakulhat ki. Egész országok válnának lakhatatlanná, tűnnének el a térképről, ami hatalmas népvándorláshoz, háborúkhoz vezethet. Így valóban elpusztulhatna az emberiség nagy része. Csak a gazdagabb országok gazdagabb régiói és gazdagabb lakosai tudnának viszonylag könnyen alkalmazkodni.
l Magyarország mekkora hőmérséklet-emelkedést viselne el? És ez milyen következményekkel járna?
– A szakemberek már egyetértenek abban: a körülbelül 2 fokos hőmérséklet-emelkedéshez a természeti és a társadalmi rendszerek még tudnak alkalmazkodni – de csak nehezen és nagyon nagy költségek árán. A károkat is el kell szenvedni. Már most is látjuk, hogy a világ biztosítóinak évről évre nő az időjárás – az áradások, a viharok, az aszály – miatti kárértéke. S a károk nagysága az élet szinte minden területén nem az emelkedő hőmérséklettel egyenes arányban nő, hanem egyre hatványozottabban. Az ivóvízellátás itt is nehezebbé válna. S bár lehet, hogy a mezőgazdaság rövid távon még jól is járna azzal, hogy meghosszabbodik a tenyészidőszak és beérik itt a füge, de hosszú távon nagy aszályok, árvizek fenyegetnek. Az erdőink, épületeink jókora részét a viharok elpusztítanák. S az egészségügyi kiadások is ugrásszerűen megnőnének. Gondoljunk csak a 2003-as francia hőhullámra, aminek pár nap alatt 30 ezer áldozata volt. Ilyen hőhullám minket is elérhet. Talán csak a fűtési költségek nem emelkednének – de a hűtésiek biztosan.
l Mit tehet hazánk és mit kellene tennie máris – önvédelemből?
– Fel kellene készülnünk. A szakértők szerint át kell gondolni a Tisza és a Duna újraszabályozását; már el is kezdődött a természetes árterületi víztározók újra megnyitása. Nem lenne szabad építési engedélyeket kiadni az árvízveszélyes területekre, sőt, a már ott lévő épületekből át kellene költöztetni az embereket biztonságosabb helyekre. Újra kellene gondolni a mezőgazdaság öntözési lehetőségeit és át kellene állni aszálytűrőbb fajtákra. Az építési szabványokat is meg kellene változtatni, mert a hatalmas viharok lefújják a háztetőket, rájuk döntik a fákat. A legrosszabb megoldás, ha kivágják a nagy fákat, mert épp a sűrűn álló fák fékezik meg a szeleket. Az egész infrastrúktúrát védettebbé kellene tenni…
l Az ön egyik szakterülete az épületek fenntarthatóvá  tétele. Mit tehet ezért a – lakótelepi vagy családi házban élő – kisember?
– Sokat! Most még a káros hatások mérséklésén van hangsúly, de a komplex védelem felértékelődik. Ez azt jelenti, hogy nem új épületeket kellene emelni, nem divatos és drága fűtési rendszereket kellene beépíteni, hanem a meglévő házakat felújítani – okosan. Nem csak részlegesen, hanem teljesen. Például a hőszigetelésnél ne elégedjünk meg 10-20-30 százalékos energiamegtakarítással – az ajtók, ablakok kicserélésével és egy kis külső szigeteléssel –, hanem a pincétől a tetőig mindent alakítsunk jól szigetelővé, hogy a meleg levegő ne „szökjön”. És szüntessük meg a hőhidakat! Éppen e két ok miatt oly nagyok a fűtésszámláink. Építsünk be hőcserélőket és hőterelőket, hogy hasznosuljon a hulladékhő – hisz’ „fűt” az ember, az összes háztartási gép, a melegvíz, a szennyvíz – és ezek hőjét bent lehet tartani. Így már szinte kész is a passzívházunk, vagy legalábbis a nagyon alacsony energiafelhasználású és széndoxid-kibocsátású lakásunk, amelyben a leghidegebb napokon is elég pótfűtésként a kívánt hőmérséklet eléréséhez begyújtani 2-300 négyzetméterre egy fatüzelésű kandallót. A passzívház-építésben élenjáró osztrákok szerint, ha egy ilyen épület tervében a mi éghajlatunkon van fűtési rendszer, akkor az a terv rossz. Ez a felismerés még a szakmában is csak most kezd tudatosulni, pedig a lakótelepeken is megoldható mindez. Világhírű lett – igaz részben támogatásokból valósult meg – a dunaújvárosi Solanova projekt, ahol lakótelepi körülmények között sikerült 85 százalékkal mérsékelni a CO2-kibocsátást. S a lakók is imádják: megszűntek az allergiás tüneteik, javult az egészségi állapotuk, a közérzetük, kevesebbet kell takarítaniuk és még meg is nőtt az ingatlanaik értéke… Az ilyen felújítás nyereséges: nem annyival drágább, mint amennyit az energián megtakarít. A jövőben az EU alapjaiból is mind több pénz jön majd be, reméljük itthon is többet fogunk ezekből ilyen célokra használni, úgyhogy a feladat a hitelszegénység közepette sem megoldhatatlan. A legtöbb ország már felismerte, hogy ezzel segít a gazdasági krízisben is a legtöbbet a polgárainak; az élénkítő csomagok révén így éppen a legnagyobb válságba jutott építőiparban teremt a felújítási hullám rengeteg munkahelyet.
l Hogyan értékeli Soros György bejelentését: egymilliárd dollárt fektetne zöldtechnológiákba, megújítható energiaforrásokba és tíz éven át évi 10 millió dollárral támogatná a klímavédelmet?
– Soros György már egy-két éve letette a voksát emellett az ügy mellett; pártolta a klímaváltozás és a zöldenergia kutatását, és tavaly ő nyitotta meg az egyetemünk Éghajlat- és Energiapolitikai Kutatóközpontját is, amelynek a vezetője vagyok. Úgy hiszem, a most általa bejelentett óriási befektetés korántsem csak neki és az új technológiák gyártóinak hoz majd hasznot, hanem mindenki életét élhetőbbé teszi. S talán „divatot teremt” ez a példa, hogy más milliárdos adományozók is fordítsanak többet e globális probléma megoldására.
l Megváltozott, és a gazdasági válság nyomán még inkább változik a CO2-kibocsátó országok „szereposztása”. Mit várhatunk a decemberben esedékes újabb nemzetközi klímaegyezménytől?
– Az első, az ENSZ éghajlatvédelmi keretegyezménye 1992-ben még csak arról szólt, hogy minden fejlett ipari ország stabilizálja a széndioxid-kibocsátását. Az 1997-es kiotói jegyzőkönyv már leszögezte: csökkenteni kell a kibocsátást. Azóta elhatalmasodtak az éghajlatváltozással és energiaellátással kapcsolatos problémák. A gazdag és fejlett államok – köztük az USA, amely nem is ratifikálta a kiotói jegyzőkönyvet –, s a szegényebb államok – amelyek tagadták, hogy van éghajlatváltozás vagy azt hangoztatták, hogy ez csak a fejlett ipari államok ügye, mert azok a nagy kibocsátók – egyaránt átgondolták és jórészt meg is változtatták, közelítették az álláspontjukat. Az USA 180 fokos fordulatot hajtott végre, és már Kína is kész elkötelezni magát legalább a CO2-kibocsátás további növekedésének lassítására. Derűlátó vagyok. Bár nem hiszem, hogy a koppenhágai egyezmény egy csapásra megoldja majd ezt a világméretű gondot, de nagy előrelépést hozhat. A fejlődő országokat – amelyek a fejlettektől dollárszázmillárdokra rúgó kármentesítést várnak – bevonhatja a folyamatba, különösen az erdőirtás csökkentésébe. A fejletlenebbek pedig azt követelik, hogy a fejlett országok az eddiginél nagyobb mértékben csökkentsék a kibocsátásukat, például Kína 40 százalékot mond. A reális – ha a Klímaváltozási Kormányközi Testület által célul tűzött, s a G20 és a G8 által elfogadott legfeljebb 2 fokos felmelegedést vesszük alapul – az évszázad közepére 50-80 százalékos, 2020-ig pedig az EU által tervbe vett 20-40 százalékos csökkentés. Ezt, ha nem is könnyen, de el lehet érni. Át kell gondolni az egész energiarendszert, az energiaárakat, sokféle szabályozást és ösztönzőt. Ha megtesszük mindazt, amit az éghajlatvédelem követel, akkor a társadalmak jobban is járnak: enyhülnek az energiabiztonsági problémáik, csökken a környezetszennyezés, javul a közegészségügyi helyzet, fejlődik az infrastruktúra, nő az ingatlanok értéke. S kevésbé lehet magabiztos néhány, ma a természetet és az embereket is erősen kizsákmányoló és mindent meghatározó energetikai iparág, mint az olajipar. Ha az energiatermelésről a felhasználására tevődik át a hangsúly, akkor igazságosabb rendszer felé indulhat el az emberiség. Ezt már érezheti a vezető energetikai cégek egy része, mert elkezdték kidolgozni az alternatív modelleket – szerencsére Magyarországon is. Már keresik az üzleti helyüket egy fenntarthatóbb világban.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!