Cserhalmi György szerint mindenki begubózik a maga várába

l Tudom, hogy a kezdeti stádiumban csak az volt biztos, hogy valami Krúdy- produkcióban részt vesz Debrecenben.
– Tényleg csak Krúdy volt biztos, de az nem, hogy én rendezem. Arról is szó volt, hogy Vidnyánszky Attila, ebben az esetben viszont játszottam volna benne. És akkor az a Szindbád, vagy a Vörös postakocsi lett volna. De közben Vidnyánszky elolvastatta velem a Kleofásné kakasát, kérdezte, hogy lehet-e belőle darab. Nem lehet, mondtam én. Aztán addig olvasgattam, míg odaadtam Parti Nagy Lajosnak, és megkérdeztem tőle, lehet-e ebből darabot csinálni. Mondta, hogy nagy munka, de lehet. Nem lett belőle szabályos darab, nincs kronologikus története.
l Nem először rendezett, Zalaegerszegen már színpadra állította a Pillantás a hídról című Miller-drámát, szerintem jó előadás lett, mégis kapott érte hideget-meleget.
– A kritikusok féltik a rendezői pályát, úgy érzik, ez olyan terület, ahová túl sok színész tette be a lábát, ki kellene akasztani a megtelt táblát. És ebben van is valami.
l Úgy tűnik, hogy csak kedvet kapott a rendezéshez.
– Az tény és való, hogy valamit konyítok a színházhoz, és nem csak azért, mert színészkedem. Tudom mi a színpad, a zsinórpadlás, ismerem a világosítók, a kellékesek, a fodrászok gondolkodását. Egészében látom a színházat, ilyen alapon van valami affinitásom a rendezéshez.
l Vidnyánszky először játszani hívta, az Úri muriban Csörgő Csuli szerepére, akkor azt mondta, Debrecenben olyan társulat van, melynek tagjaival szívesen dolgozik együtt.
– Ez két szezonnal ezelőtt volt, abból a társulatból sokan elmentek. És most megint sok mindent az alapokról kell kezdeni, ami nagy kín, de nagy öröm is. Ha azonban az ember eltölt két hónapot a színészeivel, idézőjelben mindegyikbe beleszeret. Ezt nem lehet kikerülni.
l Végül is, miért a Kleofásné kakasát akarta annyira színre vinni?
– Nem én akartam, hanem Vidnyánszky, engem kitört tőle a frász.
l És ő miért akarta?
– Ha a meleg, tarka színeket leszedjük a műről, kihagyjuk a leírásokat, akkor ott marad egy csupasz csontváz, ami kutya kemény világról árulkodik.
l Ami hasonlít a mai világra?
– Nem feltétlenül keresek áthallásokat, de nem lehet megúszni, Magyarországon vagyunk.
lćMilyennek tartja a mostani Magyar-országot?
– Nagyon komoly bajok vannak a mentális állapotokkal, a korrupciós ügyletekkel, a közigazgatással. Minden baja van ennek az országnak, amit meg lehetett kapni, az utolsó húsz évben, azt megkapta. Talán még többet is, mert nagyon gyalázatos főorvosai voltak.
l Mit tehet ebben a helyzetben a színház?
– A maga módján, úgy, hogy összefognak a művészek, tehetnek valamit. De most inkább mindenki megpróbálja kimarni a saját darabját a koncból. Mindenki általában a maga koncát félti, és a művészek sem jutottak el addig a felismerésig, hogy egyedül nem megy.
l Ön mégis most forgatott három filmet is, ugyanakkor színházban nem játszik.
– Makk Károllyal, Jancsó Miklóssal és Mészáros Mártával forgattam. Márta filmjét éppen most mutatták be, Utolsó jelentés Annáról címmel.
l Miért nem játszik Pesten színházban?
– Nagyképűen hangzik, de nem hiányzik. Zavarban vagyok a színházzal, nem tudom, mi történik most a szakmámban.
l Nem kapott megfelelő ajánlatot?
– Azt látom, hogy a szakmában is zavar van. Mindenki begubózik a várába, színházába, levédi magát olyan emberekkel, akikről azt gondolja, hogy velük levédheti, és nem történik semmi. Megmerevedve ott vannak a kis önálló szigetek.
l Ezeken kívül ön magánzó?
– Nem szeretném erősíteni a magányos farkas legendáriumot. Tudok, szeretek társulatban dolgozni. Most is ezt tettem Debrecenben. Tovább gondozom ezt az előadást, felújítják a Centrál Színházban A fogadósnét, a Nemzetiben az Oresztészt. Van más konkrét ajánlat is, akkor mondok rá igent, vagy nemet, amikor akarok. De nem kapkodok.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!