Utolsó világbajnoki selejtező mérkőzését a magyar válogatott Dániában játszotta, és legalább egy szépségflastrommal búcsúzott együttesünk ismét a világbajnoki részvételtől. 1986 óta nemzeti csapatunknak egyetlenegy alkalommal sem sikerült kijutnia, sem a világbajnokságra, sem az Európa-bajnokságra, habár az őszi szezon megkezdése előtt voltak még reményeink arra, hogy végre sikerüljön. Sajnos a legnagyobb ellenfelekkel szemben, gondolva itt a svédekre és a portugálokra, nem jött össze semmi. Ez jelentette a búcsút számunkra. A szépség-flastromot pedig Buzsáky Ákos ragasztotta a dánokra, akinek góljával 1-0-ra nyert csapatunk idegenben a csoportelső dánok ellen. De ez is kevés volt ahhoz, hogy odaérjünk a második helyre, ami a pótselejtezőt jelentette volna. Buzsáky találata gyönyörű volt, különösen azért, mert szemmel láthatóan tudatosan helyezte a kapuba a labdát.



Ilyen helyzetből nagyon sokan elhibázzák a kaput.
– Én édesapámtól tanultam azt, hogy ha ziccerbe kerül a játékos, akkor fel kell nézni, és a kapus helyezkedését látván kell elrúgni a hosszúba vagy a rövidbe a labdát. Ezt a szituációt nagyon sokszor gyakoroltuk édesapámmal, aki annak idején a Grund FC-t alapította. Egyébként hatévesen ennek a csapatnak lettem először az igazolt játékosa.
Mi volt a következő lépcsőfok?
– Az MTK ifibe kerültem, majd a későbbiek során végigjártam a ranglétra minden fokát, amíg eljutottam a kék-fehérek első csapatába. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy tagja lehettem az utánpótlás- válogatottaknak is, sőt a kapitánya is voltam a csapatnak.
Hosszabb ideje már külföldön játszik. Milyen úton jutott el a szigetországba?
– Első profi klubom nem kisebb csapat volt, mint a portugál bajnok, FC Porto együttese, ahol Mourinho mester volt a trénerem.
Eddigi pályafutásának az egyik legsikeresebb állomása volt Luzitánia.
– Valóban, hiszen tagja voltam a bajnok, a kupagyőztes és az UEFA Kupa-nyertes együttesnek.
Az örömben volt némi üröm is.
– Igen, mert egy idő után kölcsönadtak egy másik portugál csapatnak, és az ott eltöltött egy év után ismét visszakerültem a borok városába. Ahol azonban nem lehettem tagja a BL-nyertes együttesnek, mert olyan fantasztikus játékosállománnyal rendelkezett a Porto, hogy a 24-es keretbe is nehéz volt bekerülni.
Ezek után ismét „kölcsöngyerek” lett.
– A Plymouth edzője látott engem játszani, és próbajátékra hívtak, meg akartak szerezni. A Porto hozzájárult ahhoz, hogy kölcsönbe menjek.
A kölcsönből véglegesség lett…
– Valóban, hála istennek jól ment a játék, hamar megszerettek a szurkolók, és amikor lejárt a kölcsönszerződésem, akkor mindenki azon volt, a szakvezetők is és a drukkerek is, hogy maradjak a másodosztályú angol együttesnél. Azért akadtak problémák is, mert olyan összeget kért értem a Porto, amelyet az akkori költségvetésük nem tett lehetővé. Büszke vagyok rá, hogy a szurkolók is beszálltak abba, hogy összejöjjön az a pénz, amellyel engem véglegesíteni lehetne. Szerencsére a két klub meg tudott állapodni, mert a Porto engedett az árból, és így létrejött a kontraktus. Mourinho mester a búcsúkor azt mondta, hogy sok sikert kíván nekem.
De az edző nemcsak ezt mondta, hanem azt is, hogy tehetséges játékosnak tartja, nem is beszélve arról, hogy a legszorgalmasabb labdarúgók közé tartozik, akivel valaha is találkozott.
– Ennek a kijelentésnek nagyon örültem, mert akit Mourinho megdicsér, az már „igazi” játékosnak számít.
Annak ellenére, hogy a szurkolók és szakvezetők is ragaszkodtak önhöz, mégis eltávozott az együttestől. Miért?
– Megkeresett a Queens Park Rangers, amely ellen többször is játszottam a másodosztályban, és olyan ajánlatot tett, amire nem lehetett nemet mondani. Elmondták, hogy olyan céljaik vannak, hogy visszakerüljenek a legmagasabb ligába. Ekkor úgy láttam, ennek megvan a lehetősége, mert két olyan ember vásárolta meg a csapatot, akinek a személye és anyagi háttere megfelelő. Az egyik Bernie Ecclestone, a másik Flavio Briatore, a Forma–1 akkori két meghatározó egyénisége.
Úgy tűnik, hogy mára már Ecclestone maradt a porondon, amióta kiderült a Renault-botrány.
– Ecclestone úr valóban a klub tulajdonosa maradt, hogy Briatoréval mi lesz, azt még nem lehet tudni, mert az angol becsületkódex szerint olyan sportvezető nem működhet, aki körül botrányok vannak.
Találkozott már Ecclestone úrral?
– Amikor Londonban van, természetesen ott van a mérkőzéseken, és sok alkalommal be is látogat az öltözőbe, éppen ezért többször találkoztam vele.
Mi a cél a csapat előtt, és jelenleg hogy állnak a bajnokságban?
– Az angol második vonal erősségét semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebből az osztályból „táplálkozik” nagyrészt a Premier Liga. Sajnos egyelőre együttesünknek nem úgy megy a szekere, ahogy azt vártuk, mert jelenleg csapatunk a középmezőnybe tartozik, a 10-12. helyen tanyázunk, igaz, csak három ponttal vagyunk lemaradva a rájátszás lehetőségétől.
Korábban már szó volt arról, hogy nagyratörő tervei voltak a csapatnak, mikor ideigazolt. Van még válogatott játékosa önön kívül a Queens Park Rangersnek?
– Igen, van egy marokkói, egy lett és egy jamaicai társam, sőt egy volt cseh válogatott is a csapat tagja.
Hosszabb ideje magyar válogatott, de sokáig csak csereként vették számításba. Most viszont kezdő volt, és ezt meg is hálálta. Góljával nyertek Dániában.
– Valóban így van, és nagyon örülök annak, hogy bizalmat kaptam. Abban, hogy hosszabb ideig nem szerepeltem a nemzeti csapatban közrejátszott az, hogy több alkalommal is hosszabb időt kellett sérülés miatt kihagynom, hol a bokámat, hol a térdemet kellett operálni.
Megint nem sikerült a magyar válogatottnak kijutnia a világbajnokságra…
– Sajnos, és ezt mindnyájan borzasztóan sajnáljuk. Igaz, amikor belevágtunk ebbe a sorozatba, eleve azt mondták, hogy a magyaroknak az lesz a helyezésük, amit végül is elértünk. Ami meg a pontszámot illeti, mert azt is számolgatták mind a szakvezetők, mind a drukkerek, azt túlteljesítettük. Ám ez a negyedik helyre volt csupán elegendő.
Az angol másod- és első osztály között nagyon nagy a differencia?
– Technikailag vannak különbségek, a mi osztályunkban jóval keményebbek, harcosabbak a mecscsek, mert itt akar mindenki kitűnni ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk a Premier Ligában.
Első angol edzője úgy nyilatkozott, hogy olyan játékos, aki elsőként érkezik és utolsóként távozik a tréningről, sőt azt a példát is említette, hogy ilyen mentalitású emberek kellenének mindenütt, mert Beckham is ugyanezt csinálta…
– A hasonlat egy kicsit túlzó, de én azért lettem labdarúgó, hogy a labdával, és a sportággal kössek „szerződést”, mert mindenem a foci.
Királyi vadaspark-őrök – ezt jelenti a csapata neve. Milyen a szurkolótáboruk és mekkora a stadionjuk?
– Az egyik legpatinásabb londoni csapat a mienk, 20 ezres a stadionunk, és szinte minden hazai mecscsünkön telt ház van. Aki még nem focizott a szigetországban, az nem tudhatja és nem érezheti át azt, hogy milyen egy ilyen fantasztikus közönség előtt szerepelni.
A Plymouthnál a szurkolók kedvence volt. Milyen itt a kapcsolata a drukkerekkel?
– Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy itt is megkedveltek a csapat szurkolói.
Milyen messze lakik a pályától?
– Autóval háromnegyed órát megyek, ha a stadionba kell mennem, az edzőközpont pedig jóval közelebb van.
Korábban azt mondta, hogy Albionban legnehezebben az itteni ételeket tudta megszokni. Most már sikerült ennyi idő után?
– Nem, én inkább főzök magamnak, mert imádok kotyvasztani a konyhában. A hazai ízeket próbálom előállítani, habár mindenkivel közlik, hogy milyen ételeket kell fogyasztani egy-egy mérkőzés előtt, ez általában csirke és tészta. Éppen ezért várom annyiszor, hogy szüleim kijöjjenek, hogy édesanyám valódi hazai ízekkel lepjen meg.
A nagyválogatottnak nem sikerült a bravúr. Hogyan ítéli meg az U20-as csapat teljesítményét?
– Úgy érzem, hogy ezek a srácok fantasztikus teljesítménnyel rukkoltak ki! Sajnos a fináléba jutásnál pechjük volt… Szerintem a bronz-érem csodálatos eredmény.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!