Kommentár

Háromhetes alkudozás után szombat reggelre megszületett a berlini kompromisszum, s ezzel a kereszténydemokraták (CDU), a keresztényszocialisták (CSU) és a szabaddemokraták (FDP) egyezsége az új kormányról. Európa legerősebb államában a szombati eredmény a két kulcsposzton nem hozott meglepetést: a kancellár a legutóbbi választásokon ismét győztes Angela Merkel lett, külügyminisztere Guido Westerwelle, akinek vezetésével történetének legnagyobb sikerét érte el az FDP, a szavazatok 15 százalékát szerezve a Bundestagban. Így tehát a CDU és a CSU partnereként Genscher és Lambsdorff gróf pártja váltja a választási erőpróbán súlyos vereséget szenvedő szociáldemokratákat. A BBC szakírója a koalíciós egyezség nyomán fölidézi azokat a német kommentárokat, amelyek olykor azt találgatják, melyik Merkel vezette-vezeti az országot: a radikális reformer? Az óvatos politikus? A kompromisszumkereső? A nemzet „anyukája”? Az már kiderült, véli a BBC, hogy a világ legnagyobb hatalmú asszonya „maszkot” visel, és sikerének titka alighanem az, hogy e „személyiségeket” aligha lehet benne szétválasztani. Mindenesetre kitűnik az elképzelésekből és az első nyilatkozatokból, hogy a program középpontjában a német viszonylatban is súlyosnak minősülő válság leküzdése áll, s ehhez a legfontosabb lépés a 25 milliárd eurós adócsökkentés, valamint a munkahelyteremtés. Ami igazi kompromisszum eredménye, mert a piachívő és az államot inkább kisebbíteni akaró FDP tízmilliárddal többet, a CDU éppen ennyivel kevesebbet akart. A Spiegel Online, a leglátogatottabb német hírportál arról írt, hogy „a szellem nélküli koalícióban” Merkel politikájának középpontjában a kompromisszum áll, s nem a „dolog maga”. Persze a hírportál – anyalapjának szellemében – szeret belecsípni a politikusokba, s kétségtelen, hogy a sorkatonai szolgálat kilencről hat hónapra történő leszállítását is ez az egyezkedési hajlam vezérelte. No, meg azt is, hogy a talán legnehezebb minisztériumot, a pénzügyi tárcát Wolfgang Schäuble, a CDU egyik legtapasztaltabb politikusa kapta, aki részben riválisa is Merkelnek, s hosszú pályafutása során szinte már minden poszton kipróbálta magát. Viszont ifjú politikus, a CSU egyre sikeresebb csillaga, Karl-Theodor zu Guttenberg állhat a védelmi tárca élén, így a nem túlzottan népszerű afganisztáni szerepvállalás részben az ő ügye is lesz, no meg a külügyminiszteré, aki tárgyalásokat kíván indítani a német földön lévő amerikai atomfegyverek kivonásáról. Persze szigorúan a NATO keretei között, mindjárt nyugtatva  is a szövetségeseket, akiknek valóban nincs okuk aggodalomra, mert a program és az új kormány összetétele nagyon megkönnyíti a választ a BBC játékos kérdésére, hogy „melyik Merkel?”
 A megbízható és a kiszámítható, s ez a legfontosabb – a külvilágnak is.

(martin)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!