Egyszerűsítheti a parlament a magyar állampolgárság megszerzése

„Rúzsa Magdi egyelőre nem lehet magyar” – jelentette a sajtó még kora tavasszal is. Pedig már két évvel ezelőtt is Magyarországot képviselte az eurovíziós dalfesztiválon, nem is akárhogyan, rengeteg hazai és határon túli, különösen délvidéki szavazatot szerezve. Nagyapja keresztlevele sem volt elég magyar felmenőinek bizonyítására. A belügyi tárca szerint nem megfelelő papírokat nyújtott be januárban az állampolgársági kérelemhez, a sűrű turné közben haza kellett utaznia Kishegyesre újabb olyan dokumentumokért, amelyek egyébként a XX. századi „huzatos” Kárpát-medencében történtek után a famíliáknak talán meg sem maradtak… Aztán megtört a jég. Két és fél év után végre hivatalosan is magyar állampolgár lett. Alig több mint egy hónapja, szeptember 17-én a budapesti XVI. kerületi polgármesteri hivatal dísztermében ünnepélyes keretek között kapta azt meg. Korábban tartózkodási engedélye volt, amely kilencven napig érvényes, s szerb állampolgárként bárhova is utazott, vízumot kellett kérnie; 2006-ban kérvényezte a letelepedési engedélyt. Ő szem előtt volt „megasztárként”. Mások nincsenek…
A BM Bevándorlási és Állampolgár-sági Hivatala 2001-ben jött létre, s aki a rendszerváltás előtt akart hivatalosan is magyarrá lenni – lásd az Erdélyből nagy számmal érkezőket, akiket időnként még mindig „lerománoznak” a „bennszülöttek”, még ha azok szebben, ízesebben beszélnek is gyakorta magyar anyanyelvükön, mint a „honosak” –, annak még kevésbé volt fenékig tejfel az élete. A hetvenes évek végén édesapám több, velünk azonos családi nevű marosvásárhelyi unokatestvérnek és családjuknak állandó bejelentésű lakhelyet biztosított, hogy sikerrel járjanak… Sikerrel jártak. Hogy aztán 2004. december 5-én sokunkkal együtt „szégyelljék a pofájukat” az eredménytelen referendum okán, amelyen amúgy a kettős állampolgárságot támogatók voltak többségben.
A kettős állampolgárság most újra napirenden van, úgy tűnik, az eddiginél sokkalta szélesebb politikai hátszéllel, mint korábban. Pártközi tárgyalások kezdődtek. A Fidesz 2002-ig a határon túli magyarok óhaja ellenére nem támogatta a témát, s a 2001-ben elfogadott státustörvény és magyarigazolvány célja éppen az volt, hogy a kettős állampolgárság az EU-csatlakozás miatt „jegelve legyen”, de most a párt már egy ideje jelzi: ha választást nyernek, az egyik első kormányzati lépés az állampolgárság megadása lesz a határon túli magyarságnak. Nemrég pedig törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be a hatályos állampolgársági törvényhez, amelynek megváltoztatása kétharmados elfogadást igényel. A korábbi ellenzők, a szabad demokraták és a szocialisták már nem zárkóznak el a határon túl élők érdekében, bár fenntartásaik vannak. Sokak fülében még ott cseng a „nemzet orvosa”, Mikola István mondata, miszerint a több millió „új” szavazóval akár húsz évre is megnyerhetők lennének a választások. Ezért akarja a mostani kormánypárt, hogy a kettős állampolgárság érintetlenül hagyja a választójogi törvényt, amely szintúgy kétharmados, s szigorúan megköveteli a parlamenti és helyhatósági választásokhoz a magyarországi lakóhelyet, s a nemzetközi gyakorlat is az általában az EU-ban, hogy kettős állampolgárok csak ott szavazhatnak, ahol életvitelszerűen élnek, adóznak.
A Magyar Köztársaság jelenlegi állampolgárság-megadási, honosítási feltételei a határainkon kívül élő magyarajkúak számára nem könnyű: magyarországi lakhely és biztosított megélhetés kell hozzá – ezt ugye manapság sem egyszerű biztosítani –, büntetlen előélet; a honosítás nem sértheti az ország érdekeit, s legalább egy felmenő valamikori magyar állampolgársága. A friss tervezet is egy felmenő valamikori magyar állampolgárságának igazolását követelné meg, valamint azt, hogy a magyar állampolgárságért folyamodó tudjon magyarul. Ez amúgy nem „etnikai jellegű” állampolgárosítást jelentene, hiszen tudhat az is magyarul, aki jelenleg nem magyar nemzetiségűnek számít – noha volt magyar állampolgár őse.
Szabó Levente, egy Erdélyben élő nyugdíjas ügyvéd – aki korábban maga is sok hivatalos ügy intézésében segített az ottaniak magyarországi áttelepüléséhez – ma úgy látja: a kettős állampolgárságnak jelenleg egyértelműen „kizárólag érzelmi” jelentése és jelentősége van már, hiszen Románia ugyanúgy uniós tagország, mint hazánk, s Szerbiából – így a Vajdaságból is – nemsokára vízummentesen lehet az EU tagországaiba utazni. Ahol a szomszédságban magyarok élnek még, az Szlovákia, Szlovénia – ezek is uniós államok –, Horvátország, amely az EU előszobájában van már, s e két utóbbi exjugoszláv államban igen alacsony, összesen maximum félszázezer a magyarok létszáma –, Ausztria és Ukrajna. Ez utóbbi a kemény dió: a kárpátaljai magyarok ugyanis aligha élhetnének Szabó Levente szerint a jogukkal (itt ma nagyon sok a magyarigazolvány, a nem magyar házastársaknak is), mert a függetlenségére sokat adó, az oroszokkal nem csak gázvitában álló szláv államban sok millió orosz nemzetiségű él, s így egy magyar kettős állampolgárság elfogadása felhívás lenne keringőre az „orosz anyácskának”.
Kolláth György ügyvéd, alkotmányjogász a VH-nak tegnap elmondta: a rendszerváltás utáni törvényhozás egyik gyöngyszeme az 1993. évi állampolgársági törvény, korszerű, európai szisztémát képvisel. Így a honosítás alapesete 8 év, a kedvezményes három, a „még kedvezményesebb” egy év várakozást jelent a magyar állampolgárságra; a valamikor már megszerzett állampolgárság úgy szintén kedvezményesen visszaszerezhető. Kolláth szerint az természetes, hogy „23 millió román nem fog jönni” – amúgy eszük ágában sem volt, pláne most nincs –, ugyanakkor a tervezetet előterjesztő Fidesz arról nem beszél, hogy hazánkban homogén, egyszintű és egységes állampolgárság létezik csupán, azaz nincs „kinti” és „benti”, már ami a humanitárius és szociális, meg egyéb jogokat illeti.  Az más kérdés, hogy a választójog, ugye, külön törvényhozási téma, s elemi erővel vetődne fel az állampolgárság után ez is. Ugyanakkor az állampolgárság továbbra sem a törvény – a majdani törvény – erejénél fogva járna automatikusan, hanem kérelemre. Így az esetleges módosítás – amelyben konszenzust kellene elérni – nem borítaná fel a mai viszonyokat, mert „nem boldog, boldogtalan kapná meg azt, s nem kellene itt lakni, tartózkodni hozzá, bár kissé felvizezné az 1993 óta létező rendszert” – fogalmazott Kolláth. Viszont –  mivel szerinte a népesedési állapotok siralmasak – már ma is az az évi pár ezer magyar anyanyelvű betelepülő menti meg a „tízmillió  magyart”, aki az anyaországra voksol az EU-ban is. Ugyanis a bevándorlási és állampolgársági hivatal statisztikái is azt igazolják: a szomszédságból érkeznek azok, akik letelepedést, majd állampolgárságot szereznek, s nem a „menekültügyi” esetekből lesznek az „új magyarok”.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!