Szakembereink úgy vannak ezzel, mint politikusaink a magyar területi autonómiával.
De térjek vissza az oltásra, hiszen arról akartam beszámolni. A hosszú heteken keresztül zajló vitát, rémhírterjesztést, feljelentési fenyegetést és minden, a H1N1 oltással kapcsolatos hírt meghallgatva, nejemmel eldöntöttük: beoltatjuk magunkat. Higany ide, higany oda, árt, nem árt, mindegy, mi nem vagyunk sem terhesek – legfeljebb én terhelt –, sem 3 éven aluliak, számunkra az oltás is ingyenes, jöjjön, aminek jönnie kell!
Úgy volt, hogy tegnap, a rendszeres havi vérvételem alkalmával – amelyet az INR-értékem megállapítása miatt végeznek rajtam – megkérdem a nővértől: oltanak-e H1N1 ellen, és ha igen, be is oltatom magam. A nej – mivel a fodrásznál volt akkor jelenése – majd egy másik napon. Csakhogy egyrészt elromlott a nővér nyomtatója, és nem volt olyan hangulatban, hogy ilyen hétköznapi dologgal zavarjam, másrészt a bejáratnál ki volt (ki van) írva, hogy az oltást 15 óra után végzik, az oltani vágyó illetékes rendelőjében.
Így aztán a nejjel együtt, ma 15 óra után beoltattuk magunkat!
De ha már lúd, akkor legyen kövér, megkértük a nővért, szíveskedjen beadni a normál influenza elleni oltóanyagot is. Megtette.
A rémhírterjesztők figyelmébe ajánlom, hogy oltás után azonnal a H1N1 elleni oltás helyén egy nagyobb, a normál influenza oltás helyén egy kisebb dudor keletkezett. Bánatomra, ezek a dudorok mire hazaértem, elmúltak.
Most itt csépelem a szót, várva hogy majd csak történik velem valami láz, hidegrázás és egyéb, de eddig ezeknek semmi jele nincs. Az idő most 16 óra 57 perc, azaz az oltás után csaknem két óra telt el.
Jó hír a rémhírterjesztőknek: a nejem most mondja, fáj neki mind a két oltás helye, de a H1N1 elleni jobban, mint a tradicionálisé.
Balogh Lajos, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!