Bár sose lenne ilyen. Szégyen az emberiségre nézve. Könnyes szemmel
nézi az ember a híradásokat éhező gyermekekről, akik még soha életükben
nem laktak jól.

Nem tudják, mi az. Csoki, kenyér, tej! Mi az? – kérdezik. Húsról nem is álmodnak, nem tudják mi az. A segélyek eltűnnek a süllyesztőben, nagy részük nem éri el a kiválasztott térséget sosem. A világ termeli a szegénységet az egyik oldalon, a másik oldalon meg küzd az elhízás ellen. Amerika, Európa kövér, a harmadik világ csont és bőr. Hol van az emberi aljasság, a tűrőképesség határa, az együttérzés? Mire képes ez a fejlett világ? Sokan vagyunk a Földön – gondolják a hatalmasságok. Hát akkor tegyünk is ellene. Szegénység, népirtás, éhezés, járvány. Exportáljuk nekik, támogatjuk. Erre képes a világ.
Harmadik világ, napjaid meg vannak számolva, de a mienk is, Magyarország.
Tisztelt és szeretett hazánk, politikusaink, a kormány is küzd idehaza a szegénység ellen. Mindent megtesznek a súlyos gondok enyhítésére. Eredmények is születnek, minden évben. Hajléktalanok sokaságán, kilakoltatott honfitársainkon, kilátástalan helyzetben lévőkön segítenek önzetlenül. Nevezetesen: nem kell adót fizetniük, rezsire, az egészségükre költeniük, nem verik meg a BKV dolgozóit, nem rongálják graffitivel fővárosunkat, nem koszolják össze majd az új metrónkat, és még sorolhatnám, de minek.
Nekik már nem jut semmi ebből e szép, emberi életből. Ők tisztelt kormányunk áldásos megértése révén, és segíteni akarásuk eredményeként inkább megfagynak szép Budapestünkön. Hiszen így küzd egy igazi demokratikus ország szeretett polgáraiért, jobb életet kínálva nekik. Fagyhalál. Emberi elmúlás, ellenőrzött körülmények közt.
Ők már nem kapnak végkielégítést a sorstól, nincs és nem is volt rá szükségük, amíg éltek, azt hitték, emberek, emberszámba veszik őket. Hosszú éveket dolgoztak, letették az asztalra, ami erejükből telt, hittek egy szebb és emberségesebb jövőben, ott voltak Magyarország Európához csatlakozásakor, s ott voltak a rendszerváltáskor is. Őket már nem kell beoltani sem, az élet a sors részükre mást rendeltetett. Fagyhalált. Könyörületes a kormányunk, a hazánk. Osztogat, fagyhalált polgárainak. Sajnos lesznek követők, megfagyók, hátrahagyva mindent, egy szebb világba repülnek álmukban. Nem csodálkoznék, ha Magyarországon a kormány bevezetné a fagyhalál napját, nemzeti ünneppé nyilvánítva, piros betűs nappá avanzsálva egy naptáron, a celebekkel a háttérben.Hubay János, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!