…az egészségügy csak követel, de arról egy szó sem esik, hogyan lehetne
a rendszert célszerű gazdaságossággal működtetni. 2003-ban a Financial
Timesnak Molnár Lajos, akkori kórházigazgató, majd egészségügyi
miniszter a következőket nyilatkozta: „... az orvosok tartják fenn a
kiszipolyozó rendszert.

A reformok útjában előjogaikra féltékeny, hálapénzre pályázó, magas beosztású orvosok állnak...”
Azok, akik zöld zászlót függesztettek ki, kabáthajtókájukra zöld szalagot tűztek (jó üzlet lehet a gyártóknak), hol voltak akkor, amikor az egészségügynek nem kevés pénzt hozó vizitdíj és kórházi napidíj eltörlését galád módon kierőszakoló népszavazáson a manipulált emberek „nem”-mel szavaztak? Akkor miért nem volt zöld zászló és szalag? Hol van a szakma csendes többsége, amely a gyógyításra esküdött fel?
Félre ne értsenek kedves polgártársaim! Nekem is, családomnak is szüksége van az egészségügyi ellátásra. A tudatom viszont nem képes elviselni, hogy tömjük azok zsebét, akik nem akarják tudomásul venni: az egészségügy magyarországi struktúrája a társadalom egésze ellen való. Vajon ésszerű az, hogy az adófizetők pénzén működtetett állami és önkormányzati intézményekben, közösségi tulajdonban levő eszközökkel magánpraxist folytatnak nem is kevesen? Normális az, hogy népességarányosan több egészségügyi intézmény van hazánkban, mint bármelyik EU-s országban? Az egészségügyben is ésszerűségre kell törekedni. Ezt a kormány szeretné elérni.
Egy szót sem szóltam, amikor a tizenharmadik havi nyugdíj második féléves részét megvonták – nem azért, mert ez az összeg nem hiányzik –, mert erre a pénzre is szüksége volt az államháztartásnak. Nem lehet érintetlenül hagyni a kényszerű megszorítások időszakában egyetlen, kiadásokkal járó ágazatot sem.
Kurucz Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!