Csoportban üvölthetni: más a hibás

 Jó, nem egy férfias elfoglaltság, de egyrészt nem mondom el senkinek, másrészt én akkor sem vagyok férfias, ha fát vágok és sört izzadok hozzá. Szóval gyöngy-fűzés. Menet közben kiderült, hogy nemhogy nem nyugtat, de idegesítőbb, mint egy év végi hegedűkoncert, ahol csak ötévesek játszanak. Ott van mindjárt az az alapeset, hogy ugyanabba a gyöngybe néha vissza is kell fűzni a cérnát, de ezeket is úgy gyártják, mint Magyarországon bármit, sem nem szabványos, sem nem egyforma. Így lehetséges, hogy miután négyszögletes szövés közben ötszáz esetben remekül befért a tű másodszor is, ennél az egy gyöngynél, hangsúlyozom, amelyet az előző sorban már beépítettem, most megakad az a szar és bonthatom vissza buborékokat fújva. Értik a problémát? Emellett a cérnafűző cérna össze is tud csomósodni, ilyenkor vagy nagyon meghúzom, hogy töppedjen össze a görcs és már átmenjen a gyöngyön, vagy motyogva bogozgatom a tű hegyével, s mikor kicsomóztam, már ha egyáltalán ki tudtam csomózni, akkor újra fűzöm be az egészet az egy századmilliméteres lyukon. Vagy zokogva tépem ketté a fogammal az egészet és ilyenkor hamarosan újra lehet kezdeni elölről. Nem nyugtat meg túlságosan ez sem. Pedig szükségem lenne rá. Mostanában nem történik körülöttünk semmi vidám, vicces, az utolsó nagy röhögésem az volt, amikor észrevettem, hogy anyám mobiltelefonján apám sírja a háttérkép. Ja, és előtte az is jó volt, amikor egy ismerősöm náthásan szólt a telefonba, kérdeztem, mi baj, mire ő: semmi, csak a szomszéd felkötötte magát, én vágtam le, mesterséges légzést adtam neki, de közben elkaptam a nátháját. S még az is ott volt, amikor egy amerikai lánnyal próbáltam egyérintőzni s azzal a magyarsággal, ami volt neki, ezt mondta: a csuklómat nyald, a csuklómat. Ezek a pillanatok sok energiát adnak, de valahogy nem vagyok képes fenntartani magamban a pozitív gondolkodást. Buddhista ismerősöm szerint nem válogathatunk a jósággal, így mindenkinek adok minden kereszteződésben némi készpénzt, s eltekintve a néhány esettől, amikor az illető vagy szirénázva odahívja a haverokat, hogy nédda, itten a Jáksó ül és szórja a zsét, vagy bosszúból hosszan beszélget velem a galambszarról, azért a visszakapott mosolyok szintén töltik az akkumulátort. Ha van valami jó ötletük, feltétlenül szóljanak, mert ebben az országban csak merülni lehet. Szerintem még azok is fogynak, akik gazdagodnak, vagy legalábbis remélem, hogy így van – napfényt nem lehet lopni, drágáim. S ha ez így megy tovább, ha ennyire nem tudok rendbe jönni magammal, ha nem találok semmi olyan elfoglaltságot, amely úgy adna jókedvet, hogy nem kell hozzá megvernem senkit, akkor attól félek, végül én is rasszista leszek. Úgy tűnik, az old meg mindent, ha csoportba verődve üvölthetem, hogy valaki más a hibás. Ez az. Tüntetni fogok. Attól csak felvidulok, nem gondolják?

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!