Elég csak rögeszmésen hajtogatni és már hitelesnek is tűnik: régóta
követelik az emberek a kettős polgárság jogi kereteinek megteremtését,
csak nem volt még politikai erő, amelyben lett volna elég bátorság
annak kimondására, amit a többség már a rendszerváltás óta érez a szíve
mélyén.

 Tudjuk, mert naponta szembesülünk azzal, hogy a régi kategóriák lejártak, és azt is látjuk, hogy nem számíthat a tömegek támogatására az, aki nem érez magában elég erőt a sablonok szétfeszítéséhez. A kettős polgárság az igazság magasabb szintje. A demokrácia kiteljesedése, amivel már régóta tartozik a politikai elit a választóknak. Új szabadság keletkezik általa, mert a szavazatok nem darab, mint darab kerülnek a nemzetiszínű szalaggal átfűzött ládikába, hanem minden választó körbeszavazhatná a fél országot.
És a kettős polgárság csak az első állomás. A demokratikus jogok kiteljesedése, és a történelmi tartozások törlesztésének első lépcsője. Miért csak a budapestiek szavazhatnak az önkormányzati választásokon főpolgármestert, amikor a pestiek is hangoztatják, hogy a főváros nem egy város a sok közül, hanem az ország fővárosa? Budapest minden városok közül az első. Ebből a döntésből kirekeszteni a debrecenieket, az a jogok csorbítása, a közös felelősség szétdarabolása és – mondjuk meg őszintén – a javak igazságtalan elosztása. Debreceniek, de persze mondhattam volna bármelyik megyei jogú várost, adóiból is épül az ország fővárosa.
Ha kérlelhetetlenek maradunk a demokratikus elkötelezettségben, akkor azt is látjuk, hogy milliók élnek a megyei jogú városok körül a kisebb városok csokraiban. A magyarság jelentős számú képviselői eddig nem élhettek a demokratikus jogukkal, nem szólhattak bele a delegálási folyamatba, még ma is meg vannak fosztva a választás szabadságától, pedig az életüket alapvetően befolyásolja az a képviselő-testület, amely a választások nyomán áll fel az önkormányzatok irányítására.
Többes polgárságot követelnek hamarosan a pártok, mert átlátják, hogy aki ennek a mozgalomnak az élére áll, az megsokszorozhatja a támogatottságát. Minden faluban lesznek legalább féltucatnyian, minden városban lesznek sok ezren és Budapesten is csaknem milliónyian, akik érzik majd, hogy a kettős polgárság eszméje az ő igazságuk megtestesülése. 
Persze lesznek majd, akik a kettős polgárságra tett javaslatban is elkezdik majd a hibát keresni. Azonnal elkezdődik a gyanúsítgatás, hogy a demokráciának az új modellje valójában csak szavazatvásárlási kísérlet. Bevetik majd a médiahadosztályokat a kicsinyes irigység generálására, mert nem hisznek a választók bölcsességében, a kettős polgárság érettségében, a szavazók szándékának tisztaságában.
A kettős polgárság pedig visszafelé is működhet. Részt vehetnek az apró falvak, kis települések vezetőinek kiválasztásában a nagyvárosok lakói, a megyei jogú városok vezetőinek megválasztásban pedig a budapestiek.
Végre olyan országban élhetnénk, ahol mindenkit, mindenki megválasztott.
A demokrácia kiteljesedése magyar álom, amiből azonban már nem szabadna kihagyni a határon kívül élőket sem.
A demokrácia reformja kiteljesedne, ha minden rendes magyar ember befogadna otthonába egy erdélyi testvért, egy délvidékit vagy felvidékit.
Nem kell sietni. Van rá négy év. 2014-ben már 12 millióan is lehetnének az állandó lakhellyel és magyar állampolgársággal élők itthon, akik mind élvezhetnék a kettős polgárság, a kiteljesedett demokrácia minden vívmányát.
Aki nem bízik a népképviselet teljességében, az egyéb aljasságra is képes – mondanám, ha pártvezető lennék, de nem vagyok az.
Én csak elolvastam a H1N1 ellen bevetett vakcináról az összes cikket.  Tisztán látok, nem abban, hogy kinek javallott és kinek nem. Hanem abban, hogy a legújabb veszély a teljes kiszolgáltatottság.
Bármilyen hülyeség percek alatt világnézetté dagad, ha elég szellemes, elég tekintélyes, elég gátlástalan és elég ravasz az, aki meghekkeli a valóságot…

Vicsek Ferenc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!