Egy mezőgazdasági nagyvállalat alkalmazottját játssza Matt Damon Az informátor! című filmben. Marc Whitakre (Damon) egy nap beállít az FBI-hoz több órányi video- és hangfelvétellel, melyet életveszélyes munkával, több éven át gyűjtögetett kollégáiról és munkáltatóiról, hogy leleplezze az Egyesült Államok eddigi legnagyobb kartellbotrányát.



Steven Sodebergh (Ocean’s trilógia, Erin Brockovich, Traffic) rendezte a megtörtént eseményeken alapuló izgalmas és egyben roppant szórakoztató történetet, melynek főszerepéért a világ legszexisebb férfiújának is megválasztott Matt Damon 14 kilót hízott. A színész a Moviehole.net filmes portálnak adott interjút.

l Miért vállalta el Mark Whitacre szerepét Az informátor! című filmben?
− Ez volt az egyik legjobb szerep, amit ez idáig felajánlottak nekem. És ami nagyon vicces, már jó néhány éve vetődött először fel ez a szerep. Egész pontosan 2001-ben. A Bourne-rejtély negyedik újraforgatásánál tartottunk, két filmem is nagy bukás lett akkortájt, és A Bourne-rejtély bemutatóját is elhalasztották egy évvel, szóval minden jel arra mutatott, hogy ez is egy katasztrófa lesz. Tehát ebben a nem túl rózsás időben keresett meg engem Steven Soderbergh, a rendező, hogy talált valamit, amit megcsinálhatnánk közösen. Annyira össze voltam akkoriban zavarodva, hiszen akkoriban már vagy kilenc hónapja senki sem hívott munka miatt, Hollywoodban pedig már alig ismertek. Először azt hittem, azt akarja, hogy én írjam meg a forgatókönyvet.
l Akkoriban ennyire rosszul mentek a dolgok?
− Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy az ügynököm, aki igen régóta van már velem, azt mondta, hogy a karrierem a béka segge alatt volt. De ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek Stevenben, hogy soha nem érdeklik ezek a dolgok, és soha nem ül fel a pletykáknak. Imád filmeket készíteni, és azokkal a színészekkel dolgozik, akik szerinte az adott szerepre a legmegfelelőbbek, ami ebben az esetben jól jött nekem.
l Miként jutottak el idáig onnan, amikor először beszélgettek a filmről, nyolc évvel ezelőtt?
− Nagyon fura az egész, hiszen három filmet is forgattam Stevennel (az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi, az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét és az Ocean’s Thriteen – A játszma folytatódik), amíg ennek nekikezdtünk volna. Mindvégig tudtuk, hogyha lenne két szabad hónapunk, meg tudnánk csinálni a filmet, de valahogy úgy tűnt, sosem lesz meg ez a két hónap. Kétszer is majdnem nekikezdtünk. Egyszer Az ügynökség című mozim jött a semmiből, máskor pedig úgy alakult, hogy Steven rendezte meg a Che – Az argentin című filmet, így megint lelassultak a dolgok. De valahol azért jó volt, hogy hét évig mindketten csőre töltött fegyverrel jártunk.
l Az informátor! története megtörtént eseményeken alapszik. Személyesen is találkozott Mark Whitacre-rel?
− Nem, mert mikor Steven eldöntötte, hogy ez egy vígjáték lesz – szerintem egyébként nagyon vicces film lett – akkor valami más lett belőle, és nem volt szükség komoly háttérmunkára a karakter megformálásához. Így úgy tűnt, hogy nem szükséges személyesen is találkoznunk. Tudom viszont, hogy már látta a filmet, és tetszett neki.
l Úgy gondolja, hogy különleges dolgokat tett? Beépített ember volt az FBI-nál, több millió dollárt sikkasztott és hasonlók.
− Saját magamnak kellett eldöntenem, hogy szerintem mi is mozgatta ennek az embernek a tetteit, és nem szeretném elmondani, hogy mire jutottam. De természetesen rengeteg elmélet látott már napvilágot ez ügyben.
l Az a nagy sokk, ami minket a film elején ér, miben különbözik a többi filmjeihez képest? Hogy csak egyet említsek, nagyon meg kellett híznia. Mi volt ezzel a szándék?
− Írtam Stevennek egy e-mailt két hónappal a forgatás előtt, és megkérdeztem tőle, hogyan nézzen ki a szereplő, akit megformálok. Egy szót írt vissza a levelében: tésztaszerű. Aztán ezt később megmagyarázta, arra utalt, hogy ezt az embert annyira nehéz definiálni. Steven nem akarta, hogy szálkás legyen, hanem azt, hogy kissé elfolyjon az egész, hogy nem tudod, hogy kezdődik, és hol végződik ez a pasi. Mint ahogy azt is nehéz megmondani, hogy mikor hazudik, és mikor mond igazat. Még az orromat is megváltoztatták – az élét kicsit tompították – aztán az arcomat is kikerekítették, és az állkapcsom körvonalát is eltüntették. Aztán ugye parókát is viseltem, hiszen a kollégái annak idején fogadásokat kötöttek, hogy van-e neki vagy nincs. Volt neki, de ezt sosem tudták biztosan állítani. A forgatókönyvíró ezt írta bele a szövegkönyvbe, hogy segítse a szerepre hangolódásomat: „még a haja is hazugság volt”.
l Tizennégy kilót hízott a szerep kedvéért. Hogy szedte fel és hogy adta le ezt a sok súlyt?
− Csak annyit kellett ennem, mint annak idején az egyetem alatt. Rémisztően gyorsan feljött ez a tizennégy kiló. Fogyókúrázni már közel sem volt ilyen mókás.
l Mit érzett, amikor belenézett a tükörbe?
− Azt gondoltam, ez gyalázat. A feleségem viszont szerette, amikor a pocakomat kidugva mókáztam otthon. A színészek általában nem ehetik azt, amit akarnak, de én ezért a filmért egész nap otthon ettem a pizzát, és ittam a söröket. Néha, mikor meglátott a feleségem, ahogy tömöm magamba az ételt, csak annyit mondtam neki, hogy „hé, én most dolgozom!”
l Mit szeret jobban, nagy sikerű filmekben játszani, mint amilyen a Bourne-trilógia volt, vagy inkább karakterközpontú, kisebb filmekben, mint ez a mostani?
− Szeretem, ha mindkettőre van lehetőségem. Sok karakterközpontú film manapság már inkább televízióra készül, és úgy tűnik, hogy a mozifilmek egyre nagyobbak és látványosabbak lesznek, hogy még több nézőt tudjanak bevonzani. De úgy vélem, ha odafigyelnek a költségvetésre, és nem nyújtják el túlságosan a forgatást, még mindig van helye az ilyen típusú filmeknek is a mozikban.
l Ha jól értem, ez a film is nagyon gyorsan elkészült. Azért történt így, hogy pénzt spóroljanak?
 – Harmincvalahány nap alatt forgattuk le a filmet, míg a másik három film külön-külön is több hónapig készült. De nem a pénzspórolás volt az elsődleges szempont. Steven szerint egy vígjátékot úgy kell elkészíteni, hogy megadod a megfelelő időt a forgatókönyv elkészítésének, aztán gyorsan leforgatod, hogy ne fogyjon ki az energia és a lendület a filmből a végére. És nekem nagyon tetszett ez az elgondolás. Mire nekikezdtünk a forgatásnak, már inkább úgy éreztük, hogy ez igazából egy színdarab. Az egészet tudtam kívülről. Nagyon kellemes élmény lett belőle emiatt. Tényleg hatalmas móka volt.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!