Haumann Petra lesz az Oliver című musicalben a gonosz dologház-tulajdonosnő a tatabányai Jászai Mari Színházban. Nagyon élvezi, hogy inas, zord figurát játszhat. Emellett egy betegeken segítő alapítvány elnöke, és babák, mamák számára tornát tart.
l Nem először játszik az Oliver című musicalben.
– Negyedéves főiskolásként a Madách Színházban Für Anikó és Szinetár Dóra mellett Nancyt játszhattam benne. Az volt a nagyszerű, hogy Szerednyey Bélával felváltva apu volt Fagin, így egy színpadon lehettünk. Most én vagyok a dologház igazgatónője, a gonosz némber. Iszonyatosan jó szerep.
l Inkább kövér színésznőkre szokták osztani.
– Most kifejezetten szikár és inas lesz, olyan, akibe semmi kedvesség és báj nem szorult.
l Már amikor a Jóban Rosszban című sorozatba bekerült, akkor is örült, hogy végre egy zord szerepet kap.
– Kifejezetten örültem neki. Általában, ha rám néz valaki, nem egy gonosz, inas nő jut rólam az eszébe, hanem a szőke, helyes kislány. Még mindig elég kislányos alkatom van. Ezért a zordabb, hidegebb karaktereket hihetetlenül nagy lehetőségnek érzem. Valószínűleg azért, mert a jóság, a pozitív alkat lineáris dolog, a gonoszság pedig elágazó, több lehetőséget érzek benne.
l De a gyerekközönség utálni fogja.
– Ez így lesz. Amikor pedig Nancy voltam, teljesen mindegy volt, hogy jól játszottam-e aznap, tisztán énekeltem-e vagy sem, úgyis hangos ováció fogadott. Most nagyon élvezem, hogy gonosz lehetek, miközben az életben mi sem áll tőlem távolabb, minthogy gyerekekkel aljas legyek. Harsányi Sulyom László rendezi az előadást, és a férjem ko-reografálja.
l Még Kaszás Attila mondta, hogy önöknél van az egy négyzetméterre jutó legtöbb színész. Hiszen a férje, az öccse, az édesapja és az apósa is az. A férje, Király Attila, már rendezte, koreografálta önt?
– Már koreografált. Úgy találkoztunk, hogy az Örökös tagság című gálaműsorban ő koreografált engem. Ez 2004-ben történt, és 2005-ben, amikor újra együtt dolgoztunk az Örökös tagság műsorában, már a pár hónapos kislányunk otthon szuszogott. Hamar zajlottak az események. Attila eredetileg színész, és jó képességű táncos is. Nemrégen rendez, örülnék, ha engem is rendezne.
l Neki is nagy színész az édesapja, Király Levente, Kossuth-díjas, a Nemzet színésze. Szegeden játszik.
– Vicces volt, hogy Attilától megkérdezhettem, amit tőlem kérdeznek sokan, hogy milyen érzés híres ember gyerekének lenni?
l Miért csak három hónapig játszott a Jóban Rosszban sorozatában?
– Jött a gazdasági válság, és apuval, meg más neves színészekkel együtt kiírtak bennünket a sorozatból, költségkímélés miatt. Lehet, hogy ebből elég volt ennyi. A forgatások ugyanis prioritást élveztek, az egyéb munkáimat háttérbe kellett volna miattuk szorítani. Nem is beszélve a lányomról. Ez így kóstolónak jó volt, meg arra is, hogy a képemet egy kicsit mutogassam. Apám lányát játszottam, tehát olyan nagyon nem kellett megerőltetnem magamat. A stáb pedig annyira összeszokott, profi volt, amilyet csak a boldog békeidőkben láttam.
l Valaha nagyon beteg volt, szerencsére meggyógyult, és most egy olyan alapítvány elnöke, ami segíteni próbál a bajbajutottakon.
– A Szent László Őssejt Alapítvány kezdeményezésére működik a Démétér Ház a Szent István Kórház területén. Azt a célt szolgálja, hogy a transzpantált, illetve a leukémiás gyerekek szülei a közelben lehessenek, ne kerüljön az utazgatás sok pénzbe, időbe. Én elég beteg voltam tizenkilenc éves koromban. A kemoterápiás kezeléseket követően nem nagyon lehetett látogatni, ezért egy külön kis, kilenc négyzetméteres szobám volt. Az édesanyám maszkban, kempingágyon aludt az ágyam tövében három hónapon keresztül. Ettől jobban gyógyultam, de neki jobb körülményekre lett volna szüksége. Amikor a Démétér Ház épült, felkértek az alapítvány elnökségére, amit nagyon boldogan elvállaltam.
l Igaz, hogy tornaórát tart egészen piciknek?
– Ez új dolog, egy hónapja csinálom. A lányommal, Rozival, amikor egy-másfél éves volt, jártunk úgynevezett csiribiri tornára. Ez játékos, a központi idegrendszerre jó hatással lévő, egyensúlyérzéket fejlesztő baba-mama torna, rengeteg mondókával, énekléssel, szuper körjátékokkal. A főnökasszony megkérdezte, hogy nem akarok-e én is babatornát tartani. Mondtam, hogy ez nem fér bele az időmbe. Most már, hogy Rozi óvódás, el tudtam vállalni. Nagyon élvezem, ez is hozzá tartozik már az életemhez.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!