Vogyerák Anikó csak a híradózást akarta elkerülni

„Nagy álmom, hogy dokumentumfilmeket forgathassak. Hónapokat eltölteni egy zárt közösségben, majd bemutatni azt. Konkrét ötleteim még nincsenek, de mindenképpen a vidéki élettel foglalkoznék, akár egy helyi kiskocsmán keresztül is” – mondta.
„Természetesen színésznő szerettem volna lenni, mint sok kislány, aki látta a Sissi című filmet” – emlékezett vissza Vogyerák Anikó. „Nagypapám azt mondta, akkor kaphatok olyan gyönyörű ruhát, ha igazi színésznő leszek. Erre a pályára készültem, gimnáziumban a dráma tagozatot választottam, de nem voltam elég tehetséges a színpadon – a színművészetit már meg se próbáltam. A dráma tagozatnak köszönhetően szerepeltünk itt-ott, például én voltam a No cigi! reklámarca, de csináltunk nyelvművelő műsort is a Duna Tv-ben, a Kölyökidőben pedig statisztaként vettem részt. Nem a szereplés izgatott, inkább a közösség, ahol remekül tudom érezni magam. A kölyökidős társaság például a mai napig összejár, de a híradós kollégákkal is rendszeresen bulizunk. A héten voltunk például Hajagos Andrea koncertjén. Kevesen tudják Andiról, hogy amellett, hogy parlamenti tudósító, zenekarban énekel. Van egy csaj-klubunk is: heten, híradós lányok. Jártunk már disznóvágáson, kirándulásokat szervezünk; nemrég voltunk Debrecenben, most készülünk Cesky Krumlovba” – mesélte örömmel. „Az ELTE magyar szakot céloztam meg elsőként érettségi után, de nem vettek fel. A Magyar Televízió Külpolitikai Szerkesztőségébe azonban igen, így kezdtem el dolgozni rendezőasszisztensként 1999-ben. Azóta itt ragadtam, és szép lassan lépegettem felfelé. Egyetlen műfajt szerettem volna elkerülni kezdő tévésként: a híradózást!” – nevetett. „Mindenfélét ki akartam próbálni, de azt gondoltam, a híradósok élete unalmas, egyhangú. Később úgy hozta az élet, hogy ma már el sem tudnék szakadni ettől a világtól... Dolgoztam a Sláger Tv-ben, a Tibi bácsi elintézi című műsorban, voltam uniós riporter, kipróbáltam a szocio műfajt is. Emlékszem első híradós riportomra, szörnyű volt, rossz helyszínre mentem ki. Egy sajtótájékoztatóra voltam hivatalos a Belgrád rakpartra, azonban nem tudtam, hogy a Fehér Ház, az a Fehér Ház, és egészen máshol kötöttem ki. Megrázó élmény volt... Ezután azonban könynyebben boldogultam a kellemetlen helyzetekkel. Nem érthetek minden témához, nehéz egyetlen nap alatt alapos szakértővé válni, hiszen én elsősorban nem a politikával, hanem a „minden mással” foglalkozom. Azt tapasztalom, mindig szerencsés, ha őszintén rákérdezek az interjúalanyomnál: miről van szó tulajdonképpen? Akármilyen komoly ember is ő, ha elmagyarázza nekem érthetően a mondanivalóját, könnyebben tudom majd visszaadni a lényeget a nézőnek. Eddig sosem fordult át kínos szituációba, ha érdeklődtem; általában egy kedves mosolyt, és részletes magyarázatot kapok válaszul. Számomra megéri bevállalni, és bevallani, ha nem vagyok teljesen képben.”
Vogyerák Anikó azokon a területeken érzi magát a legjobban, ahol szükség van kreativitásra, problémamegoldásra. „Nem hiszem, hogy azzal, hogy megpróbálok érdekessé tenni egy riportot – például egy hollywoodi híresség bevonásával –, feltétlenül a bulvárosodás felé haladnék. Kicsi vagyok ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, hol a határ. Mindenki maga érzi, mi az a szóhasználat, ami még megengedhető a közszolgálati híradóban. Biztos vagyok benne, hogy nem érezném jól magam a kereskedelmi tévéknél. Nem lennék képes például egy családi tragédia után interjút készíteni az anyával, aki elvesztette gyermekét. Nem akarnék senkit sem zaklatni egy ilyen borzasztó helyzetben, noha kereskedelmi szempontból ez lenne a legizgalmasabb” – vélte a riporter, aki nem tartja magát hírfüggőnek, persze csak a barátaihoz képest. „Ma már az is normális, ha az ember folyamatosan böngészi az internetes portálokat a legfrissebb hírekért. Az állandó készenlét, a bizonyítási lehetőségek vonzzanak ehhez a szakmához. A 2006-os árvíz alatt például éjjel-nappal ébren voltam, rengeteget forgattunk, talán ez a legemlékezetesebb riportom. A nyüzsgés, a folyamatos koncentráció nélkül rosz-
szul teljesítenék; nem hiszem, hogy elvállalnék egy olyan, teljes embert kívánó munkát, amely nem követeli meg, hogy kijárjak a terepre. Most fele-fele arányban vagyok bent, és kint, hiszen a riporterkedés mellett vidékszerkesztő is vagyok: én koordinálom a Magyar Televízió vidéki stúdióit.”

Á.D.

 

Fotó: MTV / Zih Zsolt

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!