Az U20-as válogatott egyik  legkiegyensúlyozottabb játékosa, Gosztonyi
András, az MTK fiatal labdarúgója volt, aki az egyiptomi
világbajnokságon egyetlen mérkőzés kivételével – akkor is csak sárga
lapos eltiltása miatt hiányzott – minden meccsen végig a pályán volt.

 A szélső most viszont nem a pályán, hanem egy jogosítványért hajt, mert a teljesítményét látva a Saab autó magyar forgalmazója, a Polar-Mobil egy évre egy autót bocsátott a rendelkezésére.

Miként került kapcsolatba a labdával?
– Amióta élek, a labda mindig a közelemben volt. Szüleim sportolók voltak, édesapám például 23 évig kosarazott Kaposvárott, és a székesfehérvári csapat tajga is volt, édesanyám pedig röplabdázott. Így aztán nem véletlen, hogy én is labdás sportágat választottam.
A papa és a mama is más sportágat űzött. Hogy lett ebből futball?
– Kerülő úton, mert először kosárlabdáztam Kaposvárott, és arra még ma is büszke vagyok, hogy korosztályomban annak idején megválasztottak az év játékosának.
Akinek így megy a kosarazás, miért dönt a foci mellett?
– Valahol mindig is a labdarúgás volt a szívem csücske. Éveken át párhuzamosan űztem a két sportágat.
Miért döntött végül is a foci mellett?
– Mert a tagja lettem az U14-es válogatottnak, ez volt a vízválasztó. No meg az, hogy a kaposvári Rákóczitól meghívtak a Sándor Károly Akadémiára, ez volt az a pont, ami miatt a kosarat „letettem”.
Nagyon fiatalon szakadt ki az otthoni környezetből. Hogy élte ezt meg?
– A szüleim tudatosan neveltek a sportra, így aztán természetesnek tűnt, hogy  amikor  elkerültem otthonról,  útravalóként, azt mondták: hamar be kell illeszkednem, és ez a sportéletemet szolgálja majd. Most már úgy-ahogy hozzászoktam a távolsághoz, ám amikor időm engedi, természetesen rohanok haza.
Amint említette, párhuzamosan űzte egy ideig a focit meg a kosárlabdát. Milyen volt a focihoz vezető útja?
– Először a kaposvári Mézga focisuliba igazoltam, onnan kerültem át a Rákóczihoz. Majd ezt követően az MTK játékosa lettem.
Ott milyen lépcsőfokokon jutott el ahhoz, hogy tagja lehetett a kék-fehérek keretének?
– Garami Józsi bácsi meghívására kerültem a nagy keret közelébe, és 17 évesen szerepeltem először az ETO ellen a legmagasabb osztályban.
Hány első osztályú meccs van már a háta mögött?
– Azt még nem mondhatom, hogy stabil tagja vagyok a csapatnak, de már 24 mérkőzésen pályára léptem az NB I-ben.
Kinek lőtte első NB I-es találatát?
– A Haladásnak.
Milyen volt belülről az U20-as világbajnokság?
– Fantasztikus élmény, és úgy érzem, csodálatos a bronzérem.
Majnem minden meccsen az első pillanattól az utolsóig a pályán volt. Mikor érezte úgy, hogy meg lehet a bronz?
– Bármily furcsán hangzik, amikor a 11-esekhez jutottunk, biztos voltam benne, hogy sikerül a harmadik hely, csak azt sajnálom, hogy rám már nem jutott sor a büntetőrúgásoknál.
Gulácsi Péter fantasztikusan védett a 11-eseknél. Gondolta volna azt, hogy ilyen teljesítményt fog nyújtani csapattársa?
– Gulával évek óta ismerjük egymást, és tudom azt róla, hogy őt nem nyomasztja, ha 11-eseket kell védeni. Éreztem, hogy legalább egyet vagy kettőt hárítani tud.
Igen fiatalon került az NB I-be. Jobb- vagy ballábas?
– Azt mondanám, hogy egyelőre „másfél lábas„ vagyok, a jobb lábam a jobb, de a sok gyakorlásnak köszönhetően a ballal is már egész jól tudok rúgni, így nem véletlen, hogy edzőm, Garami Józsi bácsi a bal oldalon szerepeltet a legtöbbször.

Megkérdeztük a klub edzőjét, Garami Józsefet is, hogy miként értékeli Gosztonyi András teljesítményét a válogatottban, illetve az MTK-ban. Trénere a következőket mondta:
– Nagyon harcos, kemény kis fickó, aki vállalja az ember ember elleni csatát a védőkkel. Erénye a gyorsaság, és az, hogy nem ijed meg senkitől. Biztos, hogy ha így folytatja, sokra viheti még.
Többen állítják, hogy a kint mutatott teljesítménye alapján több ország csapata is érdeklődött már ön iránt. Tud erről?
– „Füleseket” én is hallottam, de semmi konkrétumról nem tudok. Hogy mi lesz a további sorsom, először is az a lényeg, hogy az MTK-ban is végleg gyökeret tudjak ereszteni.
A válogatott igen egységes volt az egyiptomi világbajnokságon. Látszott az összeszokottság.
– Hála istennek együttesünk gerince évek óta együtt van, hiszen többen is tagjai voltunk az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett gárdának.
Mivel tölti az idejét, amikor éppen nem a focival foglalkozik?
– A kemény edzések mellett nincs sok hobbim, éppen ezért pihentetésképpen imádok tévézni, és természetesen megpróbálom megszerezni a jogosítványt, hogy vezethessem ezt a csodálatos autót, amelyet egyévi használatra kaptam. Mert egyelőre csak kerülgetem.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!