Láttam a tévében egy igazi, szép, okos magyar fiatalembert, aki 26
éves, aki világbajnok, aki rengeteg örömet okozott országunknak, és aki
csodálatosan tud mosolyogni. Aki nézte ezt a világbajnoki bulit, boldog
volt, hogy magyar! Eszembe jutottak Teleki Pál szavai a „Merjünk
magyarok lenni” című írásából: „Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert
a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk ezt a tehetséget
egymás ellen, hiábavaló dolgokra!” Nagyon szép szavak. De ezek után
elég elővenni a mai sajtót, megnézni a televíziós adásokat, és az ember
nagyon rosszkedvű lesz.
Az egyik bulvárlap hatalmas betűkkel értesít bennünket arról, hogy egy 23 éves „kebelcsoda és írónő”, Kelemen Anna újra keményen drogozik. Természetesen az után, hogy az ismert „tv-zseni és Tanár úr” írt róla egy könyvet, „Méhkirálynő” címmel, amin ez a „hősnő” több tízmilliót keresett. Egy másik magyar „kebelcsoda”, a Dundika nevű, januárban Mauritiuson fogja tartani az „álomesküvőjét”.
Visszatérve Teleki Pál csodálatos szavaira, nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a külföldi tulajdonú, – ez a szubjektív véleményem – egy primitív élő adásban bemutatta a „leghíresebb »magyar« didikirályt”, a Fekete Pákó nevű urat, aki összeverekedett egy teljesen ismeretlen új „filmrendező zsenivel”, egy Gerencsér Tamás nevű úrral. Ezek a „sztárok” itt is miről is vitatkoztak: arról, hogy Pákónak egy hatperces szereplésért jár-e egymillió-kétszázezer forint gázsi!
Szegény Teleki Pál! Amikor a fent említett csodálatos szavait írta a magyarokról, nem gondolta volna, hogy ma kétféle magyarság létezik: polgári és nem polgári. Az egyik hazudik, a másik kristálytiszta. Kétféle, mert az egyik a rendőrség kérésére átadja a személyi igazolványát, a másik meg összerugdossa a rendőrt, mert neki „szabad”, mert ő „fideszes képviselő”. (Igaz, már nem az.) Nagyon szomorú az ember akkor, amikor magyarnak lenni igazán büszkeség, de a gyermekeinket azzal eteti a bulvárlap, hogy „Kokainnal más számára a világ” (Havas Henrik Kelemen Annáról), azzal, hogy befuccsolt Debreczeni Zita bugyiboltja, meg azzal, hogy a egy tévé reggel élőben bemutatja, hogyan verekszik egy didikirály.
Itt tartunk ma. És ezért szeretnék minél több adást látni az igazi magyarokról, olyanokról, mint Talmácsi Gábor, Erdei Zsolt. Meg másokról, akik viszik a hírünket a világban, és akik nagyon büszkék, amikor elhangzik a magyar himnusz. De nem akarom látni a képernyőn, sem olvasni egy olyan magyarról, mint például Kiss Ernő tábornok, akinek nagy baja van a vizeletével. Én személyesen meguntam ezt, s gondolom, sokan így vannak ezzel
Békesi Dániel, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!