Sólyom kontra Sólyom

„Keresetek egész sorára lesz szükség, amíg tisztázódik, hogy mikor indítható per… és ki lehet a felperes” – olvasható még az említett cikkben. Ehhez képest az Alkotmánybíróságnak küldött beadványában a köztársasági elnök alkotmányosan aggályosnak tartja, hogy a tömeges  jogérvényesítés aránytalanul korlátozná a szólásszabadságot.
A 32/1990-es  Ab-határozatban olvasható: „A közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet. Nem zárja ki tehát a határozat, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemről gondoskodjék. A közösségek méltóságának hatékony védelmére azonban más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek a bővítése is alkalmas.” A határozatot első helyen Sólyom László, az AB elnöke írta alá. Ehhez képest  a beadványban ez áll: „A közösségek megsértése esetén tágabb a szólásszabadság, mint amikor közvetlenül egy személy személyiségi jogait sértik meg.”
A Népszava 2005. augusztus 19-i számában jelentette ki a köztársasági elnök: „… minden jogok legalapvetőbbike, az emberi méltósághoz való jog: ezt sohasem lehet felfüggeszteni vagy korlátozni.” Ehhez képest a mostani beadvány ennél is „alapvetőbbnek” tartja a szólásszabadságot.
Szerepel még néhány érdekes megállapítás a beadványban. A köztársasági elnök úr szerint a törvényjavaslat „határozatlansága folytán” fenyegeti a jogbiztonságot. A jogmagyar nyelvben kevésbé járatos állampolgár ennek kapcsán felteszi azt a költői kérdést, hogy nem fenyegeti-e ennél sokkalta jobban a jogbiztonságot, hogy a közösség elleni izgatást büntetni hivatott jogszabályt a jogalkalmazók (ügyészség, bíróság) nem létezőnek tekintik? Az, hogy egy jelvény használata egy feltételezett mögöttes szándék (gondolat) miatt büntetendő, rasszista, náci eszmék nyilvános hirdetése azonban nem.
Leszögezi a beadvány, hogy a közösség egésze elleni megnyilvánulás esetén az „e  közösséghez tartozók egyikének sem sérül egyetlen személyiségi joga  sem.” Tehát a „galíciai jöttmentek kirekesztésére” való felhívás, a cigányok kiirtását célzó játék, a „mocskos zsidók” -kórus nem tekinthető az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos jog megsértésének. Ez a  jog a beadvány szerint ezekben az esetekben  „a törvényjavaslat által mesterségesen létrehozott” jog.
A köztársasági elnök úr szerint a közösséget ért sérelem egyénekre történő átsugárzásához „megkövetelhető például, hogy a külső szemlélő számára felismerhető legyen” az illető. Ez azt jelenti, hogy például a melegek közösségét ért sérelem esetén a keresetet benyújtó személyről a „külső szemlélő” is megállapíthassa, hogy ő meleg. Esetleg meg kellene jelölni valahogy?
Meglehetősen furcsa az a fejtegetés, amely külföldi példára hivatkozva arra utal, hogy „nem általában az antiszemita kijelentések alapozzák meg” a bírósághoz fordulás lehetőségét, hanem csak azok, amelyek a holo-kauszthoz, annak tagadásához, illetve a zsidóüldözéshez kapcsolódnak. Tehát az egy adott közösség kirekesztésére, megkülönböztetésére, gyalázására, ellenük erőszakos cselekmény megvalósítására történő felhívás még belefér a szólásszabadságba. Szép kilátások.
Szerintem a beadvány elfogadása aránytalanul korlátozná az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez való alkotmányos jogot, megsértené az alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó passzusát, és ellentétes lenne a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel is. Ezt kellene mérlegelnie az Alkotmánybíróságnak.         
Kerekes Ottó, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!