Avagy gól a rendes játékidő utáni hosszabbításban – írhattam volna így
is. Úgy látszik, az MSZP nagy igyekezetében úgy elhajította magától
Leninnek az „Állam és forradalom” című opusát, hogy azt Orbán Viktornak
alig sikerült az út porából kimenteni és bibliaként forgatni kegyes
cselekedetei közepette.

 Mert ugyebár Lenin azt tanította, hogy a mozgalom számára nagyon fontos a sajtó, mert csak azon keresztül tud eljutni az egyszerű nép lelkivilágához. Amennyiben pedig a sajtót hadseregnek tekintjük és azon belül is a fegyvernemek királynőjének, vagyis gyalogságnak, akkor pedig emlékezniük kellene Clausewitz mondására, miszerint területet elfoglalni és megtartani csak a gyalogság tud.
A történések sematikus ábrázolásaként csak annyit: a fiskus negyedével csökkentette a királyi tévé költségvetését, Medveczky kirúgta Gyárfást, a Fidesz közölte, hogy visszajön az M1-M2-re. Punktum!
Az már csupán magánügy, hogy én már any-
nyira untam a Nap-keltét, hogy helyette sokszor a továbbalvás elíziumi mezőjén való dagonyázást választottam, de azt azért még nem gondoltam volna, hogy Pista bácsi és Piri néni Jászkarajenőn, vagy akárhol, ezentúl meg lesz fosztva a jelenlegi kurzus sztárkuncsfjaitól és a rorátén a nagybajuszú Laci pajtitól fogja hallani a testvéri szeretetről szóló példabeszédeket.
Már rosszat sejtettem akkor, amikor észrevettem, hogy Lendvai Ildikó, mint pártelnök, a helyett, hogy a politika nagyasszonyaként érkezett volna meg az Angol utcába és haladt volna el Gyárfás Tamás egyszemélyes díszsorfala előtt, beállt a Kereszttűz mókuskerekébe, és hagyta, hogy a reggeli kihallgatás kisebb-nagyobb aprószentjei froclizzák.
Azt már korábban is mondtam barátaimnak, hogy „gyerekek, Gyárfás már keresi, hogy melyik csatornára jöhet vissza a pereputtyal”, azt azonban szintúgy nem gondoltam volna, hogy távozását a jövő évi választások eredményeinek ismerete nélkül fogják előkészíteni. Azt persze, mint az Úszószövetség elnökének, neki is tudnia kellett volna (lehet, hogy sejtette), hogy a damaszkuszi uszodában már javában zajlik az az országos szpartakiád, ahol az „új főnök, új ülep” úszásnemben nem a karcsapások fokozása révén haladnak a versenyzők. Jóllehet, hogy ez a szösszenetem most nem nekik szól, de ha már odaültem a klaviatúra elé, akkor az ő figyelmüket arra bátorkodnék felhívni, „gyerekek, kár az erőlködés” Lakitelken már működik a pártfőiskola, ahol a gascogne-i legényeket és legényanyákat, maga a kapitány, Castel Jaloux úgy tanítja a jómódorra, mint Balázs Péter kisöcsikéjét az európai viselkedésre.
A pártközpont káderosztályán is újra kellett olajozni az ajtókat, mert a kiválasztásra várók olyan sűrűn váltják egymást, mint a bontóba került Margit hídon a Combinók és ipari csuklósok. Az első rostán átesettek azonban az üdvözülésben még nem lehetnek biztosak, mert a végén mindegyiküket maga a Szentatya fogadja, s részesíti az utolsó kenet szentségében, vagy sem.
Megint Gyurcsánynak lett igaza: „Elvtársak, ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon is elkúrtuk.”


Dr. Mikósdi György, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!