A Blikkből idézek: „Már senki sem akar Magyarországon konferenciázni?!”
Valószínűleg azért aktuális a cím, mert az idei év első felében
összesen 118 nemzetközi konferenciát rendeztek meg hazánkban, és ez 51
százalékkal kevesebb, mint amennyit az előző esztendő azonos
időszakában tartottak. Az újság egy nagyon fontos kérdést tett fel, de
nem válaszolt.


Most ezzel én próbálkozom meg. Azzal kezdem, hogy itt volt a nagy nemzeti ünnepünk, a forradalom napja. Ünnepelni akartunk, örömmel. Ünnepelni akartunk, emlékezve azokra a hősökre, akik megadták a magyar népnek 1956-ban a lehetőséget, hogy valamikor szabad országban éljünk. Én pontosan 14 éves voltam ’56-ban, így nagyon jól emlékszem, hogy mi volt itt, és mit jelentett, hogy harc a szabadságért.
Eltelt 53 év. Október 23. Deák tér. Péntek. Kimentünk sétálni egy volt kollegámmal az Erzsébet tér környékére. Bár ne tettük volna. Körülbelül azonos időben odaérkeztek a mai „forradalmárok”, élükön Morvai asszonnyal meg Toroczkai „vezérrel”. És mi volt a hangzatos lényeg? A forradalom emléke? Nem. Emlékezés azokra, akik életüket adták a magyar emberek jövőért? Dehogy! Az összejövetel témája Budaházy volt, akiből lassan „sztárt” kreálnak, róla beszéltek. Ő volt a lényeg, na és persze a „büdös zsidók”. Ott volt a rendőrség, ott voltak a jobbikos EU-s parlamenti képviselők – élükön Morvaival. És hát a sok külföldi turista, akik bizony nem a csőcselékre voltak kíváncsiak, de mivel a buszok a tömeg által elzárt úton nem tudtak továbbindulni, akaratukon kívül is nézték ezt a cirkuszt, valószínűleg kérdezve egymástól, hogy Who the hell is Mr. Budaházy? Csak nem egy nemzeti hős?
„Magyarország a magyaroké” – hangzott el többször Morvai asszony beszédében. És valóban. Simán el lehet zavarni országunkból minden idegent, el lehet küldeni az összes külföldi céget, ki lehet fizetni nekik a hatalmas kártérítéseket, köpni lehet rájuk, lezsidózni, megszüntetni. És akkor majd Morvai asszony újra felépíteti országunkat a béka segge alól. Vagy nem. Sőt. Biztos, hogy nem. A Jobbik útján akár újra elkezdhetjük magyar faekével szántani a magyar földet, nem kellenek a nyugati traktorok, lehetőségünk lesz magyar kaszával aratni, mert minden mezőgazdasági gépet ki kell dobni, hisz külföldi, netán zsidó tulajdonú, gyártmányú.
Mindent meg lehet tenni, meg lehet alázni embereket, semmibe venni a magyar történelmet, meg azt, hogy mennyit szenvedett már népünk. Morvaiék mindent meg tudnának tenni! Valahogy így indult el anno a náci gépezet… A felbőszült tömegeknek a „Deák tereken” teljesen mindegy, hogy mi lesz hazánkban holnap, holnap után. Nekik minden mindegy! De nekünk, a magyar emberek hatalmas többségének egyáltalán nem az! Mert nem erre vágytunk sem ’56-ban, sem ’89-ben! És most már ott tartunk, hogy azt kérdezzük az újságban, hogy miért nem akar senki konferenciázni Magyarországon? Egy ilyen jobbikos tüntetés után hülye lenne, aki beteszi ide a lábát!Dr. Farkas Sándor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!