A közszféra etikai kódexének szükségességéről

A rendszerváltás huszadik évéig kellett várnunk arra, hogy egy, a válságkezelést hatalmas teher alatt is sikeresen teljesítő, feddhetetlenségét és türelmes demokráciafelfogását fél év alatt bebizonyító kormánynak, a korrupció sötét árnyaival küzdve, „menet közben” kell elkészítenie és előterjesztenie a korrupcióellenes csomagot, amelynek inherens része a közszféra etikai kódexe megalkotásának és hatályosításának szándéka. Elismerés és tisztelet – nem gáncs és cselvetés – illeti a Bajnai-kabinetet. A szándék üdvözlésén túl, jelezni szeretném, hogy milyen szabályozást képzelek, és bátorkodom javasolni, hogy etikai vétség esetén (mert nem merült fel bűncselekmény alapos gyanúja, s büntetőeljárás nem indul/t/) az „elkövető/k/re”. Az anyagi és a pénzben kifejezett mértékű eszmei (erkölcsi) kártérítés mellett legalább a közszolgálati státusból való eltávolítás súlya, vagy a lemondás kötelezettsége háruljon.
Példákkal jócskán szolgálnak a nyugati típusú demokráciák, amelyekben a legtöbb olyan érdekkonfliktus körül folyó vitát, amelyet az váltott ki, hogy egyes képviselők, illetve tisztviselők státusukkal, illetve hivatali beosztásukkal visszaélve, személyes anyagi nyereséghez juthatnak, azért tudnak megnyugtatóan lezárni, mert a bíróságok sürgősséggel tartoznak vizsgálni, s az esetre vonatkozó döntésüket indokolással nyilvánosságra hozni. Az alkalmazandó szabályok egyértelműek. Hazánkban mindig arról folyik (s remélem, a kódex elfogadásával lezárul) a vita, hogy mely cselekedetek és milyen viselkedési formák minősülnek elfogadhatatlannak, s legfőképp arról, mit is kell pontosan érteni egy-egy alapvető fogalmon, például a korrupción. Az anyagi előnyökkel járó visszaélésekhez hasonlóan, a köztisztviselővé kinevezett politikai partizánok, illetve az ideológiai elkötelezettségből adódó problémák léteznek, de értelmezésük és kezelésük megoldatlan. Ez a Btk. Módosítására, illetve e vonatkozású „új szabályaira'” és az etikai kódexre vár.
A demokráciában mindennek annyira nyíltan kell/ene/ történnie, amennyire csak lehetséges. Emellett tudnunk kell, hogy a demokratikus kormányzati forma csak akkor képes kielégíteni az egyes állampolgárok különféle szükségleteit, ha a kormányzati rendszer minden része (beleértve az „állam az államban” -féle viselkedést egyre gyakrabban produkáló helyi önkormányzatokat, főleg megyei jogú városokat is!) egészségesen és hatásosan működő kapcsolatban van egymással. Az etika központi jelentőségű a közigazgatásban. A „digitalizált világban” életünk minőségi és mennyiségi vonatkozásban is nagymértékben függ a kormányzattól, illetve különösképpen az önkormányzatoktól. Mivel a kormányzati szerepvállalás megnövekedett, és a válságból való kilábalás érdekében szükségszerűen
tovább növekszik, a nyilvánosság mellett a közszféra szereplőinek tisztessége és professzionalizmusa egyre nagyobb fontosságú. Ugyanakkor a médiában azt is világossá kell tenni, s bizonyítani is az állampolgároknak, hogy a közfeladatok ellátása nyilvánvalóan nem nélkülözhet bizonyos etikai normákat, amelyeket megsérteni negatív következmények nélkül senkinek sem lehet.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!