Táv­kap­cso­ló

Alaposan megríkatott a Szeretem a testem. Persze sosem azért sírunk egy filmen vagy tévéműsoron, mert milyen szomorú vagy milyen romantikus, hanem mert nagyon is ismerős a történet.
Lakatos Márk, a Megasztárban és azóta több tévécsatornán feltűnt celebstylist minden héten újabb átlagos külsejű, de önmagával átlagon felül elégedetlen magyar nőt vesz kezelésbe. A cél, hogy a hölgy az egy hét elteltével ki tudja mondani, „szeretem a testem.” Persze bárki ki tud úgy nézni, mint egy szupermodell, ha megfelelő ruha, smink és frizura van rajta, és még jól is fotózzák, de ennél picit többről szól az átalakító show. Még ha csak egy egynapos szeánsz erejéig, de Soma Mamagésa is kezelésbe veszi a hölgyeket, hogy a kevés önbizalom és hamis testképérzékelés lelki okait megbirizgálja, hiszen lehet valakin milliós smukk, ruha, vagy akár új cici, attól még sajnos nem fogja jobban érezni magát a bőrében.
Az utóbbi rész főszereplője, a 35 éves Heni egy válás és egy félresikerült kapcsolat után most egyedül neveli a kislányát. A szülés után már nem nyerte vissza régi alakját. Folyamatosan a hasát takargatja, a csípője is széles. Sok fogyókúrája kudarcba fulladt, így pedig nem tudja elfogadni és szeretni önmagát (rossz nyelvek szerint persze egy nő sosem lehet elégedett a testével, legyen mégoly tökéletes is az alakja). Sokan érezzük ugyanezt, még aki nem is hízott sokat a terhessége alatt, annak is nehéz megbékülni a végérvényes változásokkal. Főleg ha a nő mellett nincs elfogadó, támogató, gyöngéd társ, hanem egyáltalán semmilyen, vagy csak negatív visszajelzéseket kap. Heni önbizalmának nyilván az sem tett jót, hogy 4 hónapos babával otthagyta a férje, még ha az eszével talán tudja is, hogy aki képes őt ezért ejteni, az akkora tulok, hogy azt se érdemli meg, hogy a kutyák lepisiljék. Persze a történet már jóval régebbi, Heni kamaszkorában sem tudta elfogadni önmagát, és az erős megfelelési kényszeréből fakadóan állandó önbizalomhiánnyal küzd. Tipikus gondolkodási hibája ennek a generációnak – mondja erre Soma.
Heni alacsony termetű, körte alkatú hölgy – minden második magyar nő ilyen. Márpedig az alacsony körte alak, de még a homokóra sem a ruhagyártók és -forgalmazók kedvence, ahogy D-kosaras melltartókat sem minden fehérneműboltban tartanak. Egyértelmű, hogy nem mi vagyunk a célcsoport, mégis mi vásároljuk a legtöbb női magazint, amelyekben kizárólag nálunk 20 kilóval könnyebb nők szerepelnek, akárcsak a tévében és a plakátokon. Jó adag egészséges önértékelés kell ahhoz, hogy az ember lányának eszébe se jusson hozzájuk hasonlítgatni önmagát.
S bár mindenki maga felel a saját boldogságáért, egy nő akkor lehet igazán nő, ha van mellette egy igazi férfi. Heni pedig egyedül van, ahogy sok hozzá hasonló helyes és csinos (attól még az, hogy ő nem tudja magáról) fiatal nő. Bárkinek megmutatták a fényképét az utcán vagy a pláza elektronikai boltjában, senkinek se volt gondja a kis párnácskákkal, sőt, a legtöbb férfinak ez még tetszett is (persze az is lehet, hogy kivágták azokat, akik nagyon csúnyákat mondtak.) Ha ez tényleg így van, akkor a teljes divatvilág, a fogyókúrabiznisz meg a fitnesz-wellness ipar világméretű összeesküvése sem tehetné boldogtalanná nők millióit. De azért még egy ilyen műsorba is milánói divatbemutatókat vágnak be, mintegy Brechti elidegenítő hatásként, csak hogy megmutassák, az idén a lila a menő a kifutókon. Egy kereskedelmi tévétől hogyan is várhatnánk el, hogy a fogyasztásra ösztönző üzeneteket kizárják.
Néhány éve volt a Dove-nak egy reklámkampánya, melyben „igazi nőket”, ráncosakat, alacsonyakat, kismellűeket, szeplőseket és nem tipikus fotómodellklónokat szerepeltettek. Aztán erről is kiderült, hogy retusálták a képeket… Hát mi a baj velünk, emberekkel, hogy ennyire nem szeretjük a testünket? Annyira sem, hogy rendes ruhákba öltöztessük, ha megtehetjük, vagy ápoljuk legalább a fogainkat – a magyar lakosság fogászati állapota a Mónika Show-ban mérhető –, vagy ne dohányozzuk szét a tüdőnket? És miért akarjuk magunkat és az egész emberiséget torz tükrökben, retusált fotókon látni? Ahelyett, hogy minden nap hálát adnák emberi testünkért, melyet megszerezni nehéz, elveszíteni könnyű. Persze sokkal nehezebb szeretni, ami van, mint vágyakozni egy ideál után és sanyargatni magunkat.
A műsorban két dolog nem volt ízléses, az egyik Lakatos Márk állandó csipkedése, tapizása és fenékre csapkodása. A másik a sztárfotós Nánási Pál pár keresetlen és durva mondata arról, milyen lelkesen „fetrengett” Heni a kamerája előtt, meg hogy ő már sokszor tapasztalta, hogy a legtöbb nőben van egy ilyen „én is meg akarom mutatni magamat meztelenül a világnak”.
Bár Heni a hét elteltével kötelező jelleggel kimondta, hogy szereti a testét, én azért nem éreztem ezt még annyira mély igazságnak. Jó kezdet, de Henire – és az összes magyar nőre – még ráfér sok odafigyelés és törődés  hogy el is higygye: nagyon is lehet őt szeretni, Bridget Jones örökérvényű szavaival „olyannak, amilyen vagyok.”

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!