Mindig ideje van a halálnak

A legnagyobb dolog félelem nélkül élni, örülni minden pillanatnak az itt és mostban, és úgy így is eltávozni. Ám aki ittmarad, annak megmarad  a torokszorító gyász is. Singer Magdolnától, aki sok egyéb mellett mentálhigiénés szakember, kaptam egy anyagot az írás gyógyító erejéről. Bebizonyosodott, hogy a fájdalmas érzésekről való írás a legtöbb embernél enyhíti a szorongást és a depressziót, segít az életvezetési nehézségek leküzdésében. Az érzések kifejezésének vagy az írásnak erős feszültségoldó hatása van.
Az írás a szomorúságban támogató eszköze lehet önmagunk jobb megértésének. A gyógyító írást nem cselekvés helyett kell használni, és természetesen nem helyettesíti a meleg, támogató emberi kapcsolatokat sem. Csupán egy eszköz a sok közül, amit mindenki kikísérletezhet önmagán: mikor segít és mikor nem, mennyi az optimális, és mikortól érzi azt, hogy nem tesz jót.
Az írás formája is sokféle lehet. Ismertem olyan gyászolót, aki a meghalt férjéhez írt vagy száz levelet, amelyben beszámolt mindenről, arról is, mi történik vele nap mint nap, arról is, milyen érzelmi hullámzásokon megy keresztül. Arról, hogy mi az, aminek képes örülni, és mi az, amire gondolni sem tud. És arról, hogy miket nem mondott el, amíg a párja élt. A legtöbben azonban naplót írtak, ki füzetbe, kézírással, ki pedig számítógépbe. Újabban gyakori az e-mailekben való beszámoló is a legjobb barátnak, ebben az esetben azonban ügyelni kell arra, hogy az írás kellő mélységű legyen, hiszen csak akkor fejti ki jótékony hatását.
A legtöbb embernek valóban nagy segítség a naplóírás, míg mások hallani sem akarnak róla. Gyakran megtörténik az is, hogy egyesek a gyász bizonyos szakaszában képtelenek egy sort is leírni, egy más szakaszba érve pedig a legfőbb segítő eszközükké válik. Van olyan ismerősöm, aki válás miatt került a mély gyász érzelmi állapotába. Kezdetben egy sort sem tudott írni, majd abba sem tudta hagyni, 300 oldal írt pár hónap alatt. Ezután ritkultak a bejegyzések, majd teljesen megszűntek. Nem érdemes erőltetni, ha nincs meg a kellő motiváció, akkor pillanatnyilag nem ez a legmegfelelőbb segítség.
Amikor valaki rászánja magát az írásra, az érzelmeknek őszinte, szabad utat kell engedni. Tudatosítani, mi az az érzés, és mért éppen az. Nem szükséges túl sokat és túl gyakran írni, akkor ideális elővenni a tollat és füzetet, amikor  szükségét érzi.
Persze nem csodaszer ez sem, gyász esetében nem várható, hogy az írás egy csapásra véget vet a szenvedésnek, azonban a gyászoló közelebb kerülhet saját lelkéhez. Az írás segítségével más lesz a rálátása a dolgokra, és máshogy lesz képes nézni az életet. Rendet teremthet az összekuszálódott gondolatok között, választ kaphat olyan kérdésekre, amelyeket mindaddig reménytelenül forgott a fejében. A visszatérő gondolatok enyhítésére Edward Bach virágterápiájából ajánlom a fehér virágú vadgesztenyét és az életmentő cseppet (Rescue Remedy).
Az idő előbb vagy utóbb minden sebet meggyógyít.

Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!