Szálasisták készülhetnek a parlamentbe?

(Hogy miből áldoz, illetve, hogy miképp jön létre egy ilyen vagyon, arról ezúttal nem sok szó esik, értelemszerűen a terjedelmi okokkal függ ez össze. A VH hasábjain a közelmúltban emlékeztettünk 2007-es őszinte nyilatkozatára saját off-shore kapcsolatairól.

A briliáns üzletember vagyonát energetikai biznisszel alapozta meg, az off-shore leágazású Eurobridge cégén keresztül).  A mostani interjúban egy kérdés arra vonatkozik, hogy sajtóbirodalma – így  az ingyenes terjesztésű Helyi Téma – nem remélheti a kiadói költségek megtérülését hirdetések révén. Vitézy egyetért: „Számomra  a Helyi Téma szolgálat” – jelenti ki, utalva a jobboldali média iránti elkötelezettségére. Nincs ok kételkedni szavaiban, amikor elismeri, ezen „milliárdokat” bukott.
Hogy pontosan hány milliárdról van szó, nem  tudhatjuk, nincs és nem is lehetne olyan törvény, amely egy pártot kötelezne arra, hogy ezt neki juttatott támogatásként tüntesse fel. Ebből a szempontból tehát minden jogszerű. Nyilván hasonló a helyzet a „jobboldali sajtóreneszánsz” mögött álló többi médiaguru, így Széles Gábor (Magyar Hírlap, Echo Tv), Fellegi Tamás (Lánchíd Rádió, Heti Válasz), Liszkay Gábor (Hír Tv, Magyar Nemzet) esetében is. Megjegyzendő azonban, hogy a milliárdok, amelyeket Vitézy bukott, illetve amelyeket mások beáldoztak, nemcsak a Fideszt, hanem – a „bukók” személyes szándéktól szinte függetlenül – „az egész jobboldalt” szolgálják, amelynek „második ereje” pillanatnyilag a Jobbik. Szellemiségével – nem holmi szervezeti hírek közlésével – ad a jobboldali média jelentős része (még akkor is, ha napi politikai ügyekben elnézően  dorgáló, távolságtartó)  támogatást végeredményben e szélsőségeseknek is: mondhatnánk ezt, ha az utóbbiakkal összefüggésben a „szellemiség” szó egyáltalán használható lenne, ha nem lenne blaszfémia. Molnár Oszkár álláspontja roma-ügyben egyébként nem különbözik Szegedi Csanádétól és nincs okunk abban kételkedni, hogy a jobboldali napilap brüsszeli tudósítójának írásait már mindennapi kenyerükként várják a Kuruc.infón, mint ahogy az Orbánnal fényképezkedő hírlapos főmunkatárs írásai is közkedvelt ínyencségek  szélsőjobboldali portálokon.
Ez utóbbihoz kapcsolódva: bizonyos kétségeink lehetnek, hogy vajon helyes-e ma, precíz lesz-e holnap a szóban forgó pártot csak két névvel, Vonával és Morvaival jellemezni. Mialatt a hazai belpolitikában a jobboldal nagy pártjának térnyerése folytatódik, e felszín alatt ugyanis még egy folyamat is érzékelhető. Valljuk be: olyan, amelyre senki sem számított. Megjelennek a szélsőjobb pártban olyanok, akik Vonán és az alapítókon túlmenve immár leplezetlenül vállalják a tömeggyilkos Szálasit és pártját: az Ápád-sávosok némelyike számára immár hozzátartozik ehhez a nyilaskereszt is. Úgy, ahogy a fekete egyenruhások karszalagján is volt, összenő, ami összetartozik: Lipusz Zsolt középiskolai történelemtanárt, a Jobbik nyíregyházai alelnökét idéztük nemrégiben, aki a nyilas jelvénnyel illusztrált honlap cikkben tört lándzsát Szálasi újraértékelése mellett, mondván, akkor nem volt más járható út… Lipusz úr továbbra is alelnök Nyíregyházán, most pedig a Jobbik csúcsa felé emelkedik Sneider Tamás (Roy), a legnagyobb hazai szkinhedszervezet, a Nemzeti Ifjak Egyesülete egykori elnöke. Az És szerzője idézett a minap az 1992 január 3-i vádiratból: „Az üldözés során Farkas Bélát Sneider Tamás (I. rendű vádlott) vezette csoport utolérte, majd Farkas Bélát Sneider Tamás leütötte. Amikor a sértett földre került, az I. rendű vádlott és a társaságában lévő személyek Farkas Bélát ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták…” Sneider Tamás egri önkormányzati képviselőt, aki a „hungarista” Magyar Önvédelmi Mozgalomnak a alapító tagja, a Jobbik a  közelmúltban országos alelnöki rangra emelte. Bizonyosra vehető, hogy egri képviselőjelöltje lesz a Jobbiknak, Szabolcsban pedig Lipusz indulására számítanak.

B.B.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!