Hála istennek, az idei október 23-i ünnepek nagyobb rendbontás nélkül zajlottak le.

Az állami ünnepségeken voltak ugyan távolról ordítozók, de nem képviseltek jelentős erőt. Annál is inkább, mivel feltehetően a hangoskodóknak sietniük kellett haza, ugyanis – képletesen – fel kellett ölteni magukra a takaros fekete mellénykét, a csúcsos, sildes sapkát, magas szárú bakancsot, fehér inget, hogy aztán délutáni megemlékezésükön ők biztosítsák majd a rendet.
Ennek megfelelően, aztán csak a Jobbik tartott a belvárosban megemlékezést. Úgy vélem, a kemény erőt sugárzó mellényesek rendfenntartása rendkívül mulatságos, hiszen amikor rendzavarók ügyelnek a maguk világában a rendre, az abszurd dolog. Hiszen minálunk a „rendbontó csőcselék” megjelenése nem éppen a szélsőjobboldali rendezvényekre jellemző. Arról már nincs értelme szólni, hogy a köztársasági elnök beszéde miről szólt. Nincs értelme azért, mert az elnök könnyen kiismerhető, funkciójával nem összeegyeztethető jelleméből adódó makacssága, rendre, dacosan arról a háláról árulkodik, ami „demokratikus” megválasztása után viszonzásra talál stábja és maga megszólalásaiban, tetteiben.
Csupán futó gondolatébresztőként, érdemes azonban felidézni Orbán Viktornak azt a gondolatát, amikor a klasszikus jobb- és baloldal közötti különbségek megszűnéséről beszélt. Amivel lényegében a Fidesz ideológianélküliségét kívánta indokolni. Természetesen az elvek mentén gondolkodókat ez a blabla nem győzheti meg, de a bulvár és demagógia leegyszerűsítésen alapuló kommunikációján felnövőket igen. Szomorú, hogy sikerült annyira megutáltatni a politikát, hogy az ideológiai alapelveket még a gondolkodásra képesek sem tekintik fontosnak. Ezért jó lenne visszatérni azokhoz a standard elvekhez, amik különbséget tesznek a valódi szélsőjobb, a valódi jobboldal, a valódi közép, a valódi baloldal és a valódi szélsőbal között.
Amikor Orbán készül a miniszterelnökségre, ott toporog mellette, mögötte a Jobbik. Szintén magát jobboldalinak nevezve. Egy olyan szervezetet létrehozva, ami pillanatok alatt fegyveres szervezetté alakítható. Amely szervezet alakulását Sólyom László erkélye alatt hajtotta végre. Az elnök mukkanása nélkül. Ma ott tartunk, hogy a jogerős betiltás ellenére, vígan tudnak mutatkozni. Jogállamban. Új rendet ígérve. Új erőként.
Nem tudom, elnökünk, amikor orbáni megállapításokat tesz a baloldalra, belegondol-e abba, hogy milyen rendet ígérnek a jobboldalnak nevezett, egy a tábor elven összeverbuválódott jobboldalon? Ami csupán addig egységes, hogy a baloldal (ami ideológiailag jóval egységesebb, mint a magát jobboldalnak nevezők) 8 éves vezető szerepét felváltsa. Amit majd valódi rendszerváltásra hivatkozva, politikai elszámoltatásokat ígérve érhetnek el. Holott a szélsőség, nem el-, hanem leszámolni akar. Aminek kísérő vokálja a Fidesz. Paradox tény, hogy ezen a feladaton dolgozik a harmadik köztársaság első igazságügy-minisztere, ahelyett, hogy amennyiben valóban vannak bizonyítékai, akkor azonnal feljelentené a „politikai bűnözőket”. De hát emlékezhetünk a B. I. idejében, a megyei főbírók „demokratikus” megválasztására és kinevezésére. Nem tudom, a közvélemény-kutatások bizonytalanjai milyen új erőt, új rendet akarnak. Azt viszont tudom, hogy most is az elé a dilemma elé kerülnek a voksolók, hogy a kevésbé rossz mellett szavazzanak. Ami a legjobb esetben is, csak egy relatíve normális országot fog eredményezni.
Tősér István, Miskolc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!