Orbán, a tanítvány?

Ennek alapján megkockáztatom: Orbán Viktor Rákosi Mátyás politikai tanítványa. Napról napra archívumi kutatások alapján követhetem nyomon, hogy Rákosi politikai szelleme, gyűlöletpolitikája, stratégiai és taktikai lépései hogyan tették tönkre az egyébként baloldali politikai pártot, partnert, és hogyan teremtett olyan helyzetet, amelyben az SZDP védekezésre képtelen állapotba került.
Kísérteties a történelmi alaphelyzet és a politikai gyakorlattal a hasonlóság. Adva van egy minden hájjal megkent politikus, aki szinte betegesen vonzódik a hatalomhoz, és megszerzésére gátlástalanul mindenre kész. Természetesen az adott helyzetet, a konkrét politikai viszonyokat hazai és nemzetközi méretekben, nem mellőzheti. A programja ezért a háború utáni súlyos körülményekből kiindulva a valóban legfontosabb gazdasági, politikai, szociális feladatokra koncentrál. De közben szisztematikusan építi azt a pártot, azon belül azt a káderállományt, elsősorban zöldfülű fiatalokból is, amely mindenre képes annak érdekében, hogy a vezér, akire felnéz, meg legyen vele elégedve, szinte vakon kövesse. A belső fegyelem és az összetartozás mindenekfelett érzése, követelmények, mint a Szentírás, kötelező minden résztvevő számára.
Kezdetben az is fontos, hogy az „elvi” szövetségeseket megtalálja, és azokkal, ha zökkenőkkel is, de együtt menjen. Közben azért nem hanyagolja el a folyamatos ellene irányuló, és a „szövetséges” tagságát elvonó, a vezetőit, programját lejárató belső propagandát sem. A dodonai beszéd magasiskoláját tanúsítja, amikor a legközelebbi partnerről a vezetők előtt elismeréssel beszél, ám mindig folytatja „de-vel és akkor jönnek a dehonesztáló, az előző pozitív kijelentéseket minimalizáló, sőt megkérdőjelező mellékmondatok. Egy idő után előtérbe kerülnek a titkos szolgálati módszerek, a különböző intézményekbe beépített bizalmi embereinek a mozgatása, felhasználása. Az ellenfélből ellenség kreálása most már nemcsak a polgári erőket érintően, hanem a „baráttal” szemben is a következő lépés. A lejárató, gyűlöletpolitika, a politikai ellenfél ellenséggé nyilvánítása az utolsó előtti stádium.
Amikor Rákosi eldöntötte, hogy kezébe ragadja a hatalmat, akkor már nem volt pardon, senkinek sem. Az akkor rendelkezésre álló hírközlési és belső párt- és titkosszolgálati eszközök igénybevételével semmire és senkire sem tekintettel besározott, bevádolt a legalaptalanabb rágalmakkal mindenkit, s előre kidolgozott program szerint számolta fel a „nemzet” és a saját tömegei ellenségévé kikiáltott partnereit, pártokat, csoportokat. Természetesen magát kiáltva ki a haza, a nép megmentőjének, az egyetlen messiásnak, aki megválthatja az országot és népet, minden bajra csak ő tudja a megoldást. Ezért gátlástalanul félreállított az útjából mindenkit, akiben ellenfelet, vetélytársat látott. Az csak hab volt a tortán, hogy amikor a hatalmat végül megkaparintotta, az útból is eltakarított mindenkit, a neki nem tetszőket kivonta fizikailag is a forgalomból, amire mindig tudott találni valamiféle ürügyet, alaptalan, kiagyalt vádat.
Szegény SZDP sem találta meg ennek a piszkos politikának az ellenszerét. Túl  becsületes, hiszékeny, jóindulatú maradt. És ami fő: fennállása óta elvetette a „gyűlöletpolitikát”, amit nemzet- és néprombolónak tartott, és bizonyára tartana ma is.

Strassenreiter Erzsébet

 

A szerző történész

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!