Tordai Teri a színpadon és az életben is nagyanyó

l Nem nagyon látom, hogy milyen izgalmas feladatai lesznek ebben az évadban, az Új Színházban.
– Ez egy csendesebb szezonom lesz, de tudom, hogy számítanak rám, beszéltem erről Márta István igazgatóval és Szikora János művészeti vezetővel. Általában minden színházban kevesebb a bemutató, és úgy néz ki, hogy idén én csak a régi szerepeimet viszem tovább a Szonjában és a Szentivánéji álomban. A Csütörtöki hölgyeket már hetedik éve játszszuk a Magyar Színházban Béres Ilonával, Moór Mariannal. Budaörsön pedig a Liliomban Muskátnét alakítom, aki még nagyon nő akar lenni, de már hervad. Ha pedig nem játszom, van két igen jó barátom, egy ügyvéd, meg egy angoltanár, rendszeresen összejövünk, jókat dumálunk, moziba, színházba megyünk, mindent megnézünk. Megpróbálom hasznosan kitölteni az időmet, és úgy érzem, hogy sikerül, mert lelkileg jó állapotban vagyok. Most volt időm forgatni is, Sas Tamás Szinglik éjszakája című filmjében a Hámori Gabriella által megformált nő anyját játszom.
l Új premierje nem is lesz ebben a szezonban?
– Tavasszal lesz a Budaörsi Játékszínben. Salamon Suba László igazgató ideadta nekem az Urbán Gyula által írt Árva nagyanyó című darabot. Gyerekdarabban még soha nem szerepeltem, csak kislány koromban valami orosz mesében, az úttörőházban debütáltam tízévesen. Ez végtelen kedves történet, egy nagyanyóról szól, aki egyedül marad, már az unokái is fölnőttek, és báboknak mesél.
l Már ön is nagymama. Felolvassa netán az unokáinak a darabot?
– Ádám, a nagyobbik unokám már három és fél éves, most ő lesz a kontroll. Kétoldalanként fogom neki felolvasni a szöveget, figyelem, hogy mennyire mozgatja meg a képzeletét, és mikor lankad a figyelme. Nem tud még olvasni, de buzgón lapozgat könyveket és mormolászik magában.
l Nem zavarja, hogy a saját színházában nincs új feladata? Például A hattyú című Molnár Ferenc-vígjátékban azért csak kellene, hogy jusson önnek szerep.
– Én tudom, hogy esetleg mi lenne nekem való A hattyúban, de ott voltam a premieren, és örültem a sikernek. A színház vezetőségének döntése, hogy kire osztanak egy-egy szerepet.
l De még vendégszínésznőt is hívtak.
– Ez is az ő döntésük. Én már több Molnár Ferenc-darabban játszottam, nagy szériában. Nekem Molnár megvolt. Majd jönnek más feladatok.
l Azért sajnálom, hogy nincs benne A hatytyúban, mert sokak számára még mindig meglepetés lett volna, hogy milyen remek humora van, mert még mindig jó néhányan az egykori szexbombát, a dívát látják önben. Valaha én is rácsodálkoztam a Hölgy fecseg és nyomoz előadásában, hogy milyen pazar humora van.
– Az biztonságos érzés, hogy tudom, sok van még a tarsolyomban. Képes voltam például Alföldi Róbert rendezésében, a Három nővérben 83 éves cselédet játszani, és úgy éreztem, hogy súlya volt annak, amit csináltam, ahogy a Szonjában is súlya van annak a porosz háziaszszonynak, akit játszom. Akkor is, ha ezek nem különösebben nagy szerepek.
l Valószínűleg egészen máshogy alakul a pályája, ha kezdőként a Nemzeti Színházban marad, nem megy Németországba, ahol olyan filmekben játszott, amelyekért megszólta a szakma, és hosszú ideig nem fogadta vissza.
– Aki Németországban és Európában sztár volt, azzal a kint töltött öt év alatt szinte mindenkivel dolgoztam. Nem igaz, hogy ezek lenézni való szexfilmek voltak. Nagy sikert arató, tüneményes vígjátékok, erotikus töltettel. Elkeseredtem, hogy amikor hazajöttem, nem fogadtak jól. De ebből megtanultam, nincs olyan rendező, producer, aki mögöttem áll, nekem kell az életemet megszervezni, talpra állni. Olyan állapotban lenni fizikailag, szellemileg, hogy használható legyek.
l Ha nem megy el Németországba, feltehetően végigjátssza az összes hősnőszerepet a Nemzetiben.
– Lehet, de erre sincs biztosíték. Az a fontos, hogy az ember olyan nyitott, gyermeki állapotban legyen, hogyha két év múlva végez egy huszonéves rendező, akinek én a nagyanyja lehetnék, annak kedve legyen velem dolgozni, mert tudja, hogy megyek vele, követem. Bennem mérhetetlen boldogság van attól, hogy ezen a pályán vagyok. Nem akarom pesszimizmussal, mérgező kiábrándultsággal elrontani a remélem nagyon hosszú utolsó egyharmadát az életemnek.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!