Táv­kap­cso­ló

Nemzetközi tiltakozás a Magyar Televízió költségvetési ellehetetlenítése miatt – kaptam pénteken a levelet az MTV-től. Lám-lám, Rudi Zoltánt érdemes volt tovább foglalkoztatni tévéelnöki bukása után is, hogy megtarthassa pozícióját az EBU, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének elnökségében. Jól lobbizott, hiszen a szervezet két vezetője, Jean-Paul Philippot elnök és Jean Réveillon vezérigazgató levélben hívta fel Sólyom László köztársasági elnök és Bajnai Gordon miniszterelnök figyelmét arra, hogy „az a jelentős megszorítás, amivel a Magyar Televízió kényszerül szembesülni jövőre, messze túlmutat azon, ami pénzügyi szempontból indokolható lenne. […] A Magyar Televízió költségvetésének harmincszázalékos csökkentése 2010-re olyan drasztikus megszorítás, amely alapjaiban veszélyezteti a közszolgálati feladatok ellátását Magyarországon” – olvasható az egész világon mintegy egymilliárd nézőt megszólító szervezet vezetőinek levelében. Jó, hogy így figyelnek ránk, nem mintha a szimpatikus belga és a francia „tévédiplomata” uraknak, vagy az egész EBU-nak olyan nagy hatása lehetne arra, mi történik a magyar költségvetéssel. Jean és Jean-Paul bizonyára elmélyült a magyar államháztartás és költségvetés bugyraiban. Rudi Zoltán közbenjárása csupán szánalmas, de lapozzunk, mert akad itt egy másik aktuális történet is a lobbizás és a média tisztességtelen kis afférjáról. Jóval szaftosabb, mint a genfi levél.
„Nem volt erkölcsi aggályod?” – kérdezte Süveges Gergő Csiszár Jenőt, akit a Klassz FM, az egyik rádiófrekvencia-nyertes pályázó tanácsadójaként hívtak meg. „Ne csinálj már úgy, mint ha nem tudnád, miről beszélek!” – mondta kicsit nevetgélve, sokat sejtetve a műsorvezető. (Süveges úr erkölcsi aggályairól egyébként a hajdani Nap-kelte hátrahagyott stábja is beszélhetne, de ezt most hagyjuk.) Nem hiszem, hogy akár Csiszár, akár bárki más erre rögtön elkezdené élő adásban elmesélni neki, hogy milyen politikai és pénzügyi alkuk köttettek a frekvenciakiosztás hátterében. Nem is tudhattunk meg semmit.
Miközben minálunk a lobbista szitokszónak minősül, a lobbizásnak másutt persze nagyobb hagyománnyal kifejezetten erre szakosodott cégek is vállalják az ügyek „magasabb szintű” képviseletét. És ez önmagában nálunk sem törvénytelen, nem is erkölcstelen. (A Gripen-lobbi ereje most szintén nem témánk.)
Viszont egy csütörtök reggeli interjúban Szalai Annamária fideszes ORTT-küldött szóvá tette Jegyes-Tóth Krisztának – aki egyébként felkészülten és jól kérdezett –, hogy „van akit a külföldi lobbisták értek el, és nyilván azoknak a magyarhangjaiként szólaltak meg. Ez nem törvényellenes, tehát rendben van, nagyon jól lehetett követni a pályáztatási eljárás során, hogy milyen erőket vetettek be. Kormányzati tisztviselőkkel tárgyaltak a jelenlévő piaci szereplők. Ez nem törvénytelen, a lobbitörvényünk az úgy rossz, ahogy van Magyarországon. Az etika határát egyébként erősen súrolta sokszor az a típusú nyomásgyakorlás, amit igyekeztek az ORTT testületi tagokra nehezíteni, de én azt gondolom, hogy sikerült minden ilyennek ellenállni és a legjobb ajánlat nyert”. Ez derék. A gonosz nyomásgyakorlókat legyőzték az erkölcsös testületi tagok. Majtényi, a kiugrott elnök még nem ér fel hozzájuk.
Igazságot nem oszthatok, de azt a bölcsességet azért megosztom kedves olvasómmal, hogy mindig az a korrupció, amiben én nem vagyok benne… Mivel pártok küldik a tagokat, minden, ami a médiapiacon zajlik, pártpolitika, akkor is, ha karóba húzva sem ismernék ezt be a független-semleges testület emberei. Bár az ORTT-ben akad szakmailag is felkészült „médiapolitikus”, kicsit mégiscsak arra hajaz ez, mint amikor egy másik híresen szakmai kuratóriumban a BMX-esek és szánhúzó kutyások döntik el végül, ki legyen a tévéelnök. Szidhatjuk mi akár a gyanús lobbitörvényt, akár a béna médiaszabályozást, örüljünk, mert semmi nincs veszve, sőt kimondottan jól állunk. Az ókori Róma cinikusai óta tudjuk, hogy rossz erkölcsökből születnek a jó törvények.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!