Orbánnak dolgoznak Csurkáék a kétharmadért&

Orbán Viktor minapi kecskeméti beszédének szerkesztett változatát. „Doublespeak”: lesznek olyanok, akiknek ez a cikk az angol publicisztikai és irodalmi nyelvben polgárjogot kapott műszót juttatja eszébe.

A doublespeak azután jelent meg, hogy Orwell 1994 című művében a newspeaket (új beszéd) használta. A doublespeak megfosztja a szavakat eredeti értelmüktől és a megtévesztés eszközévé teszi a nyelvet.
Kecskeméti beszédében a Fidesz-elnök halmozottan használja mindazokat a rágalmazó állításokat, amelyekkel a média egy mindinkább túlsúlyos része a másik oldalt eddig is illette. Olyan „hívószavakat” olvashatunk, mint „off-shore cégek”, „villaépítések” . Olyan benyomást tesznek e sorok, mintha a magyar elit két mereven elválasztott részre lenne osztható: a mennybe tartó egytől egyig hófehérekre és a kivétel nélkül gyehennára ítélt bűnös sötétekre… (Mintha csak nem lett volna off-shore kapcsolata a pártelnök-rokon kőgazdag kikötő tulajdonos cégének, mintha nem hangzottak volna el mára sem elfelejtett kérdések az ő saját lakáscseréit követő Cinege utcai villa ügyéről, mintha nem pompázna Buda egyik legszebb részén pártalelnökének villája.) Orbán természetesen az ősgonosznak beállított szocialistákat teszi felelőssé a terveit keresztező szélsőjobb előretörésért, melynek fővonásai – szerinte – a durvaság és az erőszakosság. (A jellemzés sima csúsztatásnál több: köztudott, hogy a jobbszél hívószavai a rasszizmus jegyében születtek meg, antiglobalizmusuk pedig megkérdőjelezi a nemzetközi kapcsolatrendszert, amely a modern Magyarország lételeme.)
A Fidesz vezető verdiktje, hogy ma mindenki látja: csak az ő pártja képes szövetségeseivel  „egyedül is száznyolcvan fokkal elfordítva az országot megindítani a változásokat.” Ezért szerinte minden jobboldalinak egységben kell fellépnie: „véget vethetünk az átmeneti korszaknak s vele a baloldal hol nyílt, hol látens befolyásának is.” Ezt nevezi Orbán történelmi lehetőségnek.
A logika ezúttal nem erős oldala: ha valóban mindenki így látná ezt, akár csak a jobboldalon,  akkor nem lett volna szükség erre a beszédre, s arra sem , hogy ezt épp a Magyar Hírlapban közöljék, amely köztudottan nem a centristák törzsi újságja. A pártvezér ugyan egy tekintetben e beszédben rendkívül óvatos: a csodák birodalmába utalja a kétharmadot és az alkotmánymódosítást, de kevés kétség fér ahhoz, hogy igazában azt áhítja. Nem tudni, persze, hogy ha e módosításra sor kerülne, akkor a saját helyét a miniszterelnöki, vagy pedig a (jelenleginél erősebb) köztársasági elnöki pozícióban határozná-e meg. De az bizonyos,  – ahogy erről legutóbb Tölgyessy Péter beszélt –, hogy mint a főhatalom képviselője, nem vitatkozna, hanem vezetne, a parlament afféle „dühöngővé” alakulna át, az Alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás háttérbe szorulna a nehezen belátható hatalmi  harcban.
A doublespeakben a szavak leplezik a valós szándékokat, az igazi törekvéseket és a Visy Imre utcában,  meg Felcsúton most épp a kétharmad előfeltételeit próbálják megteremteni. Amíg a pártelnököt képviselők Brüsszelben és Budapesten a nyugati diplomatákat győzködik arról, hogy a szélsőségesek számára nem lesz pardon, messzemenően felhasználnak ugyanilyen szélsőséges rasszistákat, ha céljuk eléréséhez ez tűnik megfelelő eszköznek. Csurka István, a MIÉP és a zsidózó Magyar Fórum feje a közelmúltban megalakította a Magyar Megmaradás Közösségét, amely úgymond, bekapcsolódik a választási küzdelembe is. Az új alakulat célja: „…A nemzeti erőket kétharmados választási győzelemhez kell segíteni… A Magyar Megmaradás Közössége ebben akar segíteni az egyszerű többség elérésére jelenleg képes Fidesznek.” Nem meglepetés, hogy a Jobbik részéről a Vonához közel álló Bakay professzor („Szálasi bunker…”) méltatlankodva reagált. A fideszes válaszadás egyelőre: mélységes csend.    B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!