A legdrágábbak közt vannak lakásrezsiköltségeink az EU-ban

A vezető energiakutató közgazdász sem a világpiaci, sem a belgazdasági helyzet alapján nem számít a négy százalék körüli inflációtól jelentősen eltérő energiaár-növekedésre a tél végéig.

Júliusig egy köbméter földgáz országos átlagban 131,87 forint volt, s ez az áfa emelésével nyáron 136,38 forintra nőtt. Ám ősszel megszűnt a hatósági gázár; szolgáltatónként eltérő lett, Budapesten például most 108,38 forint az áfával együtt. A villanyáram viszont novembertől az E.ON-nál 6,2, a Démásznál 3,9, az Elműnél 2,4 az Émásznál 1,3 százalékkal drágább. Szeptember elején a 95-ös benzin átlagára 300, a gázolajé 282 forint volt, majd egy hónap alatt mindkettőé 12 forinttal esett, november elejére viszont a háromszori áremelés után már 301 forint a benzin és 287 a gázolaj literje. Sok hazai família már tíz- vagy százezrekkel tartozik a közüzemi számlái után. Vajon mennyit visz el a villany, a gáz, az üzemanyag a magyar átlagcsalád átlagjövedelméből?  S mennyit az osztrákoknál, a cseheknél? Elegendő tartaléka van-e az országnak, hogy kihúzzuk tavaszig a mostani árakon, vagy kénytelenek leszünk a hideg évszakban talán jóval drágábban venni az energiát a világpiacon? Hogyan is alakulhat a magyar családok energiaszámlája?

Salamin Pálné, a KSH életszínvonal-statisztikai felvételek osztályának vezetője így beszél: – A 2008-ban folytatott Háztartási és Életkörülmények adatfelvétel 2007-re vonatkozó adatai szerint az átlagos magyar háztartás 326 ezer forintot fordított lakásrezsire, ami a kiadásainak mintegy 18 százalékát tette ki. Ennek 29 százaléka a villanyszámla, mintegy 27  százaléka  a gázszámla. Ugyanennyit tett ki a víz- és csatornadíj, valamint a szemétszállítás költsége együtt. Távfűtésre átlagosan a rezsiköltségek 10 százalékát, hagyományos tüzelésre pedig közel 7 százalékát fordították. S a nemzetközi csoportosítás szerint a teljes lakásfenntartási kiadásba tartoznak még a lakbérek és a lakáskarbantartási kiadások is. Ezekkel együtt az egy magyar háztartásra jutó lakásfenntartási összeg 2007-ben csaknem 390 ezer forintot tett ki, ami a fogyasztási kiadásoknak már 21 százalékát jelentette.
Az összehasonlíthatóság érdekében az EUROSTAT a kiadási adatokat vásárlóerő-paritáson (PPS-egységekben) közli. Egy ilyen egység azonos mennyiségű áru és szolgáltatás megvásárlását teszi lehetővé minden országban az adott időszakban. A legutóbbi, 2005-re vonatkozó ilyen összehasonlításból egyértelműen kiderült, hogy a rezsiköltségek – villany, gáz, fűtés, víz, szennyvíz stb. – Magyarországon az EU-27-ek közül a legmagasabbak közé tartoznak, mind összehasonlítható értéken, mind pedig a fogyasztáson belüli arányukat tekintve. Villanyra például az osztrákok 571, a csehek 539, a magyarok pedig 506 PPS-egységet költöttek, míg az EU 27 tagállamának háztartásai átlagosan csak 438-at fordítottak erre. Gázra az osztrák átlag 223-at, a cseh 356-ot, a magyar pedig 449-et költött – miközben az uniós átlag 330 PPS volt. A nagyon magas rezsi egyébként a volt szocialista országok többségére jellemző. PPS-ben mérve az osztrákoké 1390, a cseheké 1628, a magyaroké 1749 egységet tett ki. Igaz, a szlovákok 1969 és a szlovének 2076 egységgel még minket is megelőztek – miközben az EU 27-ek átlaga mindössze 1549 PPS egység volt. A szomszédos Ausztriában a rezsi az átlagjövedelemből az akkori magyarországi 16,4 százalékkal szemben mindössze 4,6 százalékot vitt el, és az összehasonlítható értéken számított teljes összege is 20 százalékkal kisebb volt, mint a magyarországi – annak ellenére, hogy a lakásaik nagyobbak és jobban felszereltek. Az összevetésből az is kiderült, hogy üzemanyagok felhasználását tekintve jóval kiegyensúlyozottabb a helyzet; ez a tétel a kiadások 3,2-4,6 százalékát tette ki a vizsgált országokban. Az osztrákok 1152 PPS-egységet költöttek benzinre, gázolajra (ez a teljes fogyasztásuk 3,8 százaléka), a csehek 536-ot (4,4 százalék) a magyarok 490-et (4,6 százalék), a szlovének 1019-et (4,3 százalék) a szlovákok pedig 422-t (3,6 százalék), míg EU 27-ek átlaga 796 egység volt (ez a fogyasztásuk 3,2 százaléka).
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója azzal kezdi: – Induljunk ki abból, hogy a három legfontosabb energiahordozó – az áram, a földgáz és a folyékony üzemanyag – ellátásában tavaszig nem kell számolnunk komolyabb problémákkal, kivéve, ha tartósan rendkívül hideg időjárás köszönt ránk, s nem csupán néhány nagyon hideg napunk lesz. Ám akkor is elsősorban a hóvihar és jegesedés miatti kár, s a mozgósítható és bőséges gáztartalékok naponta kitermelhető mennyisége okozhat valamiféle gondot. Szerintem zökkenőmentes lesz a lakosság energiaellátása – vélekedik.
– Az ország villamosenergia-fogyasztása az év első nyolc hónapjában körülbelül 6,5 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban, még ha ezen belül erőteljesebb is volt a visszaesés az ipari fogyasztóknál, mint a lakosságnál. Másrészt a jövedelmek megszorítása, csökkenése miatt lelassult a háztartási áramfaló berendezések vásárlása is. És a jövedelemalakulásban sem várható lényeges változás áprilisig-májusig. A tartalékkapacitások bőségesek, felkészült az ország a december-januári csúcsidőszakra, ráadásul az elmúlt hónapokban az import is számottevően nőtt, emiatt még a szokásosnál is nagyobb az erőművi biztonságunk az esetleg kiugróan nagy energiafogyasztású rövid időszakok átvészelésére. Ez érvényes a földgázra is – talán még inkább. Ennek a fogyasztása az áraménál is jobban csökkent, s a korábbi orosz-ukrán gázvitából adódó zavarok láttán jelentősen bővítette hazánk a föld alatti tározók kapacitását, ami a stratégiai tartalékkal együtt összesen már csaknem 5 milliárd köbméter. Összevetésül: az ország éves fogyasztása 14 milliárd köbméter, azaz a tartalék 3-4 hónapra, de még nagy téli hidegek esetén is bő 2 hónapra elegendő. Ez több mint biztonságos. Bár az egy nap alatt a tározókból kivehető, hozzáférhető mennyiség korlátozott, de a lakosság zökkenőmentes ellátása így is mindenképp garantálható. S tudni kell: viszonylag drága is a tározás, hiszen többletenergia kell a gáz betápláláshoz, újbóli kitermeléshez, s ez a költség is beépül végül a gázárba. Az EU-csatlakozás után hazánk is vállalta, hogy benzinből és gázolajból az ország fogyasztásához 90 napra elegendő stratégiai készletet tart – ami meg is van. És most, amikor a fogyasztás és kitermelés is visszaesett, nem fenyeget akut ellátási gond üzemanyagból sem, hisz’ a termelőknek is érdekük, hogy időben szállítsák a megrendelőknek a „naftát”. A jövő év első felében nem is várható jelentős kőolajár-növekedés, amennyi meg lehet, azt valószínűleg ellensúlyozza majd a dollár árfolyamának esése. Ezért nem is emelkedne csak világpiaci okból nyárig számottevően a benzin és a gázolaj hazai fogyasztói ára. Viszont a jövő évi költségvetési törvény emeli az üzemanyagok jövedéki adóját; a benziné 10, a gázolajé 7 forinttal drágul januártól. A 2010-re várható világpiaci áralakulással is kalkulálva ezért a jövő év végéig már elképzelhető 10-15 százalékos üzemanyagár-növekedés.
A földgáz világpiaci ára sokak jóslata szerint januártól emelkedni kezd. Ez egyrészt nálunk csak 9 hónapos késéssel érvényesül, másrészt a növekedés nem ígérkezik akkorának, hogy az inflációnál nagyobb áremelést indokolna. S ez jellemző az áram árára is, hisz’ a villamos energia 40 százalékát fölgázból állítjuk elő. Az idei teljes gázpiacnyitás viszont a szolgáltatók egy részénél veszteségekkel járt, s elképzelhető, hogy ezek kompenzálására ők az inflációt meghaladóan szeretnék emelni az áraikat – legfeljebb tíz százalékkal. Ám az 1000 köbméterre számított jelenlegi 300-310 dolláros ár a 2009. első negyedévi rekord 500 dollárra aligha áll vissza. S mivel tavaly nem csökkent ilyen arányban – bő egyharmadával – a gáz fogyasztói ára, nyilván most nem is ugorhat nagyot hirtelen. A szolgáltatók az áremelést így legfeljebb a piacosításból adódó belső költségeikkel indokolhatnák. De a csökkent fogyasztás sem „támogatja” az ár növelését, s a kormány hajlandósága is nyilván csekély lesz a választásokig arra, hogy a belső költségek érvényesítésének zöld utat engedjen. Így a lakosság energiaköltségei összességükben nagyjából annyit nőhetnek jövő nyárig, amennyi az infláció lesz – vagy legfeljebb 1-2 százalékkal többet – zárta a beszélgetést Hegedűs Miklós.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!