Az egyszerű fiú Missouriból 24 évesen Hollywoodba ment, hogy megvalósítsa álmát. George Clooney elől happolta el a stoppos cowboy srác szerepét a Thelma és Louise-ban, ennek ellenére a legjobb barátok lettek. Az Interjú a vámpírral, a 12 majom, a Hetedik, a Hét év Tibetben, a Ha eljön Joe Black és a Harcosok klubja főszereplőjeként bebizonyította, nem csak ördögien sármos (kétszer választották a világ legszexisebb férfijának), de kiváló színész is. Népszerűségét nem tette tönkre még az sem, hogy a Mr. és Mrs. Smith forgatásán beleszeretett partnernőjébe, Angelina Jolie-ba, és elhagyta a feleségét, Jennifer Anistont. Az új álompárnak egy lánya és három örökbefogadott gyermeke van, de máris szeretnék bővíteni a családot. Brad Pitt régóta szerette volna eljátszani Jesse Jamest, a vadnyugat leghírhedtebb figuráját. Az egyszerű rablógyilkosból a szóbeszéd csinált népi hőst. Legendák keringtek róla: ő volt a szegény farmereket megsarcoló bankárok kirablója, a nehéz sorsú kiszolgált katona, a törvényen felül álló vadnyugati pisztolyhős. Bandájának tagja volt az ifjú Robert Ford (Casey Affleck) is, aki előbb istenítette vezérét, majd mégis elárulta, és orvul hátba lőtte. Brad Pitt első westernjéről és népes családjáról is mesélt az IndieLondon brit szórakoztató portálnak.
– Ismerős számomra a népszerűség több (árny)oldala is, de nem ez a fő mondanivalója a filmnek, bár része a történetnek. Én tudom, milyen az, amikor az embert egyfolytában üldözik és vérdíjat tűznek ki a fejére. Még szerencse, hogy legalább nem pisztolyt szegeznek rám [elmosolyodik]. Jesse James nehezen élte meg a hírnevet. Belefáradt abba, hogy mindig valaki másnak kell kiadnia magát, teljesen elveszítette önmagát a törvényen kívüli életben. Robert Ford alakjával kapcsolatban pedig felmerül a népszerűség egy másik érdekes oldala, mely nagyon jellemző manapság is, s ez nem más, mint a hírnév utáni vak vágyakozás, a következményekre való tekintet nélkül. Fordnak az volt a meggyőződése, hogy ha híres lesz, akkor becsülni is fogják az emberek, ez azonban nem így történt. Úgy vélem, ezek nem a fő mondanivalói a filmnek, mégis fontos szerepet játszanak benne.
l Jesse James szerepében az egyik pillanatban mélységes nyugodtságot, a másikban a legdurvább erőszakosságot kellett mutatnia, gyakran minden átmenet nélkül. Miként készült fel a szerepre?
– Andrew Dominik, az író, nagyon alaposan kidolgozta a forgatókönyvet, és emellett rengeteget beszéltünk is a szerepről. Jesse megpróbálta kordában tartani személyiségének ezt a szeszélyes oldalát, mely ellene dolgozott, és amely azt súgta neki, illetve elhitette vele, hogy a vég elkerülhetetlen. Mivel jómagam is arról a környékről származom, ahol a történet játszódik, és már a filmforgatás előtt egy évvel elkezdtünk készülni a filmre Andrew-val, úgy érzem, elég felkészülten állhattam neki a forgatásnak.
l Tudjuk, hogy Jesse erőszakos ember volt. Miként tudott forgatások után kilépni ebből a szerepből, még mielőtt hazaért volna?
– Hallottam már olyasmiről, hogy valakire nagy hatással van a szerepe, de én nem vagyok ez a típus. Szinte azonnal képes vagyok váltani.
l Ez a film felidézi az Aki megölte Liberty Valance-ot (Johny Wayne és James Stewart főszereplésével) alapgondolatát, miszerint ha a legenda jobb, mint a valóság, akkor a legendát kell megírni…
– Jó meglátás, bár ez a film inkább a mítosz boncolgatásáról szól. Jesse sokak szemében olyan volt, mint Robin Hood, bár hőstettei eléggé megkérdőjelezhetőek. Ettől függetlenül mégis fenntartotta ezt a mítoszt. Filmünk Jesse történetének végét mutatja be, élete utolsó évét, amikor a népszerűségnek vége szakadt és Robert Forddal ellenségekké lettek.
l Lassan készült el a film, sőt, az a hír járta, hogy legalább három különböző verzió született a vágás során.
– Három verzió? Dehogy is, minimum negyvenhárom változat készült [nevet]. Persze ez nem igaz. Egy nagyon összetett filmről van szó. Lassan érő, amolyan hetvenes évek stílusában elmondott történet. Szerencsések vagyunk, hogy ennyi időnk volt a forgatásra. Az első változat négy és fél órásra sikeredett, és fantasztikusnak találtam.
l Ez a film valószínű nem lesz olyan közismert, mint mondjuk az Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik. Befolyásolta önt ez valaha is egy szerep elvállalásában?
– Mikor egy filmet elvállalok, természetesen nem számolok azzal, hogy az majd sok vagy kevés nézőnek fog-e tetszeni. Számomra ez inkább egyfajta szerencsejáték, én nem lóversenyekre járok. Ha magával ragad a forgatókönyv, szinte biztos, hogy elvállalom. Azonban az is fontos, hogy kik vesznek részt a film elkészítésében, és ebben az esetben Andrew és Casey és a stáb többi része sokat nyomott a latban. Sosem úgy gondolok egy filmre, hogy az majd mennyi nézőt vonz. Minden jó film beérik egyszer, legyen az a bemutató hete, vagy esetleg sok-sok évvel később, és ez tökéletesen igaz a kedvenc filmjeimre is, melyek történetesen szintén western filmek, mint a Pat Garret és Billy a kölyök, a McCabe és Mrs. Miller, vagy a Mennyei napok. Ezeket is tíz-húsz évvel a bemutatásuk után fedeztem fel. Leginkább a minőséget tartom szem előtt, a minőség pedig filmművészet bármely műfajában megtalálható. Számomra ennyire egyszerű az egész.
l Ön ennek a filmnek nemcsak az egyik főszereplője, hanem producere is. Miért hozta létre a saját produceri irodáját?
– Igazából azért, mert megtaláltak olyan munkák, amelyekben rám nem elsősorban színészként volt szükség. Máskor meg láttam, hogy miként siklik félre egy film, és azon gondolkoztam, hogy esetleg most én is tudnék segíteni. Az alapelvünk egyszerű: ragyogó történetek nagy mesélőktől. Ehhez tartottuk magunkat, és eddig be is vált. Ami pedig a jövőt illeti, rengeteg jó forgatókönyvünk van. Mikor először láttuk A kegyetlen című filmet, teljesen odavoltunk érte, és arra gondoltunk, hogy ez tényleg egy hiteles, eredeti történet.
l Miért lett Plan B (B-terv) a cége neve? Úgy hangzik, mintha biztonsági játékot játszana...
– Egyszerűen nem volt jobb ötletünk. Én sem találom tökéletesnek. Egy szürke, ötlettelen nap volt az, amikor kitaláltuk ezt a nevet, egy másik Brad nevű társammal együtt.
l Mint újdonsült apuka, miként sikerül megtalálnia az egyensúlyt a munka és a család között?
– Érdekes, hogy mióta apa vagyok, több mindent el tudok végezni, mert nincs idő kifogásokra. A család mindig az első, így kevesebb idő jut minden másra, azonban pont emiatt sokkal hatékonyabban dolgozom.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!