Az éghajlatváltozás és a beruházások

Az előnytelen (világviszonylati) éghajlatváltozás elsősorban a CO2 (szén-dioxid) jelentős növekedésének következménye. Az ENSZ 1997-es kiotói jegyzőkönyve kötelezné a világ – elsősorban nagy ipari felszereltségű – országait a CO2-t kibocsátó műszaki egységek csökkentésére (pl. az autók) és a zöldterületek – elsősorban az erdők – növelésére. Az említett mérnöki tudományok doktora részletesen nyilatkozik a szükséges teendőkről, és hazánkban a Duna és a Tisza újraszabályozásáról. Vasvári G. Pál itt megemlíti, hogy pl. Soros György, magyar származású amerikai milliárdos felajánlott egymilliárd dollárt a zöldtechnológiák fejlesztésére, és évente 10 millió dollárt a klímavédelemre. És most szabad legyen nekem is egy pluszt és egy mínuszt megemlíteni.
Egy világszervezet szaktanácsadója vagyok, amely szintén felajánlotta – többek között – a Duna és a Tisza átrendezésének támogatását hasonló összeggel, bizonyos szociális teljesítmények mellett, és a Duna–Tisza-csatorna befejezését is. Tudva, hogy a szakemberek már a 90-es években közölték, hogy nálunk a Duna–Tisza köze és esetleg az észak-alföldi terület, 2070-re sivataggá változik. Az említett doktornő szerint ilyen típusú környezetváltozás – méretétől függően – Európa minden államában be fog következni, és ha nem alkalmazkodunk, és nem valósítjuk meg a szükséges beruházásokat; „ kipusztulhat az emberiség többsége, és összeomolhat a civilizáció… Mi lesz, ha 9 milliárdnyian leszünk, és nő a hőmérséklet 6-8 fokkal? Ha megváltozik a csapadék tér- és időbeli eloszlása, az eddig száraz területeken hatalmas aszály alakulhat ki. Egész országok válhatnak lakhatatlanná, tűnnének el a térképről, ami hatalmas népvándorláshoz, háborúkhoz vezethet.”
2005-től a mai napig az egészségügyi, a szociális és a környezetvédelmi szakminisztériumokkal tárgyaltam az említett finanszírozású beruházásokkal kapcsolatban – teljesen negatív értékben (kivéve a mai Egészségügyi Minisztériumot.) A többi nem volt hajlandó – főleg abszurd kifogásokkal – a beruházások befogadására, így a kormánygaranciák is elmaradtak. Az országunk életét érintő problémákat már az előzőekben említettem. A szakminisztériumok jelentős részét ez nem érdekli. Őket a nagymértékű munka, és a felelősségtöbblet érinti. És van egy másik nagy gond, amelyben főleg az előző Miniszterelnöki Hivatal szerepelt.
2008. március 14-i dátummal a MeH egyik tanácsosa a miniszterelnök úrhoz írt levelemben kért megbeszéléssel szemben a következőket válaszolta: „Az előkészített projektekkel kapcsolatos minisztériumi álláspontok megváltoztatására a miniszterelnök úrnak nincs hatásköre.” A volt miniszterelnök akkor már – például – két egészségügyi minisztert leváltott. Vagyis; a miniszterelnöknek minisztert leváltani van joga, de vele tárgyalni nincs! Az ész megáll, és leül pihenni!
82. évemet töltöm. Nem vagyok, nem voltam politikus, és soha nem voltam semmilyen párttag, de a 70-es évek vége óta jelentős közéleti tevékenységet folytatok – társadalmi szinten. Jelentős számú és minőségű kitüntetést kaptam az előző rendszerben, és most is. De a mostani kormányok, szakminisztériumok magatartását, állásfoglalásait képtelen vagyok megérteni. Hazánk óriási veszély előtt áll! Ezeknek csak részbeni kivédésére is hatalmas beruházásokra és munkatömegekre volna szükség! Ezek megtagadása, kisemmizése országunk végét jelenti. Igaz, nem holnap.
Id. Terjék Gyula Gáspár, Kiskunfélegyháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!