Szerencsém volt élőben látni Orbán vezért a kecskeméti Katona József 
Színházban. Kaptam én is meghívót és elmentem. Körülnéztem, és láttam,
hogy ott volt  mindenki, aki számít hazánkban: a milliárdosok, akiknek
a kezében van a sajtó, a tévé, a bankok, ott volt számtalan ismert
jobboldali politikus, és természetesen Bayer „publicista”.


Orbán azt mondta, hogy támogatja a kisebb parlamentet, a települési és a megyei önkormányzatok testületeinek felére csökkentését. De azt is mondta, hogy neki a köztársasági elnök választásának közvetlenné tétele, és a parlamenti képviselők választásának gyökeres átalakítása elfogadhatatlan, amit ő személyesen nem fog támogatni.
Megértettem, hogy mi, magyar választók elfelejthetjük, hogy valamikor a nép fogja megválasztani hazánk első számú vezetőjét, és még évekig pártlistákra fogunk szavazni. Mert nem mi fogjuk választani azokat a képviselőket, akik megérdemlik, hogy a parlamentben legyen a helyük, hanem azok, akiket Orbán vezér meg csapata ránk kényszerít. Szó volt az új alkotmányról, kritizálta Bajnait, mert e nélkül nem lett volna  humoros ez a találkozás, kigúnyolta a kormány költségvetését. A felsőfok az volt, amikor a megszokott populista formában, mint egy uralkodó kijelentette – említve a szélsőségeket –, hogy „az egyik szélsőség, amit a szocialista (?) kormány képvisel, előhozott egy másik fajta szélsőséget Magyarországon”.  Nem szeretnék Orbán vezérrel vitatkozni, mert nem érdemes. De a szélsőségeket nem más, mint a Fidesz hozta Magyarországra. Elég csak megnézni a mindennapi fideszes sajtót, megnézni a szélsőjobboldali tévéket, és minden a helyén lesz. Orbán szavai után nagyon szeretném, ha az igazi többség elmenne szavazni, mert nem akar Orbán-diktatúrát, amit az átkosban már megéltünk egyszer, és ebből többet nem kérünk!
Szerintem azért magyarázkodik Orbán, mert fél. Jól tudja, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatások által mért fölény csak látszólagos, mert a választók  43 százaléka máig bizonytalan (!). Így az 57 százalékból a 60 százalék előny nagyobb szavazati arány esetében elolvad. Orbán, amikor beszélt, elfelejtette, hogy a törvényeket zömében nem ő, nem a pártok írták, azok csak módosítgatják az őket támogató lobbik akarata szerint. Nem beszélt Orbán arról sem, hogy a pártja egészen piti kérdésekben (például a 300 forintos vizitdíj)  5 milliárd kidobott forintból népszavazást kezdeményezett. Ez azt jelentette, hogy az emberekről gondoskodnak, az emberekre hivatkoznak? Hogy is van ebben az esetben, hogy a vezér nem támogatja a közvetlen elnökválasztást?
Vagy most, hogy úgy tűnik, hatalomra jut Orbán, és már nem számít az emberek véleménye? Nagyon elkeserítő számomra egy olyan, miniszterelnöknek készülő politikus, aki már egyszer bizonyította, hogy nem ért ehhez, s ilyen beteges a hatalomvágya. Ha megfigyelték, Orbán már most egyes szám, első személyében fogalmaz, a mamelukjai meg várjak a csodát. De tudjuk, hogy csodák a politikában nem léteznek.
Este bekapcsoltam a tévét. Az Echo csatornán a Fidesz zsenije, az elnöki stáb vezetője (így volt kiírva), Szijjártó beszélgetett Bayer „publicistával”. Szó volt arról, hogy az MSZP  aljas kampányt fog szervezni a választásokra, meg a „rengeteg csontvázról”, amit Orbán egy szobában szeretne összerakni, meg a „külföldi befektetőkről”. Bayer a kormányt csak az „ezek” szóval illette. Szijjártó örömét fejezte ki, hogy egy ilyen „neves újságíróval” ül szemben. Itt tartunk! Még jó és nagy  szerencse, hogy az Echo Tv nem egy izraeli milliárdos tulajdonában van! A mostani milliárdos tulajdonos nevére nem emlékszem. Gondolom, ez nem baj, Szijjártó úr? 
Petrovics Ágnes Kecskemét,
nyugdíjas

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!