Magunkról, őszintén!

Szinte mennyei ajándékként érkezett nekünk 1989! Ajándékba kaptuk a szabadságot és azt, hogy egy nemzet maga alakíthatja történelmét. Innentől már nem kellett volna tulajdonképpen csak önmagunkhoz alkalmazkodnunk. Csak a mi érdekeinket helyezhettük volna a központba, csak a mi népünk szempontjai számíthattak volna.
Az utóbbi 20 év történései viszont azt bizonyítják, hogy nekünk valahogy nem megy a függetlenség, nekünk jobban „megy” az egységre való törekvés, ha valaki a nyakunkon ül, mert akkor sokkal egységesebben és értelmesebben látjuk nemzetünk céljait, és jobban tudjuk, mit kell tenni! A demokrácia és a szabadság előhozta ennek az egyébként ma már nagyon kevert népnek a legrosszabb énjét! A többpártrendszer – ma 2009-ben, úgy látszik – csak arra volt jó, hogy újra előjöjjenek az évszázados nemzeti gondjaink. Visszatért közénk az uralkodó osztály (feudális címeivel, rangjaival), a nagytőke és a szegénység ellentéte (a milliárdos nagytőkésekkel és a proletári szegénységet idéző nincstelenekkel).
Még akkor is igaz ez, ha általános életszínvonalunk sokat fejlődött. A haza fogalma, eszménye és tisztelete (ha még van!) azért inkább az egyszerű, a dolgozó és nem a golfozó rétegeké lett ismét. A határaink „eltörlése” szabaddá tette az emberek mozgását, és ma már nagyon sokan – annak ellenére, hogy ebben a hazában tanultak és szükség is lenne rájuk – csak külföldön látják biztosítottnak a megélhetésüket, és Magyarország elég keveset tesz azért, hogy a fiatalság az évezredes hazában lássa a boldogulását!
Ismét fellángoltak belső harcaink. Csák Máté szelleme újraéledt, csak manapság pártharcokat jelent, de kíméletlent és vadat, amennyire csak lehet! Ma megalapozott a félelmünk egy totális jobboldali „haza” kialakulása miatt, pedig az már bebizonyosodott, hogy a jobboldal, a történelmi uralkodó osztály, az uram-bátyám, a tekintetes, a kegyelmes urak világa – miután éppen legutóbb két világháborúba vitték hazánkat – nem képes igazán demokratikus alapon működtetni egy nemzetet! Gondoljunk csak arra, hogy a trianoni magyar „átok” éppen az ő „művük” volt és ma éppen ez a jobboldal a leghangosabb a nemzetünket ért „csapás” miatt és legfőképpen az így „külföldre szakadt” honfitársaink miatt! Úgy látszik ma, hogy azok mondanak véleményt, és azok mennek el akármire is szavazni, akik ezt a hazát akarják viszontlátni! Táplálják az emberek a jobb és még inkább jobboldal politikusait, akik már most hatalmi arroganciában „szenvednek” és nagy győzelemről álmodnak, talán nem alaptalanul.
Szóval nem tudunk élni a szabadságunkkal. Még mindig igazak József Attila szavai: „a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát.” Kissé később pedig így ír „Föl kéne szabadulni már!” Függetlenségünkben és ma is. Ezt meg én teszem hozzá.
Valahogy így áll össze az én fejemben, a magyarság napjainkban, akiket a világ legvendégszeretőbb, legtehetségesebb nemzeteként tituláltak valamikor és sportnagyhatalom voltunk. A sport, a művészet, a kultúra és tudomány köszönhet nekünk, magyaroknak sokat, pótolhatatlant. Úgy kellene viselkednünk, élnünk, hogy méltóak legyünk e hírnévhez, azokhoz az őseinkhez, akik mindent vállaltak a hazáért, a nemzetért és még életükkel is fizettek érte! És akarjunk jól, értelmesen élni ebben a földrajzi környezetben, a szülőhazánkban, „melyhez minden szent nevet egy ezredév csatol.”
Ungvári Imre, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!