Kedves Naplóm!

Akkor úgy oldottam meg a közlekedést, hogy már délelőtt megálltam, és otthagytam az autómat az egyik környékbeli utcában. A koncert után mondhatni kényelmesen hazafuvaroztam magam. De ma nem tudom, mi lesz.
A taxit megrendeltem háromnegyed hétre, a kezdésre, este nyolcra talán oda is érünk. Esik az eső egész nap, a Margit híd lezárva, csúcsforgalom 24 órán keresztül, szóval nem tudom, mi lesz. Még kevésbé, hogy utána hogyan lehet hazajutni.
Most látom, hogy írok itt mindenféléről, csak magáról Tom Jonesról nem. Remélem, ő is ott lesz, talán könnyebben odajut a fellépés színhelyére, mint a rajongói.
Lassan indulok, és holnap beszámolok a „nagy kalandról”…
… ma meg csütörtök. Odaértem időben, a végén pedig sikerült taxit fogni. De ami a kettő között történt – maga a koncert – csodálatos, fantasztikus élmény marad mindnyájunk számára, akik ott lehettünk.
Volt egy felejthető előzenekar nagyon csinos, felejthető énekesnővel, majd félóra szünet, és negyed tízkor megjött maga a „legenda”. Elegánsan, ősz hajjal és olyan hanggal, amelyből tényleg csak egy van.
Elképesztő profizmus, színpadi rutin, régi és új dalok, mai hangszerelés, fiatalokból álló zenekar. És tízezer boldog ember, akik közül az utolsó félórában már rengetegen táncoltak, csápoltak a színpad előtt. Nagymama korúak és tizenévesek egyaránt.
Ott és akkor szó nem volt az ország megosztottságáról, jobb- és baloldalról, csak valami közös, nagy örömről, amelyet úgy hívnak: Tom Jones.
Óriási adag boldogságvakcinát adott és hagyott ránk, és akiknek sikerült szerda este ehhez hozzájutnia, maradandó élménnyel távoztak Tom Jones koncertjéről…

 

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!