Eddig többnyire csak az amerikaiak használták ránk a fordulatot, hogy a
magyarok azok, akik utolsónak mennek be a forgóajtón és elsőnek jönnek
ki.

Ez a megfigyelés lényegé-ben csak arról szól, hogy a magyarok áthágják a szabályokat, nem érdekli őket, hogy mi a sorrend,  jobb velük vigyázni. Valószínűleg csak mi hittük, hogy van ebben a nemzetkaraktert leíró képben valami cinkos összekacsintás. Mintha az ügyesek vagytok ti magyarok szinonimája lenne. És hittünk is benne, mi magyarok túljárunk a világ eszén. És mivel arra esély sincs, hogy idejében érkezzünk a forgóajtóhoz, ezért más furfanghoz kell folyamodnunk. De az amerikaiak tudják, hogy fizikai képtelenség, hamarabb kijönni a forgó üveglapok közül, ha valaki később lép be oda, ezért egyszerűen csalónak tekintik azt, aki más megoldást választ, mint amiben eredetileg megállapodtak. Miért érdekes ez most? Mert Magyarországon működik a modell, és már lehet, hogy csak nálunk. Azt mondják a nemzetközi elemzők, hogy ismét hitelképes az ország, vagyis a terveink megvalósításához szükséges pénz megszerzésére ismét van esély, mert mintha most komolyan lehetne venni a magyarokat, nem akarnak többet költeni, legalábbis nem sokkal, mint amennyit megtermelnek. Ez sokáig nem volt jellemző ránk, mert évtizedek óta az eladósodás a legnagyobb magyar átok. Az volt a Kádár-rendszerben is, mi voltunk a legvidámabb barakk ugyan, de már akkor is szorult a hurok, ezért engedte Kádár, hogy a reformok, ha fékezett habzásúak is, de elindulhassanak. Már majdnem az arcunkra fagyott a mosoly, de azt is megúsztuk valahogy. Akkor a történelem segített, hogy ne a szocializmusnak kelljen kifizetni a számlát. De megszűnt egymillió munkahely, csődbe mentek iparágak és azt hihették a szocialisták, hogy bár az MDF mögött léptek be a forgóajtón, lám, most előttük jöttek ki, megnyerték a választást. De tocsikoztak, kinyírták majdnem teljesen a liberálisokat, és viszont és jött Orbán. Persze a forgóajtón, hiszen trükközött Torgyánnal, a Széchenyi tervvel, az otthonteremtési támogatással és még ma is arról beszél, hogy már egyszer megmutatták, hogyan kell egymillió munkahelyet teremteni, de az például tipikus forgóajtós munkahelyteremtés volt. Ahogy a Gyurcsány-kormány osztogatása is. Bement a kis teljesítmény utolsónak és kijött a magasabb életszínvonal, megelőzve a hozzá szükséges forrásokat. Annak isszuk most a levét, meg a világgazdasági válságét. És most az újabb trükközés éveit éljük. Megint hitelt ad a magyarok többsége, túlnyomó többsége a furfangos szövegnek. Majd lesz egymillió munkahely. Halljuk: veszélyes ez a költségvetés, mert nem ad elég pénzt a kórházaknak, az oktatásra, és a vasútnak és kiveti a vagyonadót és nem csökkenti a vállalkozásokat terhelő adókat, amire pedig nagy szükség lenne, mert már így is látszik, hogy sokkal nagyobb lesz a költségvetés hiánya, mint amire a kormány számít, vagyis nem négy százalék alatt lesz, hanem hét százalék felett, már akkor is, ha nem csökkentik az adókat. Vagyis készül az újabb forgóajtós trükk, mert nyilván a világ a túlköltekezésre nem ad egy fillért sem, mondhatni, beteszi a résbe a lábát és akkor nagyot koppanhat az egész ország feje az üveglapon.
Lassan már csak egy megoldás marad. Elkezdünk forgóajtót gyártani. Forgóajtógyártó nagyhatalommá válhatunk. Ebből köny-
nyen exportképesek lehetünk, mert a marketingünk évtizedek óta világraszóló.

Vicsek Ferenc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!