Gojang Cityben gazdára talál az ötezredik világbajnoki érem is

Maga Szöul nekünk, magyaroknak bizony nemcsak Egérke, vagyis Egerszegi Krisztina világra szóló diadalát, az 1988-as ötkarikás játékokon szerzett első olimpiai aranyérmét juttathatja eszünkbe, hanem súlyemelőink, pontosabban közülük kettőnek a lebukását, mely doppingvétségek nyomán e sportág addig sosem látott mélységekbe zuhant vissza nálunk. A kilábalás jelei olykor mutatkoztak ugyan, időnként akadtak kiugróan jó eredmények is, ám a 2004-es, athéni olimpia újabb magyar doppingskandaluma megint alaposan visszavetette a sportágat idehaza. A túlélés volt-lehetett sokáig az egyetlen reális cél, s még napjainkban is csupán óvatosan illik remélt eredményességről, elvárásokról beszélni, mert csak hoszszabb távon vezethet sikerre az az út, amely a kiválasztott tehetségek kitartó, okos és szerencsés, például a kellő anyagiak meglétét is feltételező menedzselését jelenti, s amely legkorábban is csak a 2012-es, londoni olimpiára hozhat értékelhető előrelépést. A magyar súlyemelés vezetői, napjaink legígéretesebb versenyzői a nehéz örökség súlyos terhével megküzdve próbálkoznak Athént feledtetni, és már a részsikereknek is okkal tudnak örülni egy olyan helyzetben, amikor a megtisztulást hirdető és megvalósító, a tiltott szereket és módszereket elvető irányzat jellemzi a hazai erős emberek sportját. Ilyen diadal volt pár hete a 23 éven aluliak számára első alkalommal kiírt korosztályos Európa-bajnokság, amelyről ketten, Magát Krisztina és Nagy Péter is éremmel gazdagodva térhettek haza. Magát, aki a BKV Előre versenyzője, s a lengyelországi Eb-n összetettben 205 kilóig jutott, az első fogásnemben, szakításban érdemelte ki a dobogó harmadik fokát, míg a szegedi óriás, Nagy, akinek Wladislawowóban 408 kg volt az összteljesítménye, szintén szakításban remekelt, olyannyira, hogy produktuma esetében Európa-bajnoki aranyat ért.
Ők azok a menedzselésre érdemesnek ítélt fiatalok, akik az U23-asoknál szerzett babérok birtokában megkapták a lehetőséget a sportági vezérkartól az idei felnőtt világbajnokságon való szereplésre is, a végcél azonban 2012, illetve ha semmi sem jön közbe, még a 2016-os olimpián is számolhat velük a magyar súlyemelés. Gojang Cityben azonban nem róluk fognak szólni a világhíradások. Magát Krisztina a plusz 75 kilogrammos kategóriában a 10. hely környékére „emelheti fel” magát, s Nagy Péter sem ábrándozhat dobogós szereplésről, még a legjobb 10-be jutás is bravúros teljesítményt feltételez a részéről. Halász István MSSZ-főtitkár várakozása szerint 410 körüli eredménnyel a végelszámoláskor talán beférhet az első tízbe a dél-koreai felnőtt-világbajnokságon, ennél több viszont már csak azért sem várható (el), mert az idei vb nem kvalifikál a londoni olimpiára.
A dél-koreai „erőcsúcs” a kvázi tétnélküliség dacára is sportági ünnepnek számít, amelyre a maga 187 tagjával a világ egyik legjelentősebb nemzetközi szövetségének számító IWF országaiból mennyiségileg és minőségileg egyformán igen jelentős mezőny sereglik össze, hogy 8 férfi- és 7 női súlycsoportban megküzdjön a minél előkelőbb helyezésekért. Mivel az összesen 15 kategóriában nem csupán összetettben, hanem szakításban és lökésben is érmet osztanak, együttesen 135 medált akasztanak a dobogósok nyakába Gojang Cityben. E szám azért érdekes, mert a súlyemelő világbajnokságok 118 (!) éve íródó históriá-jában eddig – ideszámítva a férfiakhoz 1987-ben csatlakozott hölgyekéit is – 4934 érmet osztottak ki, ennél fogva Dél-Koreában az 5000. vb-érem is gazdára lel. Amúgy az 1891-es nyitány óta az orosz-szovjet emelők bizonyultak a „legtermelékenyebbnek” az erősebb nemnél, amennyiben képviselőik máig 632 érmet szereztek, s toronymagasan vezetik a listát Bulgária (488) és Lengyelország (247) előtt. A nőknél a medál-felhalmázási sorrendben Kína (423) vezet, megelőzve Tajvant (134) és Bulgáriát (133).
Jóllehet a mi világbajnoki részvételünket az említett kétfős mini csapat rajtja jelenti, a magyar vb-képviselet azért ennél sokkalta erőteljesebb lesz. A nemzetközi szövetség elnöke tudniillik honfitársunk, Aján Tamás (képünkön), aki hovatovább négy évtizede vesz részt a világ súlyemelését kormányzó IWF irányításában – írja az MTI Panoráma. A jelen legmagasabb rangú magyar sportdiplomatája 1970-ben lett az IWF alelnöke, 1976-ban főtitkárrá választották, majd 2000-ben elnökké, s az óta két alkalommal is ellenjelölt nélkül, közfelkiáltással erősítették meg tisztében. Legutóbb idén tavasszal kapott újfent abszolút bizalmat a tagállamok küldötteitől további négy esztendőre. Nem kevesen kívánják: bárcsak az ő sikereinek töredékét el tudnák érni a magyar súlyemelés legjobbjai a versenypódiumon…

    (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!