Horthy-nosztalgiára épít a Jobbik

Abban a buzgó törekvésben, hogy a kormányváltást rendszerváltássá „fejlessze tovább”, egymást előzi a Fidesz és a Jobbik. A küzdelem köztük azokért az el nem kötelezett rétegekért folyik, amelyek eltökélték, balra nem szavaznak, de Orbán és Vona között még nem választottak. Orbán, noha visszautasít minden egyeztetési ajánlatot más pártokkal, mind komolyabban veszi ezt a „szélről jövő” kihívást: azt mondják, eddigi felcsúti beszélgetéseinek pártja kulcsembereivel ez volt az egyik központi témája. Az a különös helyzet állt immár elő, hogy a Fidesz, amely hangsúlyozott rokonszenvvel és elégedettséggel fogadta a „nemzeti radikális” fiatalok színre lépését.

Vona, mint tudjuk, Orbán hívására lett a Szövetség a Nemzetért polgári tömörülés tagja – most épp a baloldalt és a kormányszerveket vádolja, hogy „tűrték” a szélsőjobboldaliak szerveződését. (Vélhetően éppen ez magyarázza annak koncepciós jellegű okmánynak megfogalmazásait is, amelyet a Fideszhez közeledő Gulyás József és  Demeter Ervin tukmáltak rá a romagyikosságok körülményeit vizsgáló bizottságra.)
A Jobbik vezetői a jelek szerint tanultak Torgyán József és más időszakos társutasok változatos sorsából és semmi esetre sem csatlakoznak be a „viktoriánusnak” nevezett „fősodorba”. Ha Orbán jobbról előz  – és ezt teszi – ők még tovább mennek jobbra. A szélsőjobboldalon a borsodi eseményeket (sokan, például a miskolci szocialista polgármester is attól tartanak, hogy az ottani történések más térségekben is lehetséges etnikai konfliktusok előképei) kifejezett elégedettséggel fogadták. A Vona–Morvai kör önbizalma megnövekedett és már alig múlik el nap, hogy ezt ne éreztetnék. Pörzse Sándor, a Magyar Gárda alapító tagja és a Széles Gábor-féle Echo Tv főmunkatársa pénteken este egy újpalotai vendéglőben elhangzott – a gárdát állítólag kritikával illető – megjegyzésen felindulva, kétszer is megütötte Nádas Zsoltot, Szigetmonostor alpolgármesterét. „Nem a vérző száj a legfájdalmasabb, hanem az, hogy ilyesmi megeshet a mai Magyarországon, a saját otthonom közelében, a törzshelyemen”– mondta az utóbbi egy helyszíni jelentés szerint, míg Pörzse, aki a történteket szóváltásnak tartja,  állítólag hozzátette: örüljön  az illető, hogy ennyivel megúszta.
Körülbelül ugyanebben az időben zajos eseménysor színhelye volt egy söröző a csepeli városközponti Szent Imre tér közelében. A Magyar Gárda „lakossági fórummal egybekötött toborzót hirdetett, ahová külön járművek hozták a  feketébe öltözött gárdistákat. A szervezőknek nem volt engedélyük, kihívóan és félelmet keltő magatartást tanúsítottak  és a rendőrség kénytelen volt reagálni.: „felmerült a gyanú, hogy bűncselekmény történt, ezért a rendőrök megkíséreltek bemenni a szórakozóhelyre. Ezt az épület előtt állók előbb megakadályozták, azonban többszöri felszólításra  …a rendőrök bejutottak az épületbe, ahol igazoltatták a bent tartózkodókat.” Kiss Róbertet, a betiltott szervezet „főkapitányát” és két társát a Gyorskocsi utcába állították elő, onnan éjfél körül szabadultak.
Érdekes, hogy a Fidesz-közeli Magyar Nemzet munkatársa vélhetően ismerte a forgatókönyvet és talán jelen is volt a „zártkörű” rendezvényen. Írásában ezt olvashatjuk: „Tudomásunk szerint a fórum jellegű beszélgetés egyaránt szólt a gárda mibenlétéről, céljairól és a nemzeti sorskérdésekről, eskütételek nem történtek a XXI. kerületi Tihanyi utcai sörözőben. Közben mintegy kétszáz rohamrendőr vette körül a magánrendezvény helyszínét.” A lap idézi a gárdisták jogvédőjének számító Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet, aki szerint  a csepeli eset célja az új gárdisták megfélemlítése „és végső soron a jogállam teljes tönkretétele”.  
A Jobbik mindenesetre érti a „hagyományos jobboldalról” jövő zöld, vagy villogó sárga jelzést. És – szombaton délután úgy tűnik – kitart  terve mellett, hogy vasárnap „újrajátssza” Horthy 1919-es bevonulását fehér lóval és a fővezér Gellért téri beszédével, amelyet a párt szóvivője, Király úr fog elmondani…

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!