Jim Carrey szerint nincs reménytelen ember

l Nyolc különféle szereplőt alakít a filmben. Hogy volt energiája ennek a rengeteg szerepnek az eljátszására?
− Tudja, hatalmas kihívás volt ezeknek a szerepeknek az életre keltése a gyökereiktől. A legtöbb emberről azt gondolom, hogy már egész kicsi korától fogva hazugságban él. Scrooge hazugsága az, hogy nem érdemli meg a szeretetet. Ezért nem engedheti meg magának azt, hogy higgyen a szeretetben, hiszen őt sem szeretik. Ahogy mondják, innen szép nyerni. Azt akartam, hogy az életvitele először jóvátehetetlennek tűnjön, ami elég nehéz feladat. Főleg azután, hogy az ember már annyiszor látta, hallotta ezt a történetet. De szerintem sikerült. A számtalan szereplőt életre kelteni azonban tényleg komoly feladat volt, és nekem személy szerint nagyon fontos, hogy az angolok élvezzék ezt a történetet, hiszen ez az övék.
l Alakított már népszerű mesehőst korábban is (A Grincs című filmben). A mostani nem jelentett komolyabb kihívást? Nem érezte úgy, hogy nagy a tét, hiszen egy évről évre ismételt történetről van szó?
− Nagy kihívást jelentett, hogy már annyiszor feldolgozták a történetet. Szeretném azonban néhány év múlva azt mondani, hogy ez a változat sikerült a legjobban. Az embereknek persze lehet eltérő véleményünk róla. Szerintem roppant jól sikerült munka, és szinte alig volt bennem feszültség, mert remek kezekben voltam. És persze a technológia, és annak minden lehetősége, amellyel ez a film készült, lenyűgözött. Most, hogy már láttam a filmet, sokat tanultam. Amikor készült, úgy éreztem, nagyjából tudom, mit csinálok. Így, hogy már láttam a filmet, és hogy mi lett belőle, szívesen csinálnék ilyet újra, mert ez egy csodálatos művészeti forma.
l Mi alapján döntött, amikor a különféle akcentusokat kiválasztotta a karácsony szellemeihez?
− Scrooge-nál azt akartam, hogy a kiejtés előtérbe kerüljön. Kicsit el is túloztam. Arra gondoltam, hogy egy olyan ember, mint Scrooge, biztos nagyon ügyel a helyes kiejtésre. Azt is akarta, hogy a szavai penge élesek legyenek. Az eljövendő karácsony szellemének hangjánál szerettem volna tisztelettel fejet hajtani Marcel Marceau előtt. A jelen karácsony szellemének yorkshire-i akcentusa volt, mert úgy véltem, ő áll az átlagemberekhez legközelebb. Az átlagember szeret ünnepelni, és élvezi a karácsonyt. Most komolyan, senki nem élvezi úgy ezt az ünnepet, mint a kisember. Ezért gondoltam, hogy ez az akcentus jó lesz. Ami pedig az elmúlt karácsony szellemét illeti, ott az ír akcentust használtam, ezt a nagyon kedves, álomszerű beszédet, ami egyfajta tiszteletadás is volt az ír őseimnek. Itt jobban beleadtam magamat is.
l Hogy sikerült ezeket az akcentusokat elsajátítatnia?
− Igen sokféle módon, de ezeket mind egy nagyszerű beszédtanár, Barbara Berkery felügyelte. Felbecsülhetetlen segítség volt. Nagyon sokat köszönhetek emellett kollégámnak, Cary Elwesnek is, aki mindig beszállt, és végszavazott nekem, amikor két szereplőt játszottam egy jelenetben. Igazán nagy áldozatot hozott nekem, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyszerű ember!
l Steve Starkey, a producer azt mondta, hogy Robert Zemeckis rendezőnek mindenki számára volt valami extra feladata. Mi volt az öné?
− A T-póz, vagyis az a póz, amit mindig fel kellett vennem, azt kiáltotta a rendező, hogy „felvétel”. (Feláll, és széttárja a karjait.) Így rögzítették az adatokat, hogy a számítógép felismerje azokat. Vagy legalább is mindenkinek ezt mondta. Én személy szerint azonban úgy éreztem, megnyertem a főnyereményt. Ami az extra feladatot illeti, az igazi kihívás a technika volt. Egy olyan világot kellett életre keltenem, ami csak a fejemben létezett. Ez tényleg komoly feladat, hiszen furcsa dolog a partneredre figyelni, miközben a fejedből két fémrúd áll ki, amin négy HD-kamera van, mindez ilyen közel (széttárja picit az ujjait) az arcodhoz. Szóval, vannak nehéz feladatok, ugyanakkor bámulatos előnyök is, hiszen így egy egész jelenetet fel lehet venni. Egy nap akár húsz jelenetet is felvehetsz. Ez őrület! Olyan, mint színdarabban játszani. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg az egész szöveget meg kellett tanulnom a forgatás előtt.
l Voltak-e aggodalmai amiatt, hogy Scrooge karakterét a saját képére formálja?
− Ez hatalmas felelősség, hiszen ez az egyik legnagyszerűbb történet, amit valaha írtak. De abban is biztos voltam, hogy ha hű leszek önmagamhoz és a szerepértelmezésemhez, és onnan építem fel az egészet, akkor maga módján mégis minden eredeti lesz. A legfontosabb dolog, amit valahogy bele akartam csempészni a szerepbe, az a furcsa, lelki savas reflux érzése, ami olyan nagy pusztítást tud végezni az ember agyában, testében és lelkében. Szóval, ezzel indítottam… hogy ezt érezzem. Azt éreztem, hogy ha csak hű maradok a gondolataimhoz, amit a karakterről megéreztem, akkor valami egészen új fog előbukkanni. Nem a magatartásában, de Scrooge nagyon hasonlít édesapámra. Ez egyszerűen kísérteties számomra. A családom frászban lesz, ha meglátják a filmet! Ha elvesszük a hegyes orrot meg az állat, ő az apám! Most már el tudom képzelni, hogyan fogok kinézni idősen.
l Ön szerint mindenki megérdemel még egy esélyt, mint Scrooge?
− Minden bizonnyal! Személy szerint nem hiszem, hogy van olyan ember, aki menthetetlen, ha megfelelő körülményeket biztosítanak neki a változáshoz. Ebben mindenki reménykedhet. Ezért örökérvényű ez a történet… Minden évben ugyanazokon megyünk keresztül: ki vagyunk téve a gazdasági körülményeknek, a személyes gondjainknak, gyűlöletnek és az intoleranciának. De ez a történet mindig helyre rakja az embert. Nem nézheted meg úgy, hogy ne mozduljon meg valami benned. Ez a varázslatos benne. Azt adja, amire az ünnepek alatt szükségünk van, és a végén csodálatos időt töltünk egymással.
l Van önben Scrooge?
− Én alapvetően egy amolyan, élni és élni hagyni típusú fickó vagyok, de el kell mondjam, hogy most azért vagyok itt, hogy Robert Pattison szívébe tőrt döfjek! Ő egy élő halott! Nosferatu!

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!