Lorán Lenke boldog embernek érzi magát

l A Mikroszkóp Színpad Akarsz róla beszélni? című új kabaréjában egy kupleros nőt játszik.
– Nagyon sikeres a jelenet, amiben szerepem szerint arról beszélek, hogy az én időmben, amikor még rosszlány voltam, mi történt.
l Miközben annak idején már a Vidám Színpadon is főleg jelenetekben lépett fel, vágyott volna arra, hogy hősnőket játszhasson?
– Soha nem vágytam semmi klasszikusra, bár játszottam például a Képzelt betegben, Az üvegcipőben. Mindkettő nagy élmény volt.
l Eredetileg a Balettintézetbe járt. Miért nem lett táncos?
– Mert nem bírtam a fegyelmet, rendbontó rosszaság voltam. Nádasi Ferenc balettmester mondta nekem, „jobb lenne, ha te kalapszalont nyitnál a Váci utcában”. Akkor megsértődtem, és eljöttem.
l Az elhízás is fegyelmezetlenség?
– Családi alkat. Nem vagyok kövér, de duci az igen. Amíg táncoltam, énekeltem, sokat mozogtam a színpadon, karcsú voltam. Utána pedig jöttek a kappanhájak.
l Ez viszont meghatározza, hogy milyen karaktereket játszhat.
– A kövérség nem azt jelenti, hogy ott kezdődik a humor. Az a belsőből jön. A hitelesség a fontos.
l Mégis, a duci színészekre általában kapásból komikus szerepet osztanak.
– Ha a duci színész mond jókat, esik fenékre, eszi le magát, ezt a közönség szereti, azt mondják, „de édes“. Ezért népszerűek a duci színészek. Ha egy sovány színésznő leeszi magát, azt szörnyűnek tartják.
l Soha nem akart nagyon lefogyni?
– Nem, de nem akartam meghízni sem. Így alakult, mert én szeretek jól enni, jól élni. Nem tagadok meg magamtól semmiféle finomságot, és ez bizony a dekák növekedésével jár.
l Egyszer már elmesélte nekem, hogy hajnalig nézi a tévét, és közben rendre eszik.
– A tévé és a jégszekrény között megy az ingajárat éjjel fél háromig. Finomságok vannak a hűtőben. Például francia vörösbor, libazsíros kenyér. Aztán visszaülök a tévé elé, majd megint kimegyek a konyhába.
l Az orvos időnként nem akarja megfegyelmezni?
– A fiam és a menyem időnként elkapnak és elvisznek az orvoshoz. Megkapom az irányítást, hogy például kevesebb vörös húst egyek. De hát azért mindig mindent nem tartok be. Kicsit sumákolok.    
l Már többen elmesélték, hogy mondjuk búskomoran ülnek az emberek a színésztársalgóban, ön bemegy, és egyből vidámságot csinál. A derű kapásból jön önből?
– Kapásból. Ha rosszkedvem van, azért, hogy jókedvű legyek. Ha pedig jó kedvem van, akkor meg ráteszek egy lapáttal.
l Ha mondjuk teljesen búskomor, akkor is egy pillanat alatt fel tudja dobni magát?
– Nem vagyok búskomor. Egyetlenegy dologgal foglalkozom, mert a nyolcvanharmadik évemben járok, hogy minél később jöjjön el hozzám a kaszás, és minden különösebb bejelentés nélkül érkezzen. És ha ez a vágyam teljesülni fog, akkor én egy boldog öregasszony leszek.
l Tényleg soha nem került a padlóra?
– Tényleg. Nálam otthon mindig megállás nélkül szól a zene, nézem a televíziót, kijárok a konyhába. Ha pedig játszom, akkor figyelem az órát, hogy mikor kezdjem el festeni magamat, és tegyem meg a nagy utat az utca egyik oldaláról a másikra, merthogy szemben lakom a Mikroszkóppal.
l A férje, Kozák László is színész volt, ez nyilván szakmai szempontból is sokat jelentett.
– Meg tudtuk beszélni egymással a dolgokat. Soha nem engedtem meg neki, hogy a premierre jöjjön el, csak a huszadik, huszonötödik előadásra, és még akkor is ideges voltam, hogy milyen rossznak lát. De általában ő azt mondta, hogy „én Kozák László vagyok, és arról híres, hogy Lorán Lenke a feleségem”.
l Zavarta őt, hogy ön ismertebb nála?
– Nem zavarta, egész más szerepkörünk volt, ő drámákban játszott a Vígszínházban.
l Tévészerep már nem nagyon adódik?
– Rengeteget tévézek, interjúkat adok ingyen, hiszen engem mint matuzsálemet tartanak számon. De hogy én a tévézésből, mint színésznő megéljek, az talán IV. Béla idejében fordult elő utoljára.
l De úgy tűnik, hogy olyan nagyon ez sem zavarja. Rendületlenül jókedvű.
– Ameddig van egy kis hely számomra a színházi palettán, és igényt tartanak rám, addig én boldog embernek érzem magam.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!