Távkapcsoló

Medveczky Balázs, a Magyar Televízió ügyvezető alelnöke érdekes figyelemfelhívó médiaroadshow-ba kezdett az utóbbi időben valóban példátlanul pocsék anyagi helyzetbe került köztévé megmentésére. A héten „felajánlotta lemondását”, olyan feltételekkel, mint hogy a működőképesség fenntartásának megfelelő biztosítása esetén átadja az ügyvezetést annak, akit a kuratóriumi elnökség valameny-
nyi frakciója teljes egyetértéssel nevez meg. Azért jobb ez, mint egy Móricka-vicc, mert köztudott, hogy a kuratórium már hatszor nem tudott tévéelnököt választani, nem hogy teljes egyetértéssel, még kétharmadnyival sem. Ezen pedig az se segít, ha kigolyózzák Medveczkyt. Az alelnök azzal ijesztgetett, hogy jövőre el fog sötétülni a köztévé, és január 1-jétől nem tudják fizetni a dolgozók bérét sem. Jujj. Remélem azokét nem, akik milliós fizetéseket vesznek fel úgy, hogy be se dugják az orrukat a munkahelyükre. Egyébként pedig azt mondják, a köztévé dolgozóinak fizetésére állami garancia van.
Kíváncsi voltam, vajon Medveczky alelnöknek milyen egyéb, meggyőző indokai vannak arra, amiért nekünk továbbra is finanszíroznunk kellene a köztévét, miközben minden okunk meglenne, hogy feloszlassuk és eladjuk az egészet (az m2-t akár már holnap), majd a helyét behintsük sóval. A közszolgálati feladatokat meg átvehetné például a Duna Tv. A Ma Reggelben Betlen Jánosnak adott interjúja azonban ismét ellentmondásos volt. Betlen először egy ötperces, önfeledten csapongó kérdéssel felvázolta a helyzetet, majd a vezérlőt meg a kamerákat hiányolta a stúdióból, mire Medveczky felvilágosította, azok 30-40-50 éves kamerák meg eszközök voltak.
A kérdésre, miszerint pazarlóan gazdálkodik-e a Magyar Televízió, elmondta, hogy '97 óta az előző menedzsmentek 50 milliárd forint veszteséget halmoztak fel, ám 2005 óta a Magyar Televízió pozitív szaldóval gazdálkodik. Valóban, már annak is örülnünk kell, ha nem buknak nagyobbat, mint a szőke nő a sztriptízpókeren. A közszolgálati tévére meg amúgy sem illik haszonállatként tekinteni, hogy majd még egyszer bevételt is hoz. Azt ugyan nem értem pontosan, hogy képes a sugárzási díj áfafizetési kötelezettséget „keletkeztetni” a Magyar Televíziónál, de biztos csak nekem nem egyértelmű, mert a riporter sem feszegette a kérdést.
„Hogy racionalizáljunk tovább, hogy fejlesszünk műszakilag, hogy racionalizáljuk a létszámunkat, hogy racionalizáljuk a működésünket, ha egyszerre vonnak ki mindent?” – kérdezgette felhevülten Medveczky. A műszaki fejlesztés igen, ám a kéjes gyönyörrel emlegetett racionalizálás nem feltétlenül pénzigényes, sőt. De hát valamit mondani kell, hogy mire kéne az a tízmilliárd forint, ami most úgy tűnik, nem néz ki a Magyar Televíziónak. Regionális stúdiókra, vallási, kisebbségi és nemzetiségi műsorokra, és persze különösen a következő évben, választási műsorokra – sorolta Medveczky. Nem vagyok biztos benne, hogy a regionális stúdiók fenntartása a mai világban még korszerű modell. Az egy dolog, hogy a BBC-nek telik rá, és fenntartja az övéit. Ha meg nem lenne az M1-en kívül még vagy négy vallási, kisebbségi, nemzetiségi műsorokat sugárzó csatorna, komolyan aggódhatnék.
De miért bántja mindenki a Magyar Televíziót? Betlen szerint a Szocialista Párt itt el akart valamit érni és amikor ezt nem tudta elérni, akkor történtek ezek a dolgok. „Éreztél olyat, hogy nyomást akarnak rád gyakorolni, hogy nevezd ki, nevezd ki azt és ezt nem teljesítetted és ezért van ez?” – kérdezte Betlen. „Hát mindig volt, amikor a választás volt, azt mindig megéreztük. Mindig vannak ilyen típusú nyomások, ilyen típusú kérések. Valószínűleg én egy rossz figura vagyok, tehát nem voltam hajlandó ennek a nyomásnak engedni. […] Egyszerűen ellenálltam és egyszerűen, amikor odáig jutott a helyzet, hogy nem volt hiteltender, nem volt, bekerült a költségvetési törvénytervezetbe ez a 7,2 milliárdos elvonás, akkor olyan gazdasági intézkedéseket hoztam valóban közgazdasági alapon, amelyek úgy érezték, hogy ez őket sérti, ez nekik fáj” – magyarázta a feddhetetlen alelnök, hogy egyszer csak bekeményített és legyalulta a Nap-keltét a képernyőről, még inkább felbosszantva azokat a köröket, amelyek amúgy sem voltak túl lelkesek iránta. De hát ugye ezért a kis akcióért nem csak az ellenzék lehetett neki hálás…
„Hát ők azt mondják, hogy gyakorlatilag átálltál a Fideszhez, áthárítottad a Fideszre” – fogalmazott Betlen, akinek megnéztem volna, mi zajlott ekkor a fejében, hiszen még meg sem melegedett új műsorában. „Hát nézd János, hogy ha ez így lenne, akkor valószínűleg narancssárga nyakkendőbe jöttem volna” – vágta rá erre az alelnök. Bár elég bénácska magyarázat, és kicsit emlékeztet a van rajta sapka, nincs rajta sapka képletre, nekem is úgy tűnik, hogy inkább mindenkibe egyformán beleharap, mint hogy bárkihez is odasündörögjön. Valamiféle elkötelezettség talán csak munkál benne, mert ahogy mondja, nem állhat fel székéből, amikor éppen ellehetetlenülni látszik a televízió.
Ha a köztársasági elnök ügye óta nem lennék csöppet szkeptikus az olyan erkölcsi tótumfaktumokkal szemben, akiknek megválasztása franciásan szólva kétes körülmények között történt, könnyebb lenne elhinni neki, hogy valóban csak a szakmai meg a szigorúan „közgazdasági” okok vezérlik mostani tetteit. Különben is, többször pislogott, amikor a narancssárga nyakkendőről beszélt…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!