Azurák Csaba egy hét múlva búcsúzik a Naplótól

„Állhatnék még ott, két-három évig, de mindent megcsináltam már. Miniszterelnöki interjúkat, választási, krimi-, kalandriportokat, külföldi forgatásokat. Egy idő után csak ismételni tudnám magam. Reményeim szerint tisztességgel helytálltam, az én szerepem itt befejeződött” – tette hozzá. „Ami a szakmai szempontokat illeti, számomra nem fér össze, hogy hétköznap tárgyilagos, objektív hírolvasó legyek, hétvégén pedig szubjektívebb magazint vezessek. Arról nem is beszélve, hogy hétből hat napot nem szeretnék a képernyőn lenni. Egy kicsit nekem is elegem lenne Azurák Csabából...” – nevetett.
A híradós műszaki szakközépiskolába járt, ami finoman szólva eléggé távol állt tőle akkor, és azóta is. „Tizenkilenc éves koromig semmilyen jó ötletem nem volt. A kilencvenes évek elején ez volt a jelszó: számítógép. Annyi előnye azért volt az informatikai képzésnek, hogy kiderült, mi az, ami soha nem akarok lenni. Később Fehérváron jelentkeztem kommunikáció szakra. A városi tévénél voltam gyakorlaton, emlékszem, először az operatőri munkába szerettem bele. Ezt követően a Magyar Rádióhoz kerültem, annak ellenére, hogy mindenképp a televízió-
nál szerettem volna kikötni. Később nem bántam a dolgot: a Krónikánál töltött négy év alatt megtanultam a hírszerkesztést, az interjúkészítést, ezután hívtak a TV2-hez riporternek. Sokan vannak ebben a szakmában, akik egész életükben majd’ megvesznek azért, hogy képernyőre kerüljenek. Összetehetem a kezem, hiszen én sosem jelentkeztem egyik műsorvezetői munkámra sem, az egyik hozta a másikat. Mindig büszke voltam arra, hogy egészen alulról indultam. Kávéhordás, asszisztensi feladatok – így kezdtem. A Naplóba szerkesztő-riporternek vettek fel, majd Sváby András megkért, hogy ha szabadságon van, vagy beteg, ugorjak be helyette. Én voltam az új fiú a csapatban, nagyon meglepett a dolog, de örömmel vállaltam. Ezután jött a Jó estét, Magyarország!, a Mutató, a Mokka, a Napló állandó műsorvezetői széke, és most a Tények. Még emlékszem, első műsorvezetésem egy nyári este volt. Bedobtam előtte egy felest, de még így is iszonyatosan remegett a bal lábam. Miközben az első beköszöntőket mondtam, arra gondoltam, milyen jó, hogy nem látnak be a nézők a pult mögé. Fél percig tartott a pánik, majd egy csapásra elmúlt” – mondta a tévés, akinek meg sem fordult fejében, hogy a szórakoztató műfajban is kipróbálja magát. „Nem tudok ügyeletes jópofa lenni. A humorom azt hiszem, másfajta, mint amit a közönség értékelne. Tisztában vagyok azzal, hogy sosem lesz belőlem Till Attila.”
Azurák Csaba ma már a Tények egyik műsorvezetője, döntését sokan furcsállották. „Voltak, akik azt mondták, hogy a riport izgalmasabb műfaj, mint a hírolvasás. Lehet benne igazság, de a legmagasabb presztízse a híradós műsorvezetésnek van. Oda már úgy kell beülni, hogy elfogadják az embert, hogy elhiggyék, amit mond. A híradós műsorvezetőknek kell, hogy súlyuk legyen, mert a fél ország figyeli őket. Az ár a Mokka és a Napló leadása, a döntés érzelmileg nagyon nehéz volt, de a mérleg a Tények fele billent. Nem minden nap kérdezik meg az embertől, akar-e esti, nagy híradót vezetni” – magyarázta. „Bele kellett tanulnom ebbe az új világba, mert bár a rádióban híradóztam, de a napi rutin hiányzott a kezdésnél. Sok újdonság nem ért, azonban egy hét mindenképp kellett, hogy hozzászokjak a napirendhez, a felgyorsított tempóhoz, a rövidebb reakcióidőhöz. Mindenképpen saját magam adom a Tényekben, de a szabályok kötöttebbek, mint a többi műsorban. A Napló a nyakkendő nélküli, a Tények a nyakkendős műfaj. Öltöny, ing azonban mindkettőhöz kell. A híradóban nem lehet túl sok érzelem az arcomon, nem használhatok öncélúan jelzőket, rejtve sem kommentálhatom a híreket. De nem leszek ettől más ember, nem arról van szó, hogy egy faarcú Azurák Csaba beszél a tévében. Idősebb kollégák szerették volna már rám erőltetni, hogy találjak ki magamnak valamilyen egyedi frizurát, testtartást, vagy köszönést, de nem fogadtam meg a tanácsukat. Sosem tanultam, hogy milyennek kell lennem a képernyőn, most sem fogom megerőszakolni magam. Általában a „helyes srác a szomszédból” jelzővel illetnek, elárulom, félig-meddig ilyen is vagyok!”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!