Mégsem marad el a karácsony

Meg is örült Klárika a héten, hogy a november végi távhőszámlájuk kurtább a vártnál egyhavi alapdíjjal. Így bô ötezerrel több jut fenyőre, a srácok is kaphatnak legalább egy közös játékot, nemcsak az „úgyis muszáj” ruhát, cipőt… Két ajtóval odébb Ági csak ennyit mondott: – Mi megegyeztünk, a családban mindenki mindenkinek legfeljebb két és fél ezerért vásárol.
A GfK Hungária Piackutató Intézet a minap közzétette adatait a magyar háztartások karácsonyi költekezéséről, ami az évek előrehaladtával egyre szolidabb; 2006-ban még 25 százalékkal adtak ki több pénzt az év utolsó havában, mint a többiben, 2007-ben 20, tavaly pedig már csak 16 százalékkal jutott több. És idén nyakunkon a válság… Vajon lesz most is gyertyafényes, csillagszórós, bejglis karácsonyunk? Futja majd fára, s alá szép ajándékokra?
– Nem marad el idén sem az ünnep, de könnyen elképzelhető, hogy a korábbiaknál szerényebb lesz a legtöbbeknek – így Gillemot Katalin, az Auchan Magyarország üzletlánc szóvivője. – Azt viszont most nehéz lenne megjósolni, hogy az üzleteinkben mennyivel lesz szerényebb ez a szezon. Az idei piaci tendenciák azt mutatták: a hónapok második felében már csak a legszükségesebb dolgokra költöttek az emberek, s önmagában az a tény, hogy november második felében még nincs igazi karácsonyi bevásárlóhangulat, nem meglepő; már tavaly is, amikor ideért a válság előszele, hasonló volt a helyzet. Ez a november a forgalmát tekintve inkább egy átlagos hónapra hasonlít, mint egy ünnepire; nem nő olyan dinamikusan a nem élelmiszer kategóriába tartozó termékek eladása, mint ilyenkor várnánk. Arra számítunk, hogy az ajándékok beszerzése jórészt decemberre tolódik át. A karácsonyi időszakban évek óta nagy akciókat kínál minden áruházlánc és szakáruház. Már nálunk is a polcokon, a gondolákban van az ajándéknak szánt áru, de a tapasztalatunk szerint most eltolódott a keresletben az arány a praktikus olcsóbb ajándékok, például a háztartási – konyhai és fürdőszobai – cikkek, a kisgépek, a kozmetikumok és feltűnően a könyvek, CD-k, DVD-k felé. A nagy értékű holmik még nem kelendőbbek, mint máskor; ezekből körülbelül annyi fogy, mint az év bármely más hónapjában. Az egyetlen kivétel a játék; a gyerekek karácsonyi ajándékán nemigen spórolnak; a korábbinál szélesebb ezek választéka és ársávja is, s kétféle slágercikk máris jól látszik: szépen fogynak az olcsóbb plüssjátékok s a müncheni játékkiállításon díjazott és a nagycsoportos óvodásoktól a kamaszokig mindenkinek vonzó Bakugan társasjáték is – ami viszont több mint 6 ezer forintba kerül. A Mikulás-figurák és más ünnepi édességek idén is kelendők, de az előrejelzéseink szerint ebben a szezonban többet visznek majd a Mikuláshoz kevésbé köthető, ám nagyobb használati értékű táblás csokikból. A karácsonyi nagybevásárlás pedig csak hetek múlva esedékes – az ezüst- és az aranyvasárnap szokta vinni ebben a prímet. Remélem, az áraink és a választékunk végül legalább annyi vevőt és akkora bevételt hoznak majd, mint tavaly karácsonykor, még ha most kevesebben is vesznek igénybe áruvásárlási hitelt, és ők tényleg csakis a nagyobb beruházásokhoz.
– A vásárlók pénztárcáját, s a kereskedelmi forgalom alakulását tekintve nem épp kedvezők az előjelek – fejtegeti Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. – A gazdasági válság nyomán visszaesett a lakosság fogyasztása, és nemcsak a vásárlása, hanem az is, amit mozira, színházra, vendéglőre költött. Kisebb a vásárlóerő, s emiatt az élelmiszereknél a második félévben már 7-8, az iparcikkeknél átlagosan 10, de a tartós műszaki cikkeknél és a bútoroknál már 15 százalék körüli volt a forgalom csökkenése – ennyire pedig nem számítottunk. Nincs statisztikánk a kifejezetten karácsonyi költekezésről, de tény: tavaly decemberben, a legerősebb hónapban a teljes hazai kiskereskedelmi forgalom 856 milliárd forint volt – benne az élelem, a ruházat, az iparcikkek, az ajándékok, de még az új autók s a benzin is. Ez az összeg idén kisebbnek ígérkezik, a legóvatosabb becslések szerint is legfeljebb 825-830 milliárdot érhet el a kiskereskedelmi értékesítés. S bár ez elmarad a tavalyitól, de csak 3-4 százalékkal, azaz kevesebbel, mint amenynyire a korábbi hónapok adatai alapján számítani kellene. Elvégre karácsonyra az is tartalékol némi pénzt, vagy igényel kisebb áthidaló hitelt, akinek már cincog a fillér a zsebében. Hiszen valami ünnepi vacsora azért lesz az asztalon, valami ajándékot vesznek, s bizonyára többet is költenek, mint máskor. Én abban bízom, hogy a december a válságban is erősebb hónap lesz az előző 11 hónapnál, még ha nyilván gyengébb, szerényebb is a korábbi decembereknél. Nekem négy gyermekem van, s idén bizony jól be kell osztani nálunk is a karácsonyra szánt pénzt.
– Nem az a kérdés, hogy lesz-e karácsony, hisz’ két évezred óta mindig volt és most sem marad el, hanem az, hogy milyen lesz – fog a szóba Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, aki azt vallja: az ünnep minősége az ünneplőkön, az ő lelki hozzáállásukon múlik. – Több millió ember él a létminimum alatt vagy ahhoz közel; a nagycsaládosok 80 százaléka is közéjük tartozik. De ha törekszenek rá, hogy a nehezebb körülmények között is szép karácsonyuk legyen, akkor az is lesz! S a siker korántsem azon múlik, hogy mennyi pénzt költenek rá. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy nem rázott meg a tavalyi hír: voltak famíliák, ahol még az ünnepi asztalra valóhoz is személyi hitelt vettek fel. Sőt, attól tartok, talán idén még többen kényszerülnek rá, ami elkeserítő. De azért senki ne higgye, hogy ha nagyon szegény egy család, akkor nem lehet meghitt és örömteli az ünnepe! Hisz’ vannak ajándékok, amiket bárki maga készíthet el; ezek nagyon kevésbe vagy egy fillérbe sem kerülnek – mégis szívet melengetők. A fenyőfa helyett néhány ág is megteszi, a díszeket is öröm együtt készíteni, ahogyan a mézeskalácsot is sok családban közösen sütik – s ez még közelebb hozza egymáshoz az amúgy összetartozókat. Persze, tudom: a szegénység, az elszegényedés nem családbarát körülmény, de a nagycsaládosok sokaknak példát mutathatnak abból: tényleg nem minden múlik a pénzen. S a népesebb családokban – ahol máskor is többfelé oszlik el minden, amijük van – nagyobb az összetartás, több a szeretet, erősebb a kohézió. Emögött pedig az húzódik meg, hogy a nagycsalád minden tagja jobb alkalmazkodásra kényszerül. S ez segít nekik a mostani válságos, nehezebb időkben is, amikor a korábban elért fogyasztási szintet sokan már nem tudják tartani. Az ilyen szemlélet segíthet másoknak is. Ne irigyeljenek senkit, ne is azt nézzék, mi az ajándék, hanem azt: mennyi szeretettel adják… Mi együtt ünneplünk a négy gyermekünkkel, a nagyszülőkkel, s már most készülődünk rá. És arra is, hogy előtte még végigjárjuk a baráti családokat egy betlehemes játékkal – nekik ezt adjuk.
– Ünnep természetesen lesz, de nem olyan, mint amilyet eddig megszoktunk – vélekedik Forgács Attila pszichológus, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommuni–kációelméleti Intézetének igazgatóhelyettese. – Megérkezett hozzánk a gazdasági krízis és már nemcsak gondolkodnak róla az emberek, hanem a pénztárcájukon is nagyon erősen megérzik. Tavaly ilyenkor még bőkezűen – talán a felsejlő helyzetre fittyet hányva, felelőtlenül is – költöttek ajándékokra, hisz’ akkor még könnyebben vissza tudták fizetni a hatalmas kölcsönöket. Erre azóta már sokan képtelenek; családok ezreinek a büdzséje összeomlott, nincsenek felélhető tartalékaik, s egyszerűen már nincs miből költeniük. Arról nem is szólva, hogy akiket nyomaszt a felhalmozódott adósság, azok újabb kölcsönöket nem tudnak – vagy még ha tudnának is, „biztonsági okból” akkor sem akarnak – felvenni.
Milyen karácsonyunk is lesz? Azt hiszem, legalább háromféle. Kevesen, akik igazán tehetősek, most is úgy fognak ünnepelni, és ajándékokat venni, ahogyan eddig. A többség számára pedig lesznek olyan karácsonyok, amelyek végre a szeretetről fognak szólni, és nem a költekezésről, de lesznek olyanok is, ahol kiélezi majd a pénztelenség a konfliktusokat, és nagyító alá kerülnek a korábban meg nem oldott problémák. Az a félelmem, hogy amit a társadalomból most „kiolvashatunk”, a magasan lévő, de alig-alig kielégített vágyak, a végletekig kiélezett, felnagyított ellentétek, a meg nem értések begyűrűznek a családokba, és megrontják az ünnepet. A családon belüli politikai viták is felhevülhetnek az ünnep néhány napján – s a szeretet óráit pokollá tehetik. Biztosra veszem: leszek otthonok, ahol nemcsak az ajándékozás, de a karácsonyi vacsora is elmarad, vagy ha nem, akkor sem a figyelmesség uralja majd a légkört, hanem feszültségektől, vitáktól lesz terhes. A szeretetteljes ünneplésre leginkább azoknak van esélyük, akiknek nincsenek most sem nagy anyagi problémáik, s azoknak, akik már régóta kénytelenek nagyon szerényen élni és ünnepelni; ezt kibírták és „hozzáedződtek” – így mindenki beéri a többiektől apró figyelmességgel és persze bőven áradó szeretettel. A válságot most hatalmas érzelmi károk kísérhetik, mert bizony nagyon sok család ez alkalommal szembesül a gazdasági kihívással először, és kérdés, hogy ők kibírják-e. Ha nem, akkor a karácsony akár vízválasztó is lehet számukra. Nálunk? Nyilván lesznek kisebb ajándékok, amiket valószínűleg mindenki az utolsó pillanatban vásárol majd meg. De a mi családunk karácsonyait eddig sem a nagy, drága ajándékok jellemezték, hanem a kicsi, de nagyon személyes figyelmességekről.
Vajon Nagykarácsonyban nagy lesz-e a karácsony? A Mikulás, Pirker Gyula Miklós – a finn Jolupukki kollégája – lapunknak így felelt: – Máris nagy! Október vége óta naponta 3-400 gyermek jön el a Mikulásházba és Miklós nap táján – december első hétvégéjén – ismét legalább 1500-2000-en lesznek. Ma, vasárnap nyitom meg az ünnepi postát. Nem lehet akkora baj, hogy Nagykarácsonyban ne legyen nagy a karácsony, és én mindent meg is teszek azért, hogy ha lehet, másutt se legyen kicsi.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!