… talán kezdeném a számomra egyik legfontosabbal, Darvas Szilárd most lenne 100 éves. Persze most – és ez számomra furcsa – meg kell magyaráznom, ki is volt ő. Író, költő, konferanszié, 1948-tól a Ludas Matyiban (humoros hetilap) jelentek meg humoreszkjei, majd konferálni kezdett a Pódium Kabaréban, a Budapest Varietében, a Vidám Színpadon, sőt, még a Bábszínházban is, egy bábokkal előadott kabaréban.
Aztán, rá egy évre lelépett a földi kabarészínpadról, tudván: a konferansziék nem szoktak sok időt tölteni a függöny előtt. Alig volt 52 éves. Most lenne 100.
Ha már a számoknál tartunk, ezen a héten játszottuk a Játékszínben háromszázadszor a „Hotel Plazát”. Ritka nagy szám ez manapság, meg kéne becsülni. De hát a kutya sem törődött vele, gondoltam, én legalább elvakkantom magam itt és most.
Persze lehet, hogy nincs hírértéke, és ha belegondolok, hogy a legfrissebb hír, hogy a Margit-híd átadása természetesen késik minimum egy évet, akkor tényleg ki a fenét érdekel a siker?
Most hosszan értekezhetnék arról, hogy mi számít szerintem sikernek. Talán az, hogy kedden délután másfél óra alatt tettem meg egy tízperces autóutat, mivel egy lerobbant autó álldogált az Árpád-híd belső sávjában, megbénítva a közlekedést. Nem jött autómentő, fürge közterület felügyelő, készséggel bírságoló rendőr. Csak idegbeteg, dudáló autósok.
Vasárnap más volt a helyzet. Szívmelengető, „régi szép időket” idéző vonulás volt, beöltözve, fehér lóval Buda másik szögletében. Vitéz tengernagy urunk bevonulásának évfordulóját ünnepelték, aki oly sok szép emléket hagyott egy vesztes háború és maga után.
Közben olvasom, hogy a néhai olasz diktátor, Mussolini agyának darabjait árverezték el az interneten 15 ezer euróért. Hitler éjkék Mercedes 770 típusú autóját megvette egy orosz milliárdos.
Mi mennyivel olcsóbban megússzuk! Elegendő hozzá egy fehér ló… És Darvas Szilárd most lenne 100 éves. Lenne?...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!