Rózsa György a maradandóbb értékek felé fordul

„Egyre inkább vonz, hogy olyasmivel foglalkozzak, ami érték, megmarad az utókornak, vagy aminek készítésében örömöt lelek” – mondta. „Ma már nem vezetnék újra vetélkedőt, legalábbis olyan műsort nem, amit vetélkedőnek csúfolnak – pedig épp a hét elején kértek fel egyre. Azt látom, hogy manapság egyre-másra buknak meg a honosított vetélkedők. A csatornák elfelejtik, hogy előfordulhat, nem minden országban ugyanaz a nézői ízlés, a gondolkodás” – magyarázta. „Szerénytelenül magam is Aranycsapatnak hívom ezt a négyest: Vitray, Egri, Vágó, Rózsa. Minden évben fejenként legalább két-három új játék ötletét, szisztémáját kellett kidolgoznunk. Ez harminc évig remekül működött, nem kellett külföldi licenceket vásárolni. Nehezen akarom elfogadni azt a butaságot, hogy mind a négyünknek egyszerre elment az esze! Kapcsoltam, LEG…LEG…LEG…, Legyen Ön is milliomos!. Tizenegy év, tizenhét év, nyolc év. Ilyen hosszú szériák voltak ezek. A kereskedelmi tévék meg inkább kidobják a pénzt öt adásért. Tapasztalatból tudom, irgalmatlan nagy összeget kell kifizetni a külföldi licencekért. A Zsákbamacska is ilyen műsor volt, de ha arra ráismert volna a gazdája... Most már elárulhatom, ennyi
év után, hogy egészen új hazai formát adtunk a Stefan Hatos úrtól megvásárolt ötletnek, annak ellenére, hogy tizennyolc országban futott egyszerre akkoriban a vetélkedő” – mondta. „A televíziós vezetők gondolkodását kellene megváltoztatni ahhoz, hogy kitörjön az ország a külföldi műsorok bűvköréből. Az igazi műveltségi vetélkedőknek pedig egyelőre esélyük sincs visszatérni. Egy mai vetélkedőben normális, épeszű kérdést lehetetlen feltenni. A televíziós pénznyerő automaták arról szólnak, hogyan lehet kikerülni valahogy a szerencsejáték-törvényt. Olyan kérdéseket tesznek fel, hogy Petőfi Sándor nő volt, vagy férfi. A magyar játékos meg elküldi SMS-ben mindkét megfejtést, hogy nagyobb esélye legyen nyerni...” – nevetett keserűen a műsorvezető. „A show-műsorokban pedig olyan kérdéseket adnak: hogy hívják a malájok gatyáját malájul? Egyes, kettes, iksz, pont mint a totóban. Nincsenek logikai feladványok, nem szükséges az olvasottság, az intelligencia. A Kapcsoltam idejében a tudást még nagyra becsülték, megadták a rangját. Vagy ha visszaemlékezünk Vágó István Mindent, vagy semmit című műsorára, ahol továbbjutós rendszer volt, a sokáig bentmaradó játékosok híresek lettek, sztárként kezelték őket – az eszük miatt. Ma a nyeremények nagysága óriásira nőtt, sokaknak állandó kereseti forrásuk a tévés vetélkedők, és betelefonálós játékok” – tette hozzá.
Rózsa György tízéves volt, mikor családja megvette az első tévékészüléküket. „Végtelenül tetszett, azt gondoltam, hogy a tévében mindenkit szeretnek. Az akkori sztárokat valóban szerették, nem a botrányaikról voltak híresek. Hosszabb ideig is tartott a sztárság, kultuszuk lényegesen nagyobb volt, noha senki nem foglalkozott a hírességgyártással” – emlékezett vissza. „A Bölcsészkaron szakdolgozati témának a televíziós irodalmi oktatást választottam, melyet 1971-ben mindössze egyetlen tanár volt hajlandó elfogadni az ELTE-n. Ebben az évben tanultam egy leningrádi tévés kutatóközpontban is, hazatérve pedig egyenes út vezetett a Magyar Televízió Gyerekosztályára. Néhányunknak megadatott, hogy mindent kipróbáljunk, és azzal foglalkozzunk a televízióban, amivel szeretnénk. A gyereksportok rendszerét dolgoztam ki először, azután ezerféle gyerekműsort csinálhattam, kilenc év után pedig átkerültem a Szórakoztató Főosztályra, ahol legtöbbször vetélkedőkben, show-műsorokban, zenei műsorokban dolgoztam. Ezután megfordultam a Sportosztályon is, ahol közvetítettem tornát, műkorcsolyát, de fogathajtó- világbajnokságot is. Mikor megalakultak a belső producerirodák, megalapítottam a Rózsa Produkciót, mely hamar az MTV első három legsikeresebb irodájának egyike lett. Ebben az istállóban olyan versenylovak voltak, mint Gálvölgyi, Vágó, Bodrogi, Horvát János, vagy Egri János, Pécsi Ildikó.”
Az elmúlt két évben Rózsa György ismét visszatért a gyerekeknek szóló műsorokhoz. „2007-ben a Duna Tv-ben megcsináltam a Mese-játék című vetélkedősorozatot. Ezután esténként magyar népmeséket tettek adásba egy hónapig. Manapság a gyerekek sajnos inkább japán, és amerikai meséket néznek a tévében, fogalmuk sincs arról, hogy több ezer darabos a magyar népmesekincs. Ezek a mesék nem csak az erőt dicsőítik, hanem a csavaros észjárást és a bölcsességet is. Ráadásul nagyon humorosak. Idén Heted7ország címmel indítottam mesemondóversenyt a Duna Tv-n, Benedek Elek születésének százötvenedik évfordulója alkalmából. A hét környező országból hívtunk meg magyar gyerekeket. Azt remélem, hogy a műsorral én is tudok tenni valamit a magyar gyerekirodalom népszerűsítéséért. A hazai televíziós csatornákon szinte meghaltak a gyerekműsorok. Ami azelőtt egy hatalmas rendszer volt, az mostanra jószerivel eltűnt. Saját készítésű ifjúsági műsort nem is látni, ami végtelenül elszomorító. A fiatalok egész nap a számítógép előtt ülnek, teszteket írnak, ha számot kell adniuk tudásukról, a szóbeliség eltünedezik a tanulásból. Az a Heted7ország egyik célja, hogy a gyerekek ne felejtsék el, hogyan kell szót érteni, beszélgetni egymással.”

 

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!