Nincs ma még egy ilyen szellemes, színvonalas, intelligens vetélkedő, mint a Szósz?! A szórakoztató nyelvi akadályversenyben három háromfős, egyenként egy színészből és egy-egy íróból-költőből, műfordítóból álló szupercsapat verseng. Ám a birkózás igazából másodlagos is, az igazi bizsergést az ízes nyelvi fordulatok, az improvizált és előre megírt jelenetek, átköltések keltik a nézőben.



A legutóbbi részben az olyan közmondások eredetét feszegették, mint a minden hájjal megkent, vagy a szíjat hasít a hátából. A szereplők olyan jól belejöttek abba, hogy közhelyekben beszéljenek, alig bírták abbahagyni, mintha a Besenyő család távoli rokonai lennének. Több tucat helyzetkomikum és geg sült el a rosszul és rossz helyen használt, majd elferdített közmondások kapcsán is, mint például a „közös lónak túrós a táska”, vagy a „néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt”, sőt, „kinek a púp, kinek a púpné.” Nem volt ennyire gyilkosan szórakoztató, mikor mai szavakból kellett közmondást gyártani, mint a látványpékség vagy a gőzborotva. Bár Vámos Miklós itt is sziporkázott, és kifundálta, hogy „a kártyafüggetlen ember ritka, mint a fehér Dacia, viszont a szeszfüggetlen ember meg még annál is ritkább, mint a törlesztett devizahitel”.
A művészeknek jutott arra is ideje, hogy a feladatok között kellemesen ironizáljanak, a politikai műsorokat emlegetve Vámos Miklós Karinthyt idézte: „a humorérzék nélküli emberek nagyobb gonoszságra is képesek.” Pokorny Lia és Hegedűs D. Géza székely társkeresős duója fergeteges volt, de Hegedűs D. vietnami diákként és csapnivaló Ki mit tud?-osként is remek volt, olyan örömmel és önfeledten játszott, mint egy kisgyerek a homokozóban.
A műsorvezető Sugár Ágnesről nekem egy általános iskolai tanárnő jut eszembe, épp úgy dirigál és még a szemüvegét is úgy igazítja, de a műsort jól vezeti, bár csöppet furcsa az ő szájából az olyan közmondás, mint „a sör nem alkohol, az asszony nem ember, a medve nem játék.” Néha becsúsznak olyan szólások is, amiket ki is kell fütyülni: „vágom, mint bálna f..a az iszapot.”
E heti hír, hogy a Szósz?! fellépő művészeinek csökkenteni akarja a gázsiját a köztévé, rossz, csőd közeli anyagi helyzetére hivatkozva. Erre a hölgyek és urak kijelentették, inkább nem kérnek fél gázsit, hanem ingyen vállalják a fellépést – amennyiben a köztévé eddigi tartozásait kifizeti nekik – írta meg a Népszabadság. Nagyra becsülöm a gáláns gesztust és mélységesen felháborít az eset. Nem csupán az, hogy megalázó módon csak félpénzt akarnak adni a szereplőknek, hanem hogy még tartozik is nekik a köztévé. És miközben folyik a pánikkeltés, hogy bezárják az egyházi és a regionális műsorokat is – holott ezeket elkészíteni törvényben előírt kötelességük, függetlenül anyagi helyzetüktől – továbbra sem halljuk, hogy például csökkenne a főnökök fizetése. Nem tudom, Vámoséknak hány évtizedig kell még a Szósz?!-t játszani, hogy eleget hitelezzenek a köztévének a fennmaradásához, de garantáltan hamarabb kihúznák a mocsárból, mint a sánta kutyát.
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!