Kalasnyikov turistáknak

A bejáratnál már éreztem hogy ez kemény dolog lesz. Épp távozott pár kigyúrt fiatalember a honolului lövészklubból, kinézetük és szófordulataik alapján simán szerepet kaphatnának egy hollywoodi gettófilmben. Igazából úgy kerültünk ide, hogy az utcán leszólított egy kedves, idős bácsi. Papírhalmokkal a kezében megkérdezte, akarunk-e lőni Uzival meg Kalasnyikovval. Ilyen invitálásnak az ember ritkán tud ellenállni, főleg, ha hangsúlyozzák: nagyon biztonságos, és teljességgel legális.
A klubba belépve a tulajdonos kedvesen üdvözölt, és kérdezte. Mit szeretnénk? Berettával lövöldözni, 44-es Magnummal célba lőni, vagy esetleg a brutális SWAT verziót akarjuk. Egyszer élünk,  gondoltam, természetesen a legkeményebbre voksolok, csak tudnám, pontosan mit jelent a SWAT kollekció. Mint kiderült, a SWAT egy mozaikszó, a Special Weapons and Tactics szavak betűiből hozták létre. Különleges fegyverek és módszerek, ez nekem való, az biztos. Ilyen néven a 70-es években hoztak létre rendvédelmi egységeket Los Angelesben. Ha nekik jó volt, nekem is jó lesz, már indult is a tulajdonos összekészíteni a különböző fegyvereket.
A biztonság kedvéért először egy számkóddal zárható szobába tereltek minket. Itt el kellett olvasnunk a házirendet. Hagytak rá időt bőven, nyilván nem csak gyorsolvasók járnak ide. Egymásra nem lövünk, és a fegyvert nem visszük haza, ez volt a lényeg. A legtöbb baleset emberi mulasztás következménye, ezért a papíron hosszan sorolták, mit szabad és mit nem. Végül beállhattunk a lőállásba. A fegyverek már ott voltak, egy-egy oszlophoz láncolva, csak oda kellett menni.
Az Uzival kezdtem, ezzel lehet a legpontosabban lőni. Kicsi, hatékony izraeli fegyver, folyamatosan kell nyomni a kibiztosító részt is, nehogy véletlenül tüzeljünk. Ezután következett a német HK, majd az amerikai csodák. A végére maradt a Kalasnyikov. Keményen viszszaüt, szól, mint az ágyú, de állítólag sose romlik el. Lőttem vadul a traktorgumit, egészen átforrósodott a fegyver. Látta a lelkesedést a tulajdonos, meg is kérdezte: a maguk országában gyakran lőnek ilyenekkel a klubokban? Elmeséltem, hogy nem éppen, mondhatni én is életemben először fogok a kezemben gépfegyvert, a felvételek kedvéért.
De ez itt Amerika, itt ki lehet próbálni mindent – mondta erre büszkén a tulaj, és elégedetten nyugtázta, hogy a Föld másik oldalán nem lehet minden utcasarkon traktorgumira lövöldözni. 

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!