Lift the limit! Magyarul: emeld feljebb, told ki a határt! –
harsogják-üzenik a szövegre felfigyelőknek a vb jelmondatát a finisben
is a ma záruló súlyemelő-világbajnokságra invitáló kisebb-nagyobb
reklámfeliratok, vagy éppenséggel az e célra kihelyezett óriásplakátok,
meg persze a különböző kiadványok is Gojang Cityben, a dél-koreai
fővárossal, Szöullal egybeépült rendkívül modern és roppant fiatal
településen, ahol azonban a versenyzőknek eddig csak a töredéke fogadta
meg a csúcsteljesítményre sarkalló tanácsot. Egyéni rekordok, országos
csúcsok születtek ugyan, ám a remélt világcsúcseső elmaradt.
Persze a két felső féfikategória küzdelmei még hozhatnak némi módosulást, hiszen példának okáért a plusz 105 kilósok között ott lesz ma az iráni Szaid Alihosszeini is, aki akár minden idők legnagyobb vastömegét lehet képes a feje fölött megtartani, de az eddigi „leglisták” érdemi átírása már aligha fordulhat elő. Nem mintha ez különösebb főfájást okozna, már csak azért sem, mert a nemzetközi szövetség, az IWF vezetése – szemben a sportközvéleménynek az erős emberekkel szembeni folytonos követelesével – maga sem számított rekordzuhatagra Gojang Cityben.
„Nyolc versenynap, s az eddigi két világcsúcs után azt mondhatom, hogy igazolódott a várakozásunk: közvetlenül a pekingi olimpia után, s a következő, 2012-es londoni ötkarikás játékokra már selejtező két világbajnokság, a jövő esztendei, antalyai, és a 2011-es, párizsi előtt inkább az lett volna a meglepő, ha itt, Dél-Koreában egyre-másra dőltek volna meg a rekordok. Ilyesmit már csak azért se nagyon lehetett feltételezni, mert az országok zömében a tavalyi olimpiát követően már az új csapatot keresik, a jövő válogatottjait építik, amellett számos klasszis a pihenést, ilyen-olyan sérülésének kezelését, gyógyítását választotta a tavaly nyári olimpiát követően a mostani vb-rajt helyett. Jobbára a tehetségek, a jövő emberei kaptak tehát lehetőséget a bizonyításra, új arcokat ismerhettünk meg, köztük olyanokat, akik ugyan nem javítottak világcsúcsot, de harci szellemükkel, adott esetben a legjobbakéhoz közelítő, vagy azt el is érő eredményekkel jelezték, számítani kell rájuk, akár már London előtt is. Amúgy a rendezéssel minden rendben, s amikor hazai emelő lép a dobogóra, a nézőszámmal sincs gond, hiszen a dél-koreai versenyzők szép számú szurkolósereg buzdítása mellett igyekezhettek minél magasabbra jutni” – szolgált alkalmi összegzéssel vezető sportdiplomatánk, Aján Tamás, az IWF közmegbecsülésnek örvendő, az idén tavasszal a posztjára újabb négy évre megválasztott elnöke Jancsó Kornélnak, az MTI különtudósítójának.
Aki egy másik magyar kiválósággal is szót váltott a hét végén Gojang Cityben, de e beszélgetés már kevesebb pozitívumot tartogatott: „Sajnos nem indulhatok el a világbajnokságon, orvosi tanácsra visszaléptem a szerepléstől - mondta szomorúan az edzőterem helyet a nézőtéren helyet foglaló Nagy Péter, a Szegedi Lelkesedés óriása, küldöttségünk »nagyobbik fele«, aki a vasárnap programban lépett volna pódiumra, ám a repülőgépről a szöuli nemzetközi légikikötőben úgy szállt le, hogy tudta: gond van. – A porckorongommal bajlódtam ugyan már korábban is, de amikor néhány napja a hátam elkezdett rakoncátlankodni, azt gondoltam, most sem lesz probléma, mert hát korábban is mindig rendbe jött egynapi pihenést követően. Ezúttal azonban sajnálatos módon nem ez történt, a gépről már nagyon nehezen tudtam lekászálódni, az orvosi vizsgálat végeredménye szerint pedig versenytilalom vár rám, két hónapos kényszerpihenő következik, mely alatt úszással, gyógytornával, erősítéssel igyekszem tökéletesen felépülni, hogy a tavaszi Európa-bajnokságon már elindulhassak, ha már itt, Dél-Koreában csak a néző szerepe jut nekem...” Meg a szurkolóé, a honfitárs Magát Krisztina helytállásáért szorítóé – tegyük hozzá –, a BKV Előre szintén nehézsúlyú vb-résztvevője tudniillik még Nagy előtt színre lépett. Jelesül a szombati programban, amikor is a plusz 75 kilogrammos mezőny B csoportjának tagjait szólították. Az U23-asok idei, első ízben megrendezett Eb-jén szakításban bronzérmes magyar lány a vb-n is megállta a helyét, hiszen szakításban a 90 és a 95 kg után – egyéni csúcsot érően – a 97 kilót is teljesítette. A három remekbe szabott gyakorlatot egy hasonló negyedik követte: lökésben bánt el magabiztosan a 100 kg-mal, kár, hogy utána a 115-ös egyéni rekordjával ezúttal nem bírt. Így is 207 kg-ig jutott összetettben, amire korábban még egyetlen versenyén sem volt képes, ezért pedig dicséret jár a 20 éves, élete első felnőtt vb-jén indult magyar lány 19. helyen végzett.
Túl az érmeseken a dél-koreai világbajnokság két ember életében minden mástól függetlenül is egészen bizonyosan mérföldkő lesz, ráadásul közös életük különösen fontos mérföldköve. Egy osztrák és egy német versenybíróról van szó, Katharina Peyáról és Karl Rimböckről, akik hosszú évtizedek óta egy párt alkotnak, de eddig valahogy sosem jött össze nekik az esküvő, sem a 2004-es, athéni olimpián, sem tavaly, Pekingben. Merthogy szerették volna egy világversenyhez kapcsolódva összekötni életüket. Itt, Dél-Koreában aztán végre valóra válhatott az álmuk: Gojang City elöljárói engedélyezték a frigy megkötését, s a héten a vb viadalainak otthont adó KINTEX kiállítási központban, a „munkahelyükön” – ahol az egyik házassági tanújuk Aján Tamás volt – a város polgármestere összeadta őket, ennél fogva mostantól hivatalosan is már mint a Rimböck házaspár tagjai folytatják bírói ténykedésüket. Miként a jó sportolók esetében, a kitartás náluk is meghozta az eredményt anélkül, hogy – maradva hasonlatunkkal a súlyemelőszakmánál: – akár csak egyszer is szakítaniuk kellett volna...
(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!