Nem csak kára, haszna is van a névtelenségnek

A névtelenségnek azonban előnye is van, még pedig nem is kevés, fejtegeti a tartalomszolgáltatók egyesületének vezetője, mert például az anonimitás segíthet a bűncselekmények földerítésében. Az internet csak eszköz, nagyjából olyan, mint a kalapács, sok mindenre használható, állítja a pszichológus-ügyvéd, a neves médiajogász pedig úgy látja, amíg lesz internetes kávézó, addig lesz netes névtelenség is.
„… Zsir lusta, empátia nyista, egy hülye kis 3,14csa” – írja a Story on-line fórumán a magát „fityisz12”-ként azonosító kéretlen kritikus a Celeb vagyok, ments ki innen! egyik szereplőjéről. A Blikk fórumán „Hullahopp” (?!) fenyegető politikai nézetének így ad hangot: „…Rettegjetek is, mert a komcsikra, liberális buzikra rossz idők jönnek. Mocskos férgek!!!” Bőven arathat a hasonló arctalan megszólalásokból, aki a neten nézelődik. S az ordenáréságnak jellemzően az efféle publikációkban már saját szókészletét is megtalálja: a Google kereső a „3,14csa” kifejezésre 6720, a „f@sz”-ra 4 260 000 találatot jelez, a „qrva” 89 500, a „sz@r” 41 500 000 találattal szerepel – érdes anyanyelvünkön.

Angolul sem lehet jobb a helyzet, ha John Hatcher, a minnesotai Duluth Egyetem újságírás professzora egy cikkében nemrég azt tette szóvá: az internetes médiában egyre terjedő névtelenség károsan hat az értelmes párbeszédre, sőt a jogállamra. „Ha mindenkinek névvel kellene vállalnia nézeteit, valószínűleg kevesebb primitív és trágár hozzászólás születne” – vélekedett.
– Általában a gyávaság, a félelem jelének tekintem a névtelen bejelentéseket, az ilyen vélemény-nyilvánításokat is – így Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. – Csakhogy az esetek egy részében van rá mentség: sajnos a történelem, és ezen belül a magyar történelem, sokaknak rossz tapasztalattal szolgált, s emiatt menekülnek az arctalanságba. Ám ennek a veszélyeire, úgy hiszem, sokkal jobban kellene már figyelni, mert bűncselekmények sorát követik el az internet révén, és olyan méreteket ölt a gyalázatos, az emberi becsület, a méltóság megsértésére alkalmas névtelen fröcsögés, méghozzá hatalmas nyilvánosság előtt, hogy már egyre nehezebben tűrhető. A törvényi szabályozásnak kellene megoldania, hogy azokat az internetes szolgáltatókat, akik felelősek a tartalomért, ami névtelenül felkerülhet bizonyos honlapokra, felelősségre is lehessen vonni. Ez biztosan nem megoldhatatlan. A bűncselekmény ugyan névvel és névtelenül elkövetve is épp úgy bűncselekmény marad – csakhogy az utóbbit hihetetlenül nehéz felderíteni. Ha az állam túl liberálissá teszi a név nélküli internetes megjelenést, akkor a saját hatósági munkáját aránytalanul megnehezíti azzal, hogy a felderítést szinte teljesen ellehetetleníti. Ideje lenne már változtatni, elvégre így a megtörtént sérelmeket nem lehet orvosolni, és csorbul az igazságszolgáltatás – vélekedik.
– Az anonimitásnak sokféle arca van, motiválhatja a sunyiság, de az internetes közösségekben sokkal gyakrabban a játékosság vagy akár a félelem is – mondja a VH-nak Gerényi Gábor, az Index hírportál egyik alapítója, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke. Szerinte az anonimitásnak legalább annyi társadalmi haszna lehet, mit amennyi kára van: például sokszor közérdekű adat, közérdeklődésre számot tartó visszaélés úgy tudott nyilvánosságra kerülni, hogy valaki vagy valakik internetes fórumokon álneveket használva osztják meg egy kisebb közösséggel, majd rajtuk keresztül a szélesebb nyilvánossággal az általuk tapasztalt visszaéléseket, korrupciót vagy más társadalmi anomáliákat. De Gerényi szerint – éppen az anonimitásnak köszönhetően – az utóbbi években kisebbfajta szexuális forradalom is lezajlott a világhálón. Emberek tízezrei osztották meg szexuális élményeiket, problémáikat, tapasztalataikat a nyilvánossággal. Ezt az anonimitás lehetősége nélkül bizonyosan nem tették volna meg. Ez a fajta anonim kibeszélés segíthet társadalmi traumák oldásában és abban is, hogy az emberek megtapasztalják: számít, amit mondanak és gondolnak. Úgy tapasztalja: a vártnál sokkal nagyobb szerepet kapott az anonim internetes közösségekben az önszabályozás, amely „nagyon gyakran kiveti ezekből a közösségekből az agresszív, hazudozó, rágalmazó, bántó vagy sértő” hangokat. Ugyanakkor az internetes szakértő szerint annak az anonimitás mellett sincsen technikai akadálya, hogy súlyosabb bűncselekmények gyanúja esetén a hatóságok eljárjanak az elkövetővel szemben.
– A névtelenség pszichikai háttere az, hogy mindenki szeret titokban maradni, „titokzatosnak tűnni”. Növeli az illető presztízsét, ha titkolódzhat, és a névtelenség homálya védettséget, biztonságot is jelent a támadásra adott reagálással szemben – fejtegeti Grád András pszichológus-ügyvéd, aki az ELTE jogi karán tanít lélektant és emberi jogi ismereteket. – Játszmaelméleti szempontból egy névtelen csörtével egyoldalúan bárki megváltoztathatja a maga javára a nyereség-veszteség arányt. Ha titokban marad a személye, nem éri semmilyen veszteség, miközben nyereségként könyvelheti el a másik sérelmére büntetlenül elkövetett cselekményt, s eleve borítékolható: ő lesz a győztes, aki pedig sérelmet szenved el, nem tud visszavágni, elégtételt venni. Van ennek társadalmi előnye, például, hogy a névtelen feljelentő megúszhatja a bosszút, de hátránya is: a névtelen rágalmazó a felelősségrevonást úszhatja meg. Az anonim levél, azt hiszem, az írásbeliséggel lehet egyidős, s a technikával együtt fejlődött; a kézzel írt után megjelent a géppel írt névtelen levél, az anonim telefon, és most itt vannak, méghozzá tömegesen a névtelen internetes közlésformák. S közben megnőtt a névtelenség lehetősége; a levél íróját a kézírása, az írógép betűhibája lebuktathatta, a telefonálót a vonal ellenőrzése, azonosítása és a hangképe. Az internetes névtelent legfeljebb a számítógép IP-címe árulja el, de ha egy netkávézóból tölt fel valamilyen gyalázatot, akkor már jóval kisebb a lebukás kockázata. S tág a lehetőség egy sor bűncselekmény elkövetésére: becsületsértés, rágalmazás, a magántitok megsértése… És ha hatósági eljárást von maga után, akkor hamis vád is lehet belőle. Közveszéllyel járó, akár terrorista  fenyegetésekre is lehetőség ez, még ha sokszor csak egy rossz jegyet kapott diák, egy elbocsátott alkalmazott, egy becsapott vásárló bosz-
szújáról van is  szó. De az internet csak eszköz. Mint a kalapács, amellyel lehet szeget beverni, vázát összezúzni vagy éppen embert ölni. Ahogy a kalapács sem jó vagy rossz, az internet sem. Az, hogy jót vagy rosszat teszünk vele, attól függ, mire használjuk; rajtunk múlik, mi lesz végül ebből. Én azt szorgalmaznám: főszabályként mindenki őrizhesse meg a névtelenségét, de szükség – például nyilvánvaló bűncselekmény – esetén minden számítógép legyen egyéni módon, a felhasználóval együtt azonosítható, persze csakis szigorúan ellenőrzött hatósági nyomozati eljárás keretében. Ahogyan magánemberként senki nem tudhatja meg, hogy egy adott rendszám kinek az autójához tartozik, de ha balesetet okoz, akkor a rendőrség pillanatok alatt kiderítheti a nyilvántartásból.
– Az internet szabadságához, lényegéhez szervesen tartozik a névtelenség – állítja Bayer Judit médiakutató, a Zsigmond Király Főiskola docense, A háló szabadsága című könyv szerzője. – Az anonim véleménynyilvánítás megítélése más az USA-ban, ahol mitikus alkotmányos jog kapcsolódik hozzá, mint itt Európában, ahol inkább a személyes adatok védelmét hangsúlyozzák, s talán a diktatórikus hagyományok miatt negatív előjelű ma is a névtelenség. Úgy hiszem, hogy az amerikai John Hatcher véleménye épp ezért komoly csalódottságról árulkodik. De nézzük közelebbről az anonimitást! Az internetezés egyes fázisaiban az ember azonosítja magát – például ha vásárol valamit, vagy ha otthonról regisztrál egy honlapon, mert a neten adatok szerepelnek arról, honnan, milyen IP címről jelentkezett be. A család tagjai és a vendégeik még használhatják ugyanazt a gépet és címet – de viszonylag szűk ez a kör, így a bejelentkező azonosítása sem teljesen lehetetlen. Ám igaz: mindaddig, amíg lesznek internetkávézók és bárki le tud ülni egy gép elé, ahonnan beléphet a világhálóra, addig lesz mód a netes névtelenségre. S ezt jogszabállyal nem is lenne értelme megtiltani. Még ott sem lehet ezzel kezdeni semmit, ahol a netkávézók viszonylag ellenőrzöttek, mint Szingapúrban. Sőt, elég, ha valaki a lakásán működtet egy nyilván nem tartott gépet, az már lehet illegális netkávézó – Kubában ilyenek is vannak. Ha pedig menet közben többször is azonosítást kérne a rendszer egyes oldalakon, akkor egyszerűen más fórumot keresnének, akik névtelenek akarnak maradni. S az anonim véleménymondás korántsem mindig törvénysértő. Sokaknak – a kiszolgáltatott csoportok tagjainak, a megfélemlített személyeknek, a beteg embereknek – segítséget ad, és az emberiséget előbbre is viszi. Ahol nagyon erősen ellenőrzik az internetet – Kínában vagy Szaúd-Arábiában –, ott óriási energiákat fordítanak arra, hogy a netezők csak az országot és a politikáját kedvező színben feltüntető tartalmakhoz férjenek hozzá. Ha ezzel ellentétes tartalmat tölt fel valaki, akkor próbálják lefülelni. Köztudott, hogy a bűnüldözők másutt is figyelik az internetet és az adatok utólag is visszakereshetők; tudható, hogy ki, mikor, milyen oldalra lépett be, milyen IP-címről, előfizetésről töltött le tartalmakat. Sok nyom vezet a személy megállapításához, s ezeket meg is keresik szükség esetén. Jogállamokban csak akkor, ha a jogérvényesítés, a bűnüldözés megkívánja.
– A Telefontanú a rendőrség névtelen vonala – az anonimitás különös esete. Ingyenes és egyben sajátos tanúvédelmi lehetőséget kínál, annak érdekében, hogy a bűn ne maradjon büntetlenül – mondja Püspöki Árpád, a BRFK bűnmegelőzési osztályának főtanácsosa, a Telefontanú szolgálatvezetője. – Idén az év első 9 hónapjában 7688 hívás érkezett hozzánk; havonta 800 és 1000 között ingadozik a bejelentők száma. A névtelen telefonok közül a házi statisztikánk szerint körülbelül tíz százalék értékes bűnügyi információkat tartalmaz; a legtöbb a vagyon elleni és a kábítószerrel kapcsolatos esetekről számol be. S e hívások révén jutottunk több, a körözöttek top 100-as listáján szereplő személy nyomára, és el is fogtunk közülük jó néhányat. A névtelenül telefonálók zöme felvilágosítást vagy tanácsokat kér, amit természetesen meg is adunk. S átlagosan tíz hívóból kettő, kihasználva a névtelenséget, csak heccelődik vagy trágárságokat mond – ránk. Nem épp bátor dolog…

(bóday–vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!