Szalóki Ági
Hangja a csoda… Ő az a népdal-, jazz-, világzene-énekesnő, akire azt szokták mondani: látszik rajta, hogy pedagógus szülei már aprócska korában „nagy-nagy gondot fordítottak zenei nevelésére.” Volt az Utolsó óra népzenegyűjtő program részese, felfigyelt rá Kallós Zoltán és Szakcsi Lakatos Géza.
– Még ötöt kell aludnia, s a budapesti Millenárison ötödik lemezét mutatja be. Mitől „családi” ez az album, a Gingalló?
– Attól, hogy már ötödik éve óta járjuk az országot, megyünk a gyerekek közé óvodákba, klubokba, tornatermekbe, suliudvarokra – itthon, Magyarországon és a határon túl, Erdélyben és a Felvidéken egyaránt – ahol nem csupán a kicsik, de a szülők, nagyszülők, pedagógusok is hallgatnak bennünket. Újra és újra szívesen megyek, ha hívnak – s hívnak. Így összeszokunk, kapcsolatban maradunk, s ők számomra azt jelentik, mintha egy új, nagy családra leltem volna. De családi annyiból is, hogy a családok is szívesen hallgatják együtt a zenénket, így a dallamok betöltik hagyományos funkciójukat: közösséget teremtenek. Az együtt töltött idő – higgye el mindenki – szent idő. Emlékezetes marad. Szerintem a mai, kaotikus időbeosztású életünkben tán még fontosabb, mint régen, hogy a muzsika és a vers az ünnep- és a mindennapok részévé váljon, a közös élményt, a zenei és irodalmi örökséget szinte észrevétlenül szívjuk magunkba, hagyományozzuk utódainkra. Az első önálló lemezem a Téli-nyári Laboda volt, aztán jött a Hallgató, majd Nemes Nagy Ágnes verse nyomán a Cipity Lőrinc, majd a „felnőtt” Karády-lemez, A vágy muzsikál. Most meg újra népdalfeldolgozások és énekelt versek kaptak helyet a lemezen: József Attila, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor és az erdélyi származású fiatal költőnő, Szabó T. Anna versei, s Cserhalmi György meg mesél. Szeretnék eljutni általa mindazokhoz, akik békességre, reményre, közösségre, szeretetre vágynak – olyanokhoz, akik szeretnek énekelni, táncolni, nevetni, ölelkezni, játszani, a másik szemébe nézni, segíteni a rászorulóknak, embernek, állatnak. A Millenárison tévéfelvétel is készül, aztán Egerbe megyünk többek közt jótékonysági koncerte, a múlt héten meg Debrecenben jártunk, a Kölcsey Központban fantasztikus hangulat volt! Az ifluenza miatt több programot visszamondtak, így tavasszal turnét is tervezünk, addig nem csatangolunk.
– A lemez végül is karácsonyi. Hogy tölti az ünnepeket?
– Először is: hol? Otthon! A Vízivárosban lakom, ez a budai negyed olyan, mintha egy kis falu lenne. Imádom! S hogy miért otthon karácsonyozom? Mert pár éve már mindenki nálam karácsonyozik! Andris öcsém, aki az ÁNTSZ-nél dolgozik, s most az új influenza miatt rengeteg a dolga; anyu és apu, akik már régen elváltak, de itt együtt élik meg az ünnepet. Emlékeimben még élnek azok a karácsonyok, amikor egymás után, szinte futószalagon gyújtottunk gyertyát, bontottunk ajándékot minden családomban. Ilyesmi rengeteg „elvált gyermeknek” kijut ma a nagyvilágban… A gond csak az, hogy elvész az ünnep misztériuma, amit csak egyszer lehetne átélni egy esztendőben…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!